Kimerültek és demoralizáltak az ukrán katonák a fronton
Az ukrán katonák harci kedve egyre inkább romlik a folyamatos orosz támadások és a veszteségek árnyékában, miközben az erősítések nem érkeznek megfelelő ütemben, és Pokrovszk környékén az orosz előrenyomulást sem sikerül megállítani.
A CNN hat parancsnokkal is beszélt – akik a frontvonalon szolgálnak vagy nemrég tértek vissza ottani küldetésükből –, akik egyaránt súlyos problémának nevezték a hanyatló morált és a fegyelem fellazulását, különösen az újonnan mozgósított katonák körében. Sokszor az újonnan besorozott katonákból álló alakulatok elhagyják pozícióikat vagy megtagadják, hogy harcba induljanak, miközben folyamatosan keresik a módját, hogy minél távolabb kerüljenek a frontvonaltól.
A sorkatonák fegyelmével is gond van
Szemben a korábban önként hadba vonulókkal, a sorkatonáknak nem volt választásuk, akarnak-e harcolni, és a hadsereget sem hagyhatják ott legálisan, amíg a mozgósítás véget nem ér. A fegyelemmel és a morállal kapcsolatos gondok ugyanakkor nem új keletűek, már a télen elkezdődtek, amikor Ukrajna hónapokig várt az amerikai és európai katonai támogatások megérkezésére, mialatt lőszerhiánnyal küzdött.
Mindez gyakran ahhoz vezetett, hogy
hiába látták az ukránok a közelgő orosz csapatokat, nem tudtak ellenük tüzérségi támadást indítani.
Többen azt mondták a CNN-nek, hogy bűntudatot éreztek, amikor nem voltak képesek a gyalogságnak megfelelő tüzérségi fedezetet biztosítani. A frontvonalak közelében egyre szaporodó drónok pedig azt is megnehezítik, hogy a csapatok váltsák egymást a front legveszélyesebb pontjain, így a parancsnokok hiába szeretnék három-négy naponta váltani az embereiket, sokszor nincs erre mód. Volt, hogy egy pozícióban 20 napra ragadtak be a katonák.
Rengetegen dezertáltak idén az ukrán hadseregből
Ahogy a csatatéren romlott a helyzet, úgy adták fel egyre többen, amit jelez az is, hogy csak az idei év első négy hónapjában mintegy 19 ezer katona ellen emeltek vádat
- fegyelemsértés,
- dezertálás vagy
- engedély nélküli eltávozás miatt.
Noha az ukrán honvédelmi és biztonsági erőknél több mint egymillióan szolgálnak, a dezertőrök számát az előbbi adat valószínűleg alulbecsüli, hiszen
több parancsnok is inkább igyekszik elkerülni a távozók jelentését, és rávenni őket arra, hogy önként térjenek vissza a frontra.
Ez annyira elfogadottá vált, hogy Ukrajna dekriminalizálta az engedély nélküli távozást vagy dezertálást az első alkalommal. Ez egy ukrán parancsnok szerint nem is rossz ötlet, ugyanis a büntetéssel való fenyegetés csak rosszabbá tenné a helyzetet.
A frontvonal leghevesebb harcai Pokrovszk környékén zajlanak, amely fontos város vasúti és közúti csomópontként, de a csapatok ellátása szempontjából is kulcsfontosságú. Elfoglalásával az oroszok nagy lépést tennének abba az irányba, hogy uralmuk alá vonják Donyeck és Luhanszk régiót, melyeket még a háború első évében csatolt Oroszországhoz Vlagyimir Putyin.
Az oroszok fő támadásaikat is oda összpontosítják, így túlerőben vannak, de a helyzetet az ukrán csapatok sem mindig segítik. Előfordul, hogy egyes alakulatok nem teljesen őszinték: nem akarnak rossz színben feltűnni, de az érkező erősítések és a térségbe vezényelt sok különböző egység miatt is nehézkes a kommunikáció.
Az elektronikus hadviselés drónellenes eszközei sokszor a saját csapatok drónjait is megzavarják,
de akár az egyszerű rádiókommunikációt is a különböző alakulatok között.
Bár a kurszki offenzíva országszerte jót tett a morálnak, a támadásban részt vevő egységekben is vannak kétségek, hiszen nem értik, hogy a keleti front problémáinak árnyékában miért Oroszországban harcolnak. Az offenzívában részt vevő katonákat ráadásul gyakran pihenés nélkül vezényelték át a hadműveletre.
Bár a megszólaló parancsnokok továbbra is hajlandók harcolni, a súlyos veszteségek árnyékában van, aki már igyekszik elkerülni, hogy érzelmi köteléket alakítson ki az embereivel.
