BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
equinor mediabank, szélerőmű, park, norvégia,

Norvég technikai bravúr: lebegő szélerőműpark a tenger közepén

Maximális kapacitással termeli már az áramot a közeli szénhidrogén-termelő platformok számára a norvég Equinor első tengeri lebegő szélerőműparkja, amelyet a technológia olcsóbbodásával számos követhet a szélben gazdag partközeli területeken.

Szerdán adták át a világ legnagyobb lebegő szélerőműparkját a norvég felségvizeken. Az állami Equinor olajipari társaság által vezetett konzorcium kivitelezésében a Norvégia nyugati partjaitól mintegy 140 kilométerre található északi-tengeri Snorre és Gullfaks olaj- és gázmezők mellett lévő Hywind Tampen szélerőműpark beépített teljesítménye 88 megawatt, s az általa megtermelt áram az említett, öt egységből álló szénhidrogén-kitermelő platform energiaellátásának 35 százalékát fedezi, amint teljes gőzzel forognak a lapátok.

Crown Prince Haakon of Norway (R) and Norway's Prime Minister Jonas Gahr Střre (C) prepare to fly out to open the Hywind Tampen floating offshore wind farm, situated between energy company Equinor's oil and gas fields Snorre and Gullfaks in the Norwegian North Sea off the coast of Bergen. (Photo by Ole Berg-Rusten / NTB / AFP) / Norway OUT
Haakon norvég koronaherceg (elöl) és Jonas Gahr Støre kormányfő (középen) a bergeni repülőtérről helikopterrel ment az átadási ceremóniára. Fotó: OLE BERG-RUSTEN / AFP

A projekt összköltsége meghaladta a 7,4 milliárd norvég koronát, átszámítva a 245 milliárd forintot. A Hywind Tampen 11 szélturbináját – melyeket Bergenből távirányítással üzemeltetnek – jórészt a szárazföldön összeszerelve szállították állomáshelyükre. 

Az egyes turbinák nem fixen az óceánfenékhez, hanem egy a fenékhez csatlakoztatott úszó alaphoz vannak kötve, 

ami új technológiának számít és az iparági szakértők szerint megteremti a mélyebb tengeri vizeken való áramtermelés lehetőségét. A technológiát az Equinor fejlesztette ki és tökéletesíti a jövőben. 

A projektben rajta kívül részt vett az osztrák OMV, a norvég, de az olasz Eni 71 százalékos tulajdonában álló Vaar Energi, továbbá a német BASF többségi tulajdonában lévő Wintershall Dea, a japán INPEX Idemitsu norvég leányvállalata és a szintén helyi illetőségű Petoro.

Az első, helyszínre szállított óriásturbinák már tavaly novemberben megkezdték az áramtermelést, a mostani ünnepélyes átadási ceremóniával a hányatott sorsú és eredetileg csúszásban lévő projekt elkészültét ünneplik, összekötve azt a potméterek jelképes feltekerésével, a teljes kapacitás elérésével. Persze ehhez a szélnek is lesz némi köze. A teljes próbaüzem augusztus eleje óta zajlik, a gyermekbetegségek kiszűrésével az áramtermelés immár zökkenőmentes.

Megjegyzendő, hogy egyes radikálisabb norvég környezetvédő csoportok által sokat kritizált Hywind Tampen a zöldáramtermelés mellett az ellátott platformok révén 

a légkörbe juttatott szén-dioxid mennyiségét is csökkenti, méghozzá évi durván 200 ezer tonnával, ami a teljes 2022-es norvég kibocsátás 0,4 százalékának megfelelő mennyiség. 

Emiatt a zöldek egy része támogatta is a beruházást, fenntartva egyben a véleményét, hogy a Norvégiának inkább előbb, mint utóbb fel kellene hagynia a fosszilis energiahordozók kitermelésével és felhasználásával. Abban a norvég parlament pártjai között viszont csaknem teljes a konszenzus, hogy az aranytojás tojó tyúk levágása, vagy legalábbis nyugdíjazása nem életszerű ötlet, különösen az Oroszország Ukrajna ellen indított véres háborúja által eredményezett energiaválság idején. 

equinor mediabank, szélerőmű, park, norvégia,
A Hywind Tampen szélerőműpark beruházása átszámítva 245 milliárd forintba került.
Fotó: Equinor

Arról már nem is szólva, hogy a féléves mérleg szerint 1428 milliárd dollárt fialtató, a szénhidrogén-bevételekből táplálkozó norvég szuverén alap kiszikkasztása kontraproduktív lépés lenne. Sőt, a norvég állam a sarkkörön túli területek megkutatására is koncessziókat ad ki folyamatosan, és érdeklődőkből nincs is hiány.

