Nyitott kérdések tömege a magyar atomipari fordulat előtt

Jelenleg is folynak a magyar–amerikai egyeztetések az Egyesült Államokban november 7-én az atomipari együttműködésről aláírt szándéknyilatkozat tartalommal való megtöltése érdekében. Amerikának Magyarország nem az egyetlen, de kiemelt célpiaca a saját fejlesztésű kis moduláris reaktorok (SMR) telepítése szempontjából. Hasonló okból járt júliusban Szerbiában és Szlovéniában is Justin Friedman, az amerikai külügyminisztérium nukleárisenergia-kereskedelmi versenyképességért felelős vezető tanácsadója és utódja, Christopher Klein.

A magyar–amerikai szándéknyilatkozat a következő fő pontokat tartalmazza a már közzétettek szerint:

• Az amerikai GE Vernova legfeljebb 10 SMR-t adna el Magyarországnak, a térségben feltehetően az első vevőjének. Regionális SMR-piaci központot is létrehozna az országban.
• Magyarország 114 millió dollárért vásárol nukleáris üzemanyagot a Westinghouse-tól.
• Magyarország amerikai nukleáris hulladéktárolási technológiát is vásárol.
• A két ország nukleárisipari együttműködése kiterjed az oktatási és a tudományos területre is.

Ki fogta meg erősebben az isten lábát?

A legújabb, részben a washingtoni bejelentés után született információk fényében érdemes sorra venni, hogy a fentiek milyen előnyökkel járnak Magyarország, milyenekkel az Egyesült Államok számára. Hazai oldalról többnyire a diverzifikációról, a fejlett technológia átvételéről, az ellátásbiztonságról lehet hallani, míg amerikaiként elsősorban a piacszerzésről. De van itt más is.

Kétségtelen, hogy több energiára van szükségünk

Vitathatatlan, hogy a harmadrészben áramimportra szoruló, és jelentős részben fosszilis energiahordozókra támaszkodó Magyarországnak bővítenie kell a villamosenergia-termelését. Ezt minél környezetkímélőbb, minél stabilabb, minél kiszámíthatóbb módon, és minél hamarabb kell megtennie. A felsorolt feltételek mindegyikének egyszerre csak a kis moduláris atomreaktorok tesznek eleget, illetve tennének, ha működnének ilyenek azokon a piacokon, amelyeken Magyarország keresgél.

Nem hivatalos amerikai ígéretek szerint a térségben elsőként Magyarországon épülne amerikai SMR, amelyet a GE Vernova és a Hitachi Nuclear Energy párosa gyártana. Az elsőséggel járó mézesmadzag az, hogy Budapest térségi SMR-központtá válhat, jelentsen ez a központi pozíció bármit is.

Elsőnek lenni, vagy nem lenni?

Az elsőség vonzó, azonban kockázatot is rejt. A korábban megfogalmazott magyar érdek szerint éppen a kockázatok kizárása miatt kell előbb megvizsgálni a már működő SMR-eket, és csak utána elköteleződni egy szállító mellett. Ugyanakkor működő, üzemelési tapasztalatokat is kínáló SMR-je az amerikai-japán párosnak nincs, de 2030-től már lehet a kanadai Darlingtonban, Ontario államban. A létesítmény telephelyét 2022 decemberében kezdték el előkészíteni, az építési engedélyét 2025 áprilisában adták ki, most pedig már építik. A dátumok azért érdekesek, mert a 2022-től 2030-ig eltelő időszak alapján aligha beszélhetünk gyors projektről, márpedig a gyors kivitelezést mondják a kis moduláris reaktorok egyik vonzerejének. Igaz, a beruházási idő csak akkor rövidül majd le, ha megszületik az SMR-ek szabványa, és érvényesülhetnek a modularitásuktól várt előnyök.

Nagy a nemzetközi érdeklődés

Attól viszont nem kell tartani, hogy az amerikai külügy által ajánlott gyártónak a kanadai lenne az egyetlen referenciája. Lesz más is, de azokra még többet kell várni. A svédországi Vattenfall és a finn Fortum már együtt keresi az amerikai-japán duó BWRX-300 típusának helyét, az Egyesült Államokban pedig egy Tennessee-beli helyszínt mérlegelnek. Az utóbbi SMR-é lehetne a BWRX-300-as globális szabványterve.

Lengyelország 2023-ban döntött 24 SMR építéséről. Az elsőt, egy BWRX-300-ast Wloclawek közelében adnák át, 2035 táján. Románia is az Egyesült Államokkal működik együtt a technológia bevezetésében, míg Csehország a brit Rolls-Royce-szal fogna össze, amellyel az év elején Magyarország is partnerséget indított.

Összességében tehát, ha Magyarország kitart amellett, hogy csak kiforrott technológiát vásárol, akkor a beruházási döntésére akár a következő évtized elejéig is várni kell. A politika persze ezt felülírhatja, gyorsabb lépést kikényszerítve.

