Az elmúlt napokban aktivizálták magukat az Iránhoz köthető milíciák és amerikai célpontok ellen intéztek támadásokat, véget vetve a térségben uralkodó nem hivatalos tűzszünetnek.
A fegyveres csoportok Délkelet-Szíriában és Nyugat- valamint Észak-Irakban indítottak támadásokat amerikai csapatok ellen, de a jemeni húszi lázadók is drónokkal és rakétákkal igyekeztek csapást mérni, igaz az ő célpontjuk alighanem Izrael volt. Az általuk kilőtt öt cirkálórakétából négyet a USS Carney nevű amerikai romboló szedett le, egyet pedig Szaúd-Arábia, de útnak indítottak mintegy 30 drónt is.
Azonban a Pentagon szóvivője, Pat Ryder szerint arra nincs bizonyíték, hogy a milíciák támadásait Teheránból rendelték volna meg, igaz, az is valószínűnek tűnik, hogy a perzsa állam azért sem tett sokat, hogy a félkatonai csoportokat lebeszélje a támadásokról.
A Pentagon tisztviselői szerint amikor egyszerre töb milícia is támadásba lendül, akkor nem nehéz Iránt sejteni a háttérben és mindez a végét is jelezheti a Teherán és Washington közötti, főként a színfalak mögött zajló enyhülésnek. A Hamász október 7-i támadása után Irán szeretne éket verni az Egyesült Államok és térségbeli arab szövetségesei közé is – írja a The Wall Street Journal.
A mostani fellángolás előtt a helyzet többé-kevésbé nyugodt volt, az utolsó támadásra márciusban került sor,
amikor egy Irán támogatását élvező csoport Irakból támadt drónokkal Északkelet-Szíriában lévő amerikai csapatokra, amire Washington légicsapásokkal válaszolt.
A mostani támadások azonban több iráni célt is szolgálhatnak, így ezekkel kíván Teherán nyomást gyakorolni az amerikaiakra, hogy beszéljék le Izraelt a gázai szárazföldi támadásról. Mindez főként a régóta Irán bőkezűségét élvező Hamászt kímélné meg. A rakéta és dróncsapásokkal Teherán szeretné minél inkább összekötni az Egyesült Államokat és Izraelt is, megnehezítve mind az arab megbékélést Izraellel, mind az amerikai-arab kapcsolatokat.
Irán a kilencvenes években kezdett egyre inkább független, ám fegyverzetüket és képzésüket tőle kapó milíciákra támaszkodni, miután alig pár évvel korábban zárta le 8 évig tartó háborúját Irakkal. Azóta
az ország főként a milíciák segítségével visel hadat, már csak azért is, mert tisztában van azzal, hogy az Egyesült Államokkal szembeni direkt konfliktusban nem lenne esélye.
Ugyanakkor a félkatonai csoportok használatától jelentős régiós politikai előnyöket vár, relatíve olcsón. Az Izrael és Amerika elleni támadások hosszú távú konfliktusba is torkolhatnak, gyengítve a térségben állomásozó amerikai erőket.
Teherán így mára Libanonban, Szíriába, Irakban, Jemenben és Gázában is támogat ilyen csoportokat, melyek ugyan nem teljes mértékben Irán bábjai, de a perzsa ország befolyása erős felettük.
Az iraki háború során ezt az Egyesült Államok is megtapasztalhatta, amikor az iráni felszerelésű milíciák több száz amerikai katona életét oltották ki. Később, az Iszlám Állam elleni küzdelem idején a közös ellenség valamifajta békét hozott Irán és az Egyesült Államok között, de kooperációról ekkor sem volt szó, csupán az eszkaláció elkerüléséről.
Az Iszlám Állam bukása után ismét fellángoltak a harcok, így a Trump-korszakban Irán által támogatott milíciák amerikaiakra támadtak Irakban, míg az amerikaiak légicsapásokat mértek ezen csoportokra, sőt, végül egy dróncsapás Kászim Szulejmáni iráni parancsnokkal is végzett. Biden alatt csitultak a kedélyek valamelyest, de az izraeli háború kitörését követően ismét fellángoltak a harcok.
