A soron következő választásokig nem valószínű, hogy az EU bármilyen lépést tesz a be nem fejezett monetáris unió véglegesítésére a nagyobb szintű kockázatmegosztás és a strukturális reformok felgyorsításának bevezetésével, hogy azzal a gyorsabb ütemű gazdasági konvergenciát erősítse. A reformok jelenlegi lassú ütemét, illetve az elöregedő népességet figyelembe véve, a potenciális növekedés mértéke alacsony marad, miközben a tényleges növekedés egy nagyon mérsékelt szintű ciklikus kilábalás jeleit mutatja, amelyet most a Brexit utáni kockázatok és bizonytalanságok fenyegetnek. Ugyanakkor a deficitek és adósságok magas szintje – az eurózóna szabályai miatt – korlátozzák azt a lehetőséget, hogy a költségvetési politikát a növekedés erősítésére használhassák fel, miközben az Európai Központi Bank a gazdasági kilábalás tartóssá tételének előmozdítása terén feltehetően már elérte a nemkonvencionális monetáris politika határait.
Elkerülhetetlen a szétesés?
Nem valószínű, hogy az eurózóna és az EU hamarosan felbomlik. Sok, előttük tornyosuló kihívás hatása ugyanis lassan jelentkezik. Emellett természetesen el lehet kerülni a szétesést egy olyan politikai vízióval, amely egyensúlyt teremt a nagyobb mértékű integráció szükségessége és a több területen jelentkező, a nemzeti autonómia és szuverenitás iránt kialakult bizonyos szintű vágy között. Ehhez azonban olyan integrációs módszereket kell kitalálni, amelyek demokratikusak és politikai szempontból is elfogadhatók. Az eddigi, a nehézségeken csak átevickélő taktika viszont olyan instabil helyzetet hozott létre, amely az EU és az eurózóna szétesését elkerülhetetlenné fogja tenni. Figyelembe véve az Európát érő sok kockázatot, most egy új vízió megalkotására van szükség.