Az árfolyamra vetített osztalékhozamot tekintve egyértelműen az MTelekom a favorit. A távközlési cég tulajdonosai az idén is 74 forinttal számolhatnak papíronként, ez a tegnapi záróárhoz képest majdnem 9,5 százalékos hozamnak felel meg. (Erre persze számítottak is a tipikus osztalékpapírnak tekintett befektetői, hiszen a távközlési cég papírjának árfolyama az elmúlt időszakban jelentősen emelkedett.)
Az árfolyamok tavalyi alakulása ugyanakkor némileg árnyalja a képet. Az eredményeit minden bizonnyal teljes egészében tartalékoló OTP és Mol részvényének árfolyama bőven az átlag fölött emelkedett 2009-ben, vagyis aki jó ütemben vásárolt, nem járt rosszul: a nagyobbik bankpapír 82,1, az olajipari részvény pedig 63,7 százaléknyit erősödött az elmúlt évben.
Figyelemre méltó mértékű változás egyébként egyedül az Állami Nyomdánál történt tavalyhoz képest, hiszen a 2008 utáni, részvényenkénti 53 forintos osztalékkal szemben az idén teljes egészében tartalékolja a profitot a társaság. Ez azonban várhatóan nem vágja mellbe a részvényeseket, hiszen akvizíciós szándékok állnak az óvatosság mögött.
„Lényeges változásról az idén sem beszélhetünk a hazai osztalékpapíroknál, annyi talán azért említésre méltó, hogy azok a cégek, amelyek eredményük kifizetésével tudták felkelteni a befektetők érdeklődését, a mostani süllyedő hozamkörnyezetben kedvezőbb helyzetbe kerültek. Tehát nominálisan nem is kellett változtatni a kifizetések összegén, ahogy estek az állampapírhozamok” – mondta Török Bálint, a Buda-Cash részvényelemzője. A csökkenő állampapírhozamok – tette hozzá – általában is javítottak a részvények értékeltségén, ez a legtöbb esetben, de főleg a Magyar Telekomnál be is árazódott az árfolyamokba.
Az elemző szerint egy-két éves időtávban elképzelhető, hogy csökkentse a nominális egy részvényre jutó kifizetését a távközlési cég, úgy is attraktív marad a 10 százalék környéki osztalékhozama. Növelésre nincs mód, hiszen a megtermelt cash flow jobb esetben is csak stagnál majd, de látszik, hogy új sztorikkal is próbálkozik vonzóvá tenni magát az MTelekom, például az energiaipari debütálásával. Török Bálint szerint egyébként is ez a leglikvidebb magyar osztalékpapír, amelyre a külföldiek is figyelnek, így az ő politikája a leginkább indikatív a magyar osztaléktájképen.
A többi kisebb osztalékpapír is folytatja a megszokott politikáját, az áramszolgáltatók eredményük 90 százalékát továbbra is szétosztják, az Elmű az idén is tartja a megszokott 2100 forintot, míg az Émász valamelyest csökkentette a tavaly kifizetett 1800 forintot, 1600-ra.
A „nem osztalék” papíroknál – hívta fel a figyelmet az elemző – számottevő kifizetést a gyógyszergyártók jelentettek be, az Egis hozza a tőle megszokott 120 forintot, a Richter viszont javított az összegen, de az így is töredékhozamot jelent, és a befektetők sem ezért szeretik a papírt.
Ami pedig a „nagyokat” illeti: Török Bálint szerint az olajiparra nem is jellemző az osztalékosztás, míg a bankszektorban most jobb helyre is tudják rakni a pénzt, mint hogy kifizessék. Vagyis máshol van szükség a forrásokra mindkét cégnél, akár beruházásokra, vagy akvizíciók szívhatják fel az eredményt. Az OTP egyébként kibírná a kifizetést, de a szakember szerint ennek nem lenne túl jó üzenete. A Molnál pedig addig volt érdemes osztalékkifizetésben gondolkodni, amíg az állam számottevő tulajdonhányaddal rendelkezett: amióta teljesen magánkézben a cég, azóta nincs meg ez az „ösztönző” a menedzsment számára. BM
