Ilyen apróságokon múlhat egy atomháború
Donald Trump amerikai elnökké választásával remélhetőleg csökken a nukleáris világégés, egy globális atomháború veszélye. Ukrajna, mint ez idő szerint a legveszélyesebb kelet–nyugati konfliktusforrás, szerepe csökkenhet a háború tárgyalásos lezárásával.
Ez a reménysugár is közrejátszhatott abban, hogy az egyik legtekintélyesebb oroszországi fórum, a Vedomosztyi eddig ismeretlen részleteket feltáró cikkben emlékezik vissza az elmúlt évtizedekre. A hidegháború, majd az átmeneti enyhülés, a Szovjetunió szétesése, majd a Kelet, a Globális Dél és a Nyugat közti „második hidegháború” olyan epizódjaira, amelyek hajszál híján szovjet/orosz–amerikai/kínai atomösszecsapást robbantottak ki. Az összeállításban vannak nyugati forrásokból már ismert történetek, és vannak olyanok is, amelyeket a média még nem fedezett fel. Egy mohó barnamedve, egy rosszul a helyére illesztett nyomtatott áramkör, egy természeti jelenség félremagyarázása.
Amikor Hruscsov az asztalt verte a cipőjével New Yorkban
A NORAD (az USA és Kanada közös légi- és rakétavédelmi rendszerének korábbi elnevezése), amely Colorado-Springsben van, egy a hegy gyomrába rejtett, óriási atombunker. Két bejárati ajtaja egyenként 25 tonnás, állítólag atombombabiztos. Az itt dolgozó mérnök-tisztek 1960. október ötödikén a grönlandi Thulében lévő, ma Pituffik Space Base-ként ismert katonai objektumból „halálbiztos” (99,9 százalékos valószínűségű) jelzést kaptak egy folyamatban lévő, az USA elleni, hatalmas szovjet interkontinentális ballisztikus rakétatámadásról.
Szerencsére sem a kanadai, sem az amerikai vezetés nem dőlt be a riasztásnak. A fő ok: Nyikita Hruscsov akkori szovjet pártfőtitkár New Yorkban, az ENSZ-közgyűlésen éppen akkor verte az asztalt a cipőjével.
A vizsgálat során kiderült, hogy
az amerikai radarrendszer a felkelő Holdat azonosíthatta a szovjet rakéták támadásával…
A medve és a kerítés
A hírhedt medve-KGB-s eset a Minnesota állambeli Duluth mellett történt egy légvédelmi parancsnokságon 1962. október 25-én éjjel. Az őrt álló katona egy alakot látott átmászni a kerítésen, „aki” nem reagált az „állj, ki vagy!”-ra. Az őr tüzet nyitott az alakra, és megnyomta a riadócsengőt.
Kiderült, hogy
egy éhes medve akart bemászni a kerítésen.
A történet – kétkedéssel fogadott – további része: Scott Sagan világhírű amerikai tudós, atomfegyver-szakértő évtizedekkel később kapcsolta össze a „KGB-medve” történetet a Wisconsin állambeli Volk Field Nemzeti Gárda légitámaszponton végrehajtott riasztással, amelynek során az orosz forrás szerint az akkor vadonatújnak számító F-16A gépeket emeltek a levegőbe – írja a Vedomosztyi. A gond csak az, hogy ezen gépek gyártását csak bő egy évtizeddel az eset után kezdték meg. És egyébként is mit kezdtek volna ezekkel a gépekkel egy feltételezett szovjet támadás esetén?
Amikor az atomháború-szimuláció túl jól sikerül
Sokkal érdekesebb a Szovjetunió és Kína közti, 1978. január 13-án történt – szerencsére csak elméleti – összecsapás lehetősége. Irkutszk térségében a szovjet rakétaészlelő rendszer Kína felől érkező rakétákat érzékelt. Karpov ezredes, az ügyelet vezetője gyanút fogott, és vizsgálatot indított. Kiderült, hogy valaki túlbuzgó volt, várva az akkori egyik kommunista pártvezető, Jakov Rjabkov látogatását.
Mihail Nyenasev vezérőrnagy „fentről”, Moszkvából, a minisztériumból még a Rjabkov-látogatás előtt leutazott Irkutszkba, hogy
egy színlelt, Kína felől érkező rakétatámadással mutassák be a magas rangú (KB-titkár) pártvezetőnek a rendszer működését.
Ami túlságosan is jól sikerült, ugyanis a színlelésbe nem avattak be több parancsnokot. Karpov ezredes jelezte is ezt fölfelé, aminek meglett az eredménye: korlátozták, szabályozták az efféle gyakorlatokat. És persze az egészet rákenték a sajtóra, a helyi médiára.
Ez a rakéta nem az a rakéta
Norvég és amerikai északifény-kutatók 1995. január 25-én elindítottak Andoya (Észak-Norvégia) szigetéről egy Black Brant XII mintájú, majdnem húsz méter magas, többcélú (meteorológiai, atmoszféra-kutatási és rakétaelhárító rendszert kutató-fejlesztő) rakétát.
Az ügyeletes oroszországi rendszer ezt nem meteorológiai, hanem
egy amerikai tengeralattjáróról felbocsátott ballisztikus támadórakétaként jelezte.
A riadó egészen Borisz Jelcin akkori elnökig eljutott, aki kinyittatta a nukleáris rakéták indítását parancsba adó „atomtáskát”. Már az indító kódokat böngészte, amikor lefújták a riadót. Mihail Kolesznyikov vezérkari főnök szerint „mindenben az előírások szerint” jártak el. Norvégia bejelentette, jó előre tájékoztatták az oroszországiakat a rakétaindításról. Lennart Meri észt elnök szerint nem volt minden rendben a katonák és a civilek közti információcserében.
Csip-csup probléma
Figyelemre méltó, hogy a Putyin-korszakból (amikor is feltételezhetően történtek hasonló esetek) egyetlen történet sincs. A legutolsó hátborzongató, atomháború-gyanús epizód a Vedomosztyi összeállításban 2010. október 23-i dátumú – és kizárólag az USA-t érinti. Az Egyesült Államok északnyugati részén, Wyoming államban, a Cheyenne várostól mintegy 40 kilométerre lévő Francis Warren légitámaszponton aznap
- megszakadt az összeköttetés ötven darab,
- a támaszpont körzetében, egy fél Dunántúl-területen, 150 atomsilóban lévő, 150 darab LGM-30G Minuteman III. mintájú,
- az USA szárazföldi interkontinentálisrakéta-erejének csaknem a felét kitevő interkontinentális ballisztikus rakétával.
- Minden egyes ilyen rakéta legalább egy termonukleáris (hidrogénbomba) robbanófejjel van felszerelve.
- Egy ilyennek az ereje húsz Hirosima-bombáénak felel meg.
A problémát az amerikai AT&T által beszerelt nyomtatott áramkör okozta, amelynek a lapját rosszul helyezték be a rendszerbe.
Az eltűnt CNN-cikk
Az Amerikára vonatkozó információkat a Vedomosztyi egy amerikai oldal felhasználásával idézte. Az Oroszországra/Szovjetunióra vonatkozó anyagok egy részének ismeretlen a forrása. A legutóbbi sztori forrásanyaga, a Larry Shaughnessy és Chris Lawrence által írt, eredeti CNN-sztori (címe: „Air Force lost some communication with nuclear missiles”) mára eltűnt, a keresőszoftverek nem találják. Lehet, hogy az eltűnésben szerepet játszott Moszkva túlzott érdeklődése a történet iránt?
