Steiner Attila: Orosz import nélkül évi ezerhatszáz milliárd forintba kerülne a rezsicsökkentés

Látszólag sok, de reálisan kevés lehetősége lenne Magyarországnak arra, hogy orosz import nélkül ellássa magát a megfelelő mennyiségű, minőségű és elviselhető árú kőolajjal és földgázzal, ha erre az uniós szándékok miatt rákényszerülne. A Világgazdaság az alternatív behozatal esélyeiről és arról kérdezte Steiner Attilát, az Energiaügyi Minisztérium energetikáért felelős államtitkárát, hogy miért nem tartható fenn a rezsicsökkentés magasabb energiaárak mellett is.

A hivatalos közlések szerint jelentősen megdrágulna az olaj és a földgáz Magyarország számára, ha azokat – az uniós szándéknak megfelelően – 2027 után orosztól eltérő forrásból kellene beszereznie. Mi okozná ezt az árnövekedést?

Kezdjük azzal, hogy az orosz energia kitiltása egy ukrán lobbira készült brüsszeli terv, egyértelmű politikai nyomásgyakorlás Magyarországra. Brüsszelnek és Ukrajnának nem tetszik, hogy sem a háborút, sem az ukrán uniós tagságot nem támogatjuk. Közép-Kelet-Európában az orosz energiaimport nem ideológiai kérdés, hanem földrajzi és történelmi adottság. Enélkül a magyar családok, a magyar vállalkozások, a magyar gazdaság lehetetlen helyzetbe kerül. Egzakt számokat persze még nehéz mondani, de helytálló becslést már lehet. Az olaj esete egyszerűbb. A Magyarországra érkező két importvezetékből az Ukrajna felőli kiesne. Maradna a Horvátországból belépő, ezen kellene a teljes mennyiséget behozni. Ismert, hogy a horvát rendszer-üzemeltető az energiaválság alatt megháromszorozta a szállítási tarifát az Adria kőolajvezetéken. Ebből máris tudunk számolni, de mellette logisztikai nehézség is keletkezne. 

Ráadásul nem ígérne folyamatos ellátást, mert függ az olajszállító hajók kikötőbe érkezésétől. A Barátság vezeték viszont folyamatosan működhet, és tudjuk, honnan érkezik bele az olaj, és az milyen minőségű. A világpiacon elérhető olaj ezzel szemben sokféle minőségű, összetételű, ezért komplikált a finomítása. A magyar és a szlovák finomítót arra optimalizálták, hogy az orosz olajból hozza ki a legtöbb benzint és dízelt. Persze, a Mol már most is bekever 30-40 százaléknyi egyéb kőolajat az oroszba, de a 100 százalékban alternatív olajra való váltáshoz már komoly, 500 millió dollárnyi beruházásra lenne szükség.

Hol tart ez a fejlesztés? Nyilván baj, ha nem halad, de ha megvalósítja a társaság, akkor kidobott pénzzé válhat a kiadása az ukrajnai háború lezárulásával.

A Mol elkezdte ezeket a beruházásokat. A költségei miatt azonban versenyhátrányba kerülhet a nyugati riválisaival szemben, amelyeknek nem kell átalakítaniuk a finomítójukat. Ez azért is fontos, mert a Mol privát, tőzsdei cég, ehhez az átalakításhoz pedig nem kapott semmilyen uniós forrást. Ennek alapján nehéz azt elvárni, hogy határidőre előteremtsen és beruházzon 500 millió dollárt. Ezért halad a saját ütemében.

Talán annak alapján lehet elvárni, hogy nemzeti olajvállalatnak mondja magát, és meg akarja tartani a piacát.

Igen, és hozzá is látott a 20-25 kisebb beruházáshoz, de azt nem reális elvárni, hogy nulla segítséggel akár már jövőre végezzen.

Van olyan vélemény is, hogy a Mol a világpiacról is beszerezhetne az oroszhoz hasonló típusú olajat. Ez nem lehet megoldás?

Ezen a Mol most is dolgozik, éppen ezért tud már most is olyan keverékeket előállítani, amelyekkel megbirkózik a finomítója. De szüksége lesz további, például keverő létesítményekre. Arra viszont nem alapozható egy ország energiaellátása, hogy esetleg tudunk majd vásárolni kívánt minőségű olajat. Kormányzati pozícióban én egy ilyen megoldás mellett nem vagyok nyugodt. És akkor az izraeli–iráni konfliktus lehetséges kifutásait és a globális energiaellátásra gyakorolt hatásukat még szóba se hoztuk…

Milyenek az alternatív gázimport lehetőségei?

A földgáz ügye se könnyebb. Igaz, az elmúlt tizenöt évben Szlovénia kivételével minden szomszédos ország felé kiépítettük a vezetéki összeköttetéseinket, és a szlovéniai interkonnektorról is megszületett a megállapodás. A hat csőből a két legnagyobbon érkezett az orosz gáz. Ebből az ukrajnai már kiesett, azon most éppen exportálunk. Jelenleg csak a szerbiai vezetéken kapjuk az orosz földgázt, de a Von der Leyen–Zelenszkij terv alapján ezzel is le kellene állnunk legkésőbb 2027 végéig. Támaszkodhatunk továbbá a romániai, a horvátországi, az ausztriai és a szlovákiai vezetékekre. Ezek azonban az előbbieknél sokkal kisebb kapacitásúak, márpedig az uniós elképzelés megvalósulása esetén 2027 után valahol mégis be kellene hoznunk évi mintegy hétmilliárd köbméter gázt, plusz a tranzitot.