Az SMR-ek a geopolitikai változások eszközei

„A kis moduláris reaktoroknak jelenleg közel 70-féle dizájnja létezik világszerte, melyek különböző fejlettségi és előrehaladottsági szinten állnak. (...) A technológia még kiforratlan. Két ilyen működő kis erőműről beszélhetünk – bár néhányan idesorolják az atom-tengeralattjárók meghajtását biztosító reaktorokat is –, a kínai HTR-PM reaktorról és Oroszország úszó atomerőművéről. Egyelőre ezek nyújtanak kezdeti betekintést abba, mire lehet képes a technológia” – írja elemzésében a Magyar Külügyi Intézet (MKI).

Szintén az intézet mutat rá, hogy Washington részéről nem csupán üzletről, hanem politikai befolyásszerzésről van szó. Az USA az SMR-eladásaival „leválaszthatja a térség országait Oroszország energetikai gravitációjáról”. Ám nemcsak az érdekes, hogy ki építi a reaktort, hanem az is, hogy ki adja hozzá a fűtő- és alapanyagot. Geopolitikai szempontból meghatározó az urán bányászatán túl annak dúsítása.

Az SMR-technológiák ugyanis meghatározó többségben 5–20 százalék közöttire dúsított fűtőanyaggal terveznek működni (úgynevezett Haleuval) – magyarázza az MKI –, míg a jelenleg hagyományosan használt fűtőanyagok maximum 5 százalékos dúsításúak. Ezért egy teljesen új piaci szegmenst kell kialakítani, ami egyúttal egy újabb verseny színtere. Ez már elkezdődött, és ezen az USA is nagy erőkkel dolgozik, de a közelmúltig egyetlen globális kereskedelmi beszállítója Oroszország volt. 

Mindenesetre Magyarország már megjelent az amerikai SMR-üzemanyaggyártás közelében.

A paksi üzemanyagbiznisz lehet a puding próbája

Az SMR-telepítéseknél sokkal korábban – de még nem látható, mikor – hagyományos atomerőművi üzemanyag is érkezhet Magyarországra a szándéknyilatkozat szerint. Szállításával – a Világgazdaság korábbi feltételezésével ellentétben – nem kell kivárni a jelenleg érvényes, az oroszországi TVEL-lel kötött szerződések kifutását, de még a francia Framatome-mal kötöttét sem. Ezek ugyanis olyan keretmegállapodások, amelyek alapján mindig akkor és annyit szállít a gyártó, amennyit aktuálisan rendel az atomerőmű. Legfeljebb azt kell kivárni, hogy legyen hely a tárolóban a három évre bespájzolt orosz üzemanyag mellett.

Csakhogy még itt is a fejlesztések elején járunk, annak ellenére, hogy van gyakorlati tapasztalat is. A Westinghouse olyan üzemanyaga, amely a paksihoz hasonló, VVER 440-es típusú reaktorba való, jelenleg négy orosz tervezésű atomerőműben van használatban. Ezek az

• ukrajnai Dél-ukrán Atomerőmű,
• az ukrajnai Rivne Atomerőmű,
• a finnországi Loviisában működő atomerőmű 2. reaktora,
• és a csehországi Dukovany atomerőmű.

A következőnek a paksi I. blokk ígérkezik.

A jól hangzó diverzifikáció és az egyoldalú kitettség csökkentése mellett itt sem szabad elfelejtkezni a kockázatokról. Ezek abból adódnak, hogy az amerikai vállalat olyan eszközökbe (atomreaktorokba) gyárt részegységeket (üzemanyagpálcát, üzemanyaggal), amelyről nincsenek pontos ismeretei, üzleti titokról lévén szó. Ebből volt is már probléma néhány éve a Dél-ukrán Atomerőműben. Ezen a kockázaton is oldhat azonban a szintén beharangozott műszaki és tudományos együttműködés.

Ki tanul kitől?

E partnerség kapcsán a korábban közöltek szerint a fejlett amerikai technológia megismeréséről van szó, de szóba kerül a magyar kutatók és szakemberek felkészültsége is. Talán éppen a mondat második felén van a hangsúly. Egy magyar–amerikai műszaki és tudományos atomipari együttműködés ugyanis hozzásegítheti a tengerentúli szakembereket az orosz nukleáris technológiával kapcsolatos azon tudáshoz is, amelyre szükségük van a riválissal folyó versenyben, és amelyhez más módon nehezen, vagy nem is fér hozzá. Úgy tudjuk, a magyar–amerikai atomipari energiapartnerség tudományos része máris a fókuszban van.

Kiégett atomerőművi üzemanyag tárolása, új módon

Amerikából a jelenleg használttól eltérő technológiát is vásárolna Magyarország a Paksi Atomerőmű használt üzemanyagának biztonságosabb tárolásához. A megfogalmazás kicsit aggasztó, mert azt sugallja, mintha eddig nem lett volna elég biztonságos a tárolás. Márpedig úgy tudjuk, hogy ez a tevékenység Pakson a hazai és nemzetközi előírásoknak megfelelően, rendszeres ellenőrzés mellett zajlik. Valódi előrelépés e téren a kiégett üzemanyagok újrahasznosítása lenne, de erre vonatkozó ajánlat egyelőre csak Oroszországból érkezett.