Kevesebb orosz gázzal is meglennénk, de rögös az út

Határozott intézkedésekkel érdemben mérsékelhető, de teljes mértékben nem szüntethető meg Magyarország Oroszországból érkező gázszállításoknak való kitettsége. A Regionális Energiagazdálkodási Kutatóintézet (REKK) és a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) közös tanulmánya a 2021-es Eurostat-adatok alapján ismerteti, hogy a jelzett év 10,61 milliárd köbméteres hazai gázfelhasználásából 48,8 százalék volt az épületszektorhoz, 27,2 százaléka az energiaszegmenshez, 21,9 százaléka az iparhoz volt köthető. E számok alapján e területeken kell elsősorban fellépni a csökkentés érdekében.

A szakértők a fő energiafaló épületszektor területén arra jutottak, hogy rövid távon jelentős megtakarítások érhetők el a viselkedési változásokkal gyakorlatilag költség nélkül a fűtési hőmérséklet csökkentésével, a csak a fűtési idényben való fűtéssel, a programozott fűtéscsökkentéssel és a fűtött alapterület csökkentésével. Mindez (adott paraméterek mellett) az összes lakóépület esetén felső határként 7,8 százalékos gázigénycsökkenést ígér az 1990 előtt épült lakóépületek és 13,3 százalékost az összes lakóépület esetében. Ehhez azonban a fűtést szabályozhatóvá kellene tenni, ami a REKK szerint egy szezonon belül megtérülne. A nem lakossági épületszektorra elérhető adatok korlátozottak, így azok modellezési eredményei is bizonytalanabbak. Itt a gázmegtakarítás feltételezett maximuma 4,7 százalékos.

Nincs új a nap alatt: szigetelni kell

A legnagyobb megtakarítási lehetőség az 1990 előtt épült családi házak tető- és homlokzati szigetelésében rejlik. Bár ez a kör anyagilag motivált a megtakarításban, a beruházások finanszírozási lehetőségei korlátozottak. A szigetelés nagy előnye, hogy tartós megtakarításhoz vezet, függetlenül a fűtési módtól. „Minden megoldásnak együtt kell járnia a szabályozhatóság kialakításával” – emeli ki a a tanulmány. Úgy számol, hogy az épületek 2021-ben 5,1 milliárd köbméteres gázfelhasználása a szükséges intézkedések visszafogott arányú megvalósításával az idén 4,9 milliárd köbméterre szorítható, 2025-re és 2030-ra pedig 4,6, illetve 3,2 milliárdra. Átlagos szintű megvalósítással az idei mennyiség szintén 4,9 milliárd köbméter, a következő két dátumé viszont 4,4, valamint 3,2 milliárd. 

A tervek nem a gázerőművek visszaszorulásáról szólnak

Az áramtermelés 2021-ben 1,5 milliárd köbméteres gázigénye két fő forgatókönyvet vizsgál. Az első szerint gázüzemű erőműveket csak tartalékkapacitásként használna az ország, ez esetben az idén elég lenne 0,46 milliárd, 2025-ben 0,33 milliárd, 2030-ban pedig 0,05 milliárd köbméter gáz, vagyis szinte semennyi. Azonban, mivel az ország továbbra is számít a gázerőművekre, sőt, három új blokkot is építene, közelebb áll a gázfelhasználás várható alakulásához a tanulmány másik szcenáriója, amely szerint a gázüzemű erőművek a piacra is termelnek villamos energiát. Ez négy további lehetőséget feltételez. Ebből kettő új erőművek építését is magával hozza, és alacsony gázárak mellett 2030-ra a 2021-esnél is nagyobb, 1,51 milliárd köbméteres erőművi gázigényt vetít előre, míg a magas gázarak közepette 1,01 milliárdosat. A tanulmány úgy számol, hogy rövid távon a villamosenergia-kereslet képes alkalmazkodni, de ennek kisebb a hatása a gázigényre, mint a gázárak növekedésének. Viszont 2030-ra a kínálat átrendeződése segítheti a gázkiváltást és további policy eszközök kialakítását.

Támogatással zöldíthető a távfűtés

A távhőszektor 2021-ben 1,23 milliárd köbméter gázt égetett el, ez 2025-re 1,08 és 1,18 milliárdra, 2030-ra 0,82 és 1,08 milliárdra szorítható az optimista és a pesszimista forgatókönyv szerint. Minél drágább a gáz, annál könnyebben növelhető a távfűtésben a megújulók részaránya. Harmincszázalékos megújuló-részarány már gigajoule-onként 110–220 forintos támogatással elérhető, 80 százalékos pedig 800–1600 forintossal. A kutatók azzal számoltak, hogy ha a gáz ára marad a tanulmány lezárásakor ismert, megawattóránkénti 40 eurós szinten, akkor a radikális gázfelhasználás-csökkentést lehetne elérni a távhőszektorban, 27 százalékos költségnövekedés mellett.

