Miután a nyári és őszi ukrán ellentámadások jókora területeket szabadítottak fel, az oroszok és különösen a Wagner-csoport Bahmutnál igyekezett sikert elérni, hogy hazafelé ne csak a vereségekről szóljanak a hadijelentések, azonban Ukrajna nem adta fel a települést. Mindez a háború leghosszabb ideje tartó csatájához vezetett.
Noha a város stratégiai szempontból nem különösebben fontos, az érte vívott, hét hónapja tartó harc miatt egyre fontosabbá válik, hogy kinek a kezén van a csaknem teljesen porig rombolt település. A BBC ellátogatott a frontra a város határában. A beszámoló szerint
az oroszok veszteségei messze meghaladják az ukránokét, mivel a kiképzés nélkül vágóhídra küldött, egykori rabokkal szemben nehezebben pótolható hivatásos katonák állnak.
Ez ugyan felveti a kérdését annak, hogy megéri-e ezen körülmények között folytatni Bahmut védelmét, ám hasonlóan felvethető az is, hogy miben változtatna, ha helyette egy másik településnél próbálnák meg felmorzsolni ezeket a csapatokat.
Ráadásul az oroszok taktikája is fejlődik, így újabban először csak csalinak szánt egységeket küldenek rohamra, hogy felderítsék, hol találhatók az ukrán állások. A tavaszi olvadás és a sár azonban inkább a város védőit segítheti.
