Aggodalmak a NATO-csúcs előtt: Európa már nem saját sorsának kovácsa

Az Amerikai Egyesült Államok európai szövetségesei nehéz napok elé néznek a jövő héten esedékes NATO -csúcstalálkozó miatt. Június 24-én és 25-én Hágában ülnek össze az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének tagjai ahol a fő téma az lesz, hogy a tagországoknak vállalniuk kellene, hogy a GDP 5 százalékát a védelemi kiadásokra fordítják.

A Bloomberg azonban emlékeztetett, hogy lesz még egy kényes pontja a NATO-csúcsnak, ugyanis Washington most fogja bemutatni katonai felülvizsgálatának eredményeit, ami befolyásolja azt, hogy az Egyesült Államok milyen mértékben csökkenti katonai támogatását és jelenlétét az öreg kontinensen. Európában körülbelül 80 ezer amerikai katona állomásozik. Az európai országok kormányai azzal számolnak, hogy az előző elnök, Joe Biden által végrehajtott, csaknem 20 ezer fős katonai erősítés visszavonásra kerül, de a pesszimistábbak ennél nagyobb csapatkivonást is elképzelhetőnek tartanak.

Donald Trump terveit azonban homály fedi. Június elejéig egyetlen amerikai tisztviselő sem érkezett a NATO-ba, hogy az amerikai haderő-pozíció felülvizsgálatáról beszéljen, ami aggodalmat keltett a szövetségesek körében, hogy erre nagyon rövid időn belül sor kerülhet. Az sem világos, hogy az európai országok megkezdték-e a tervezést az amerikai csapatkivonások pótására.

Aggódnak az európai országok

A 20 ezer katona szóban forgó kivonásának további következményei lehetnek.

• Egyrészt elindulhat egy dominóhatás, ha a NATO-tagországok is elkezdik kivonni csapataikat keletről, hogy a hazai létszámhiányt ezzel orvosolják.
• Ráadásul a Németországban és Olaszországban található amerikai támaszpontokat érintő, még jelentősebb csökkentésekkel kapcsolatos aggodalom az is, hogy Oroszországot arra ösztönözheti a lépés, hogy hibrid támadásokkal tesztelje a NATO kollektív védelemről szóló 5. cikkelyt.

A csapatkivonásról sok konkrétumot egyelőre nem tudni, de az biztos, hogy nem előzmény nélküli. A Fehér Házba való visszatérése óta Trump többször is figyelmeztette európai szövetségeseit, hogy az Oroszországból érkező növekvő fenyegetés ellenére gondoskodniuk kell biztonságukról, mivel az Egyesült Államok katonai és diplomáciai fókuszát a csendes-óceáni térségre fordítja.

Mark Rutte NATO-főtitkár június elején úgy nyilatkozott, hogy szerinte érthető, hogy az Egyesült Államok Ázsia felé fordul. „Nem aggódom emiatt, teljesen meg vagyok győződve arról, hogy ez lépésről lépésre fog megtörténni. Emiatt nem lesznek képességhiányok Európában” – jelentette ki Rutte, aki követelte a tagországok védelmi kiadásainak GDP-hez viszonyított 5 százalékra emelését.

E követelés azonban veszélybe sodorta az európai kohéziót a kritikus csúcstalálkozó előtt. Az elvárás parázs vitákat vetít előre a jövő heti hágai NATO-csúcstalálkozó előtt, ahol közös nyilatkozatot kellene elfogadni a témában.

Nehéz helyzetben a NATO

A geopolitikai irányváltásnak valószínűleg jelentős következményei lesznek a 32 tagú szövetségre nézve, amely a legnagyobb kihívást éli át azóta, hogy a második világháborút követő évtizedekben a szovjet hatalommal szembeni bástyává vált. Az európai hadseregeknek, amelyek sokáig az amerikai kemény hatalomra támaszkodtak, be kell tölteniük az űrt, amikor Washington visszavesz. Mindezt úgy, hogy továbbra is tart az orosz–ukrán háború, hiába szorgalmazta Donald Trump is, hogy kössenek békét a felek.

Katonai szakértők szerint az amerikai csapatkivonások esetében nem a létszám a legfontosabb kérdés. Ha a csapatok számának csökkentése a hatékonyságra összpontosít, az sokkal kevésbé lenne problematikus az európaiak számára, mint ha olyan kritikus eszközöket és kulcsfontosságú személyzetet vonnának ki a kontinensről, amelyeket Európa nem tudna azonnal pótolni. A csapatkivonás jellege és összetétele ebben az esetben fontosabb tényező, mint a kivont csapatok létszáma.

Attól is tartani lehet, hogy egy nagyszabású kivonulás bejelentése azonnali reakciót váltana ki a keleti tagállamokból, és az Oroszországhoz közelebb fekvő országok azonnal kérnék az erősítést a nyugat-európai szövetségesektől.

Éppen emiatt az európai kormányok sürgetik Washingtont, hogy mielőbb világosan közölje velük terveit, és ütemezze a csapatkivonásokat, hogy az európai szövetségeseknek legyen idejük saját erőik növelésére.

„Vannak olyan képességek, mint például a mélyreható precíziós csapások, ahol nekünk, európaiaknak időre van szükségünk, hogy felzárkózzunk” – nyilatkozta a Bloombergnek Stefan Schulz, a német védelmi minisztérium egyik magas rangú tisztviselője. Hozzátette, hogy az amerikai csökkentésnek rendezett módon kell történnie, hiszen a cél az, hogy az amerikai létszámcsökkentés folyamata az európai képességek fejlesztésével párosuljon.

Az ideális forgatókönyv a NATO-n belüli rendezett elmozdulás lenne egy erősebb Európa felé, ami körülbelül egy évtizedet venne igénybe. Erre egyébként az Európai Unión belül is látszik már a szándék.