Az akkumulátorgyártás növeli az ország gázigényét

Az iparban négy fő ágazat eszi a gázt: a vegyipar és a nem fém ásványi anyag szektor – ezekben aligha csökken a gázfogyasztás a technológiaváltás nehézkessége miatt –, továbbá a gépgyártás és az élelmiszeripar. A gépgyártásban jelentősen nőhet a gázigény, elsősorban az akkumulátorgyártás energiaigényére visszavezethetően, viszont az élelmiszeriparban feltételezhető csökkenés a rendelkezésre álló alternatív technológiáknak köszönhetően. A REKK szakértői szerint (és az általa készített ipari interjúk alapján) a teljes hazai ipar gázigénye az idén és 2025-ben még 1, illetve 4 százalékkal csökken, 2030-ban viszont 3 százalékkal bővül.

Csökkenhet a gázfelhasználás, ha tényleg akarjuk

Az orosz gáz kivezethetőségét befolyásolja földgáz globális hozzáférhetősége és az ára. A tanulmány az ismert folyamatok alapján abból a feltételezésből indult ki, hogy 2030-ra a világ gáz-cseppfolyósító kapacitásai a 2021-es 140 százalékára nőnek, a bővülés főleg az Egyesült Államokban jelentkezik. Ez napi 8 ezer gigawattóráról (Gwh) 12 ezerre való növekedést takar. Az uniós gázigény a REPowerEU tervnek megfelelően az idén 23 százalékkal, 2025-ben 19 százalékkal, 2030-ban már 30 százalékkal marad el a 2021-estől. 

Bár a gázszállítások irányát az határozza meg, hogy van-e orosz gáz, a hazai gázhálózat fejlettségének köszönhetően az ország ellátása rugalmasan megoldható alternatív irányokból is.  

Helyzetkép a lakossági válaszok tükrében

A hazai lakosság gázfogyasztásáról a REKK helyzetképet is összeállított egy tavaly őszi, 1000 fő megkérdezésével – az épülettípusokra és területileg a megyékre nézve reprezentatív – készült felmérés alapján. Mint kiderült, a háztartások 91 százaléka használ valamilyen formában földgázt, elsődleges fűtési módként az 55, másodlagosként pedig a 7 százalékuk.
A gázzal fűtő háztartások

• nem fűtik túl a házukat, és az átlagosnál nem élnek nagyobb lakásban,
• inkább Budapesten és egyéb városokban élnek,
• képzettebbek az átlagosnál háztartásoknál,
• átlagosan magasabb az egy főre jutó jövedelmük az átlagos háztartásoknál.

A háztartások kevesebb mint 25 százaléka tudná is, tervezi is a gázfogyasztása csökkentését. Elsősorban spórolnának: a 74 százalékuk a fűtést venné alacsonyabbra, 21 százalékuk tűzifára, 5 százalékuk villanyra váltana, 16 százalékuk energiahatékonysági beruházást valósítana meg. Utóbbiból azonban a gáztarifa emelése sem terveznek többet, mint előtte. A megtakarítási hajlandóság azokban a háztatásokban nagyobb, amelyek a szabályozásban meghatározott átlagfogyasztás felett vannak.

A tűzifával való elsődleges fűtés viszont nő: a 2020-as arány 28 százalékos volt, a tavalyi már 37. Az alacsony iskolázottság erős korrelációban van a tűzifával való fűtéssel – állapítja meg a tanulmány. Egy háztartás átlagosan évi 8,7 köbméter fát tüzel el (2020-ban még 5,9 köbmétert), és a tűzifát átlagosan 5 hónapig szárítja. A többségük azonban nedves fát éget, amivel nagyon szennyezi a levegőt. A tűzifát legalább két éven át kellene szárítani. Sokan maguk gyűjtik és vágják a tűzifát. A REKK kormányzati hatósági feladatként azonosítja a a tűzifapiac szabályozását, ideértve az engedélyezést, az igazolásokat, a nyomon követést, a minőség-ellenőrzést és a hatékony technológiák bevezetését. 

A REKK által megfogalmazott ajánlások:

• Lakóépület-szektor
  2025-ig: a szabályozók beépítése az 1990 előtt épült házakra fókuszálva, az árszabályozás változtatása jól ösztönözte a megtakarításokat, végül a tűzifára való váltásra sok háztartásnak jó lehetősége van, de sürgősen szabályozni kell a területet.
  2030-ig: hőszigetelés, a tűzifafűtés modernizálása, a biomassza-tüzelés ösztönzése a hatékonyabb berendezések használata érdekében. 
• Villamosenergia-termelés
  2025-ig: ösztönözni kell, hogy az áramtárolók belépjenek a tartalék árampiacra
  2030-ig: a REKK szerint a magyar árampiac biztonságosan működhet új gázerőművek nélkül is
• Távhő
  2025-ig: költségtükröző árak alkalmazása, a gáz kiváltásakor a biomasszával szemben előnyben kell részesíteni a geotermiát és a hulladékból származó hőtermelést.
  2030-ig: nyolcvan százalékra növelni a megújulók súlya a feltételezett 27 százalékos gázköltség-növekedés mellett
• Ipar
  2025-ig: ösztönözni és támogatni kell az élelmiszeripart, hogy a gázról tisztább technológiára váltson.
  2030-ig: sok múlik az iparszerkezet alakulásán és kevés a tervezett megtakarításon
• Olaj
  2025-ig: költségtükröző árak (ez van)
  2030-ig: számolni kell azzal, hogy a közlekedés elektrifikációja önmagában nem ellensúlyozza a kereslet növekedését.