Mi tűnik reálisnak?

A behozatal elég bonyolultnak ígérkezik annak ellenére, hogy a határkeresztező kapacitások alapján papíron rendben lehetünk. E csöveket ugyanis meg is kell tölteni gázzal. Nem mindegy, hogy az milyen áron történik, és az is kérdés, hogy egyáltalán hozzájutunk-e a szükséges mennyiséghez.

• Horvát irányból történő fejlesztések nélkül például aligha. A krk-szigeti LNG-terminál kapacitásai több évre előre le vannak kötve. Ezen az útvonalon Magyarország jelenleg is importál évi egymilliárd köbmétert, a vezeték kapacitása 1,75 milliárd köbméter.
• Vásárolunk Románia felől is, ott majd a Neptun Deep mező 2027-re ígért termelésbe állítása hozhat nagy változást. Évi 10 milliárd köbméteres termelés várható, de ennek nagy része kellhet a gáztüzelésű erőműveket építő Romániának. Csak a maradék érkezhet Magyarországra és/vagy Ukrajnába. A romániai vezeték kapacitása a román–magyar határig egyébként is szűkös egyelőre. A bővítése akár 600-800 millió euróba is kerülne. Nem tudom, hol tart a beruházás, de most nem látszik reálisnak, hogy ezen az útvonalon importáljunk további évi 6-7 milliárd köbméter gázt.
• Bár van magyar tulajdonrész azeri gázmezőben is, ezt a gázt nagyon távolról kellene ideszállítani Bulgárián, majd Románián át, ahol szűkületek vannak.

Ez a délkeleti-keleti import elég korlátos. Hosszú távon jó lehet, de most még ez nem több, mint egy pénzügyi befektetés.

Milyenek a nyugat felőli behozatal lehetőségei?

Nyugatról nagyon sok országon kellene keresztülutaztatni a földgázt. Magyarország pedig a cső végén lenne, és előtte utolsó előttiként még ott van a szintén ellátandó Szlovákia. Lehet, hogy az elméleti vezetéki kapacitások alapján el lehetne látni orosztól eltérő gázzal Magyarországot és Szlovákiát, de e vezetékek kapacitásai is előre le vannak kötve. Ezt az Európai Bizottság így aligha vizsgálta meg, gondolta végig, hogy működhet-e Magyarország számára.

Összességében ezek miatt mondjuk, hogy az Oroszországból megbízhatóan érkező import nélkül drágább lenne az olaj és a gáz. Az orosz olaj és gáz ára annyi, amennyibe azok a magyar határon kerülnek, az alternatív termékek árát a hollandiai tőzsde ára alakítja. A szállítás költségét ráadásul nemcsak a több országon keresztüli továbbítás díja növeli, hanem esetleg az is, ha drágábban átvesszük a más kereskedők által már lefoglalt vezetéki kapacitásokat. Ez egységenként 5-10 eurós felárat is okozhat. Az pedig, hogy kiesik Magyarország és Szlovákia oroszországi ellátása, akár még a tőzsdei árat is emelheti. A molekula árának növekedése mellett inkább a szállítás drágulását tartom jelentősebbnek.

Az Európai Bizottság Magyarországnak címzett országspecifikus ajánlása szerint a fosszilisek támogatása helyett a villamos energia használatát kellene ösztönzi. Így is csökkenthető az ország gázimportigénye és -függése. E célból ajánlják az áramkereskedelem előtti akadályok csökkentését is. Ön mit gondol erről?

Nem tudom, az ajánlás megfogalmazó milyen statisztikákat néztek, de tavaly a hazai áramfogyasztás majdnem 7 százalékkal nőtt, a gázfelhasználás negyedével esett a háború előtti szinthez képest. Ez a változás tehát tart. Abban egyetértünk, hogy fontos az elektrifikáció, például a közlekedés és az elektromos berendezések használata terén. Már a fűtésben is nagy az eltolódás az elektromos megoldások irányába, részben emiatt csökkent a lakosság gázigénye az elmúlt időszakban.

Ennél talán többről van szó, mondjuk gázkonvektor helyett villanykonvektorra kellene váltani.

Az pont nem a leghatékonyabb technológia. A hőszivattyús fűtés már igen, az új építésű épületeknél gyakori is a hőszivattyú telepítése. Az országos épületállomány esetében viszont már nem biztos, hogy ez lenne a legkézenfekvőbb út. 