Ez persze korántsem jelenti azt, hogy a megújuló energiaforrásokra (is) építő ország ne fejlesztené gőzerővel a zöldáramtermelő kapacitásait. Osló tervei szerint 2040-re 30 gigawatt tengeri szélerőmű-kapacitást építenének ki, ami az ország jelenlegi energiatermelésének megduplázását jelentené. 

Az első pályázatokat kereskedelmi szélerőműparkok létesítésére most ősszel írják. A legnagyobb anyagi beruházást jelentő úszó szélerőműparkokból nyilván kevesebbet terveznek, jelenleg három ilyen projektet fogadnának be a támogatandó energetikai beruházások közé.

equinor mediabank, szélerőmű, park, norvégia,
A turbinák csaknem 189 méter magasan emelkednek ki a tengerből.
Fotó: Equinor

Nem véletlenül, hiszen az úszó szélerőművek technológiai költségei jóval magasabbak, mint a helyhez rögzített turbináké, de a vállalatok szerint a sorozatgyártással, a nagyobb projektek elstartolásával nagyot csökken majd a forrásigény. 

A DNV tanácsadó cég számításai szerint jelenleg az úszó turbinák átlagos energiaköltsége 250 euróra tehető megawattóránként, vagyis a teljes, több évtizedes üzemeltetésük alatt fajlagosan ennyiért termelik az energiát.

Azaz kilowattóránként 96 forintért, ami nem sok, de nem is kevés. 

A technológia terjedésével akár már 2035-re a fajlagos energiaköltség kevesebb mint negyedére, 60 euróra csökkenthető, ami már a most 50 eurós értékkel jellemzett rögzített turbinákkal szemben is versenyképessé teszi őket. 

Egyelőre azonban a projektgazdáknak meg kell küzdeniük egymással, hogy a szűk gyártókapacitásokat lekössék, különösen a klímavédelemre „rácuppant” Egyesült Államok elszívóereje okoz turbulenciákat ezen a piacon.

A norvég projekteket ez az összesítés még nem tartalmazza.

Az emelkedő költségek és az ellátási lánc szűk keresztmetszete néhány projektet már meghiúsított – köztük a Shell bretagne-i nagyberuházását. A kikötőkben vagy azok környékén összeszerelt monstrumok rendeltetési helyükre szállítására, azaz kihajózásukra, vontatásukra komplett infrastruktúrát kell kiépíteni, ami szintén hely- és költségigényes. Márpedig 

az úszó szélturbinákat kilométerekre kell kivinni a parttól, oda, ahol 60 méternél mélyebb a tenger, 

mivel a Globális Szélenergia-tanács (GWEC) becslése szerint a világ tengeri szélenergia-potenciáljának mintegy 80 százaléka ilyen területeken összpontosul. 

Ott a szél eleve erősebben és folyamatosabban fúj, így a turbinák is több áramot tudnak a víz alatti vezetékeken a partra juttatni, mint a partközeli, tengerfenékhez rögzített társaik. Ráadásul optikailag sem feltűnők, ha egyáltalán észrevehetők a partról, ami a szélturbinák ellenzői számára is pozitívum.

Jelenleg 200 megawatt összkapacitású úszó szélturbina üzemel világszerte, 

ehhez képest a tavaly év végéig meghirdetett tenderek a Fitch Solutions szerint mintegy 48 gigawatt úszó szélenergia-kapacitásról szólnak, és azóta újabb kiírások történtek. Elsősorban Európa érdeklődik irántuk.

Japánban, Dél-Koreában és az Egyesült Államok nyugati partvidékén különösen kedvező földrajzi adottságok várják az úszó szélerőművekben fantáziát látó befektetőket. A DNV előrejelzése 2050-re mintegy 300 gigawatt összteljesítménnyel számol, s az úszó szélturbinákhoz kötődik akkorra a tengeri szélenergia-hasznosítás 15 százaléka.

 

Ajánlott videók

Továbbiak

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.