A villany irányába tehát a megújulók oldaláról közelíthetünk, és jól is állunk. A világon Magyarországon a legnagyobb a napenergia aránya az áramtermelésben. De mivel a naperőművek este és télen keveset termelnek, a maradékban atomerőművekre és gázüzemű erőművekre van szükség. Magyarország ezért támogatja az ipari méretű energiatárolók telepítését is, jövőre elérjük az 500 megawatt teljesítményt. Egyelőre az 500-1000 megawattos méretben a korszerű gáztüzelésű erőmű a válasz. Nem véletlen, hogy egész Európa gáztüzelésű erőmű építési lázban ég. Németországban például 25-öt akarnak telepíteni, komoly tervek vannak Lengyelországban is, Magyarország három blokkról döntött.

Orbán Viktor miniszterelnök azt mondta, hogy a háztartások fűtésszámlája a négyszeresére, az áramszámlája pedig a kétszeresére nőne, ha Magyarország nem vásárolhatna orosz olajat és gázt. Miért kell egyáltalán hozzányúlni az eddig is támogatott rezsihez, miért nem lehet a drágább importot másból finanszírozni?

Az ukrán energiafenyegetés és az embargó miatt Magyarország energiaszámlája éves szinten 800 milliárd forinttal nőne meg. Honnan teremtenénk elő ekkora összeget?

Most is ennyi van rezsitámogatásra. Ezek szerint a rezsicsökkentés fenntartása az új helyzetben 1600 milliárdba kerülne?

Igen. A már most is felhasznált 800 milliárdon felül még egyszer ennyivel kellene fenntartani a rezsivédelmet, ez a bevált intézkedés ellehetetlenüléséhez vezethet.

Az import drágulására válaszként nem szűkíthető inkább tovább a rezsivédett tarifára jogosultak köre, vagy nem megoldás az, hogy a rezsivédelem differenciáltan, esetleg rászorultsági alapon és nem alanyi jogon járna?

Nem. A mostani rendszer ugyanis fair, mert mindenki részesül a kedvezményből. A brüsszeli energiaszankciók okozta energiaválság idején az ország energiaszámlája hétmilliárd euróról egyik évről a másikra felment 17 milliárd euróra. Nagy vívmány volt, hogy abban az időszakban ennek ellenére is meg tudtuk tartani a rezsicsökkentést az átlagfogyasztásig.

Akkor miért nem lehet 2027 után is ugyanígy megtartani?

Mert 2022-ben remélhettük a háború mielőbbi végét, a mostani uniós javaslat viszont örökre elvágná egész Európát a közelben kitermelt, meglévő csővezetékeken behozható orosz energiahordozóktól. Brüsszel terve az, hogy soha többé ne vásároljunk Oroszországból, akkor sem, ha végre elhallgatnának a szomszédunkban a fegyverek. Ezzel gyakorlatilag végképp lemondanánk az európai gazdaság, ipar, vállalkozások versenyképességének megerősítéséről, ami vagy így, vagy úgy a rezsicsökkentés bedőléséhez vezetne.

Felgyorsulhat Magyarországon az egy vagy több kis moduláris atomreaktor (SMR) kiválasztása amiatt, hogy az Egyesült Államok erősen kínálja az amerikai Westinghouse termékét, egyúttal pedig máig nem oldotta fel azt az Oroszországot sújtó pénzügyi embargót, amely a Paks II. projektet is késlelteti?

Nem hiszem, hogy a két dolog összefüggene. Az SMR kiválasztása akkor gyorsulhat fel, ha valamelyik gyártónak lesz majd egy európai uniós országban építési engedélye. Amíg nincs, addig ugyan tárgyalhatunk, de érdemben nem léphetünk. Elsőnek pedig nem mi adunk ki ilyen engedélyt.

Az SMR kapcsán a másik fontos kérdés a helyszín kiválasztása. Az általa termelt energiára mindenkinek szüksége van, de a létesítményt nem mindenhol akarják a közelben tudni. Persze, az alkalmas helyszínek megtalálhatók Európában és Magyarországon is, de ez egy időigényes folyamat. Magyarországnak az áramfogyasztás növekedésének jelenlegi üteme mellett Paks II. mellett nagy szüksége lehet az SMR-re is, de a hazai megjelenésük legkorábban a következő évtizedben, és inkább csak annak közepén reális.

A 2027 utáni brüsszeli elképzelések hogyan érintik a nukleáris energiát?

Nagy siker, hogy ez a kérdés a múlt héten egy időre lekerült a napirendről. A tiltás vonatkozott volna ugyanis például az alkatrészekre, berendezésekre is, ami nagyon érzékenyen érintené a paksi atomerőmű üzemidő-hosszabbítását. 

A közel-keleti helyzet miatt sem biztonságos most a világ energiaellátása. Bár Trump elnök tűzszünetet jelentett be és életben van egy törékeny fegyverszünet, még nem világos, hogyan alakul a folytatás. Ha Irán lezárná a Hormuzi-szorost, Európa pedig lemondana az energiaellátását nemrég még meghatározó forrásról, lehetetlen helyzetbe kerülnénk. Ezért küzdünk a továbbiakban is minden eszközzel a magyar és európai emberek és vállalkozások számára elfogadhatatlan többletterhet jelentő tervek valóra váltása ellen.