Hiába a diplomatikus nem, óriási nyomás alá helyezi Trump Japánt – vajon meddig megy el az amerikai elnök, hogy pacifista szövetségesét harcra bírja?
Bár Japán pacifista alkotmánya gyakorlatilag kizárja, hogy az ország katonai konfliktusokban vegyen részt, mégis egyre erősebb amerikai nyomás nehezedik Tokióra az iráni háború miatt. Donald Trump konkrét katonai hozzájárulást várna el, ami súlyos politikai és jogi válságba sodorhatja a japán vezetést.
Komoly geopolitikai feszültség alakult ki az Egyesült Államok és Japán között, miután Donald Trump nyíltan nyomást kezdett gyakorolni Tokióra az iráni konfliktus kapcsán.
Az amerikai elnök azt szeretné, ha Japán haditengerészeti erőkkel is hozzájárulna a Hormuzi-szoros biztosításához – ez azonban frontálisan ütközik a szigetország alkotmányos alapelveivel.
Japán 1947-ben elfogadott pacifista alkotmánya világosan korlátozza a külföldi katonai műveletekben való részvételt. A jogi keret lényege, hogy az ország lemond a háborúról mint politikai eszközről, és csak önvédelemre tarthat fenn fegyveres erőt. Ennek fényében a hadihajók küldése egy aktív konfliktuszónába nemcsak politikailag, hanem jogilag is rendkívül kockázatos lépés lenne.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Japán gazdaságilag erősen függ a Hormuzi-szoroson áthaladó olajszállításoktól: az import mintegy 90 százaléka ezen az útvonalon érkezik.
Vagyis Tokió alapvető érdeke a hajózási biztonság fenntartása, mégsem léphet szabadon katonai eszközökkel.
Takaichi Sanae japán miniszterelnök egyértelművé tette a parlamentben: Japán csak abban az esetben fontolná meg hadihajók küldését, ha tűzszünet lépne életbe. Ez gyakorlatilag diplomatikus elutasításnak tekinthető a jelenlegi helyzetben, ahol a harcok még zajlanak.
Váratlan bejelentés: a 120 milliós távol-keleti ország is felszerelést küldene Ukrajnának – „külsősként” csatlakozna a NATO kezdeményezéséhez
Ukrajna támogatása újabb szintre léphet: egy NATO-kezdeményezés keretében egyre több ország vásárolna amerikai felszereléseket, amelyeket később Kijevnek szállítanának, miközben a programhoz már Európán kívüli partnerek is csatlakoznak. Japán nem halált okozó eszközökkel – például radarokkal és testpáncélokkal – kapcsolódna be a NATO által támogatott mechanizmusba, külsősként segítve Ukrajna védelmét.
Közben a japán diplomácia igyekszik enyhíteni a feszültséget. Motegi Toshimitsu külügyminiszter telefonon egyeztetett iráni kollégájával, Abbas Araghchival, és felszólította Teheránt, hogy azonnal hagyjon fel a hajózási biztonságot veszélyeztető műveletekkel a térségben.
Emellett kérte a japán érdekeltségű hajók biztonságának garantálását, valamint két Iránban fogva tartott japán állampolgár szabadon bocsátását is.
Trump nem fogadja el a japán „nemet”
Washington azonban ennél többet akar. Trump egy szélesebb „koalíciót” képzel el, amelyben nemcsak európai országok, hanem Japán és más ázsiai szövetségesek is katonai szerepet vállalnának. Több állam – köztük Németország, Olaszország és Spanyolország – már jelezte, hogy nem kíván részt venni ilyen akcióban, ami még inkább reflektorfénybe helyezi Japánt.
A japán vezetés helyzete ezért különösen kényes. Az ország biztonságát nagyrészt az amerikai katonai jelenlét garantálja: mintegy 50 ezer amerikai katona állomásozik Japánban, komoly haditengerészeti és légi erőkkel. Ez jelentős alkupozíciót ad Washingtonnak, amely gazdasági nyomásgyakorlással – például vámokkal – is képes befolyásolni Tokió döntéseit.
A Reuters elemzői szerint Trump számára Japán kulcsszereplő:
- ha sikerül bevonni a konfliktusba, az más országokra is nyomást gyakorolhat.
- Ha viszont Tokió nemet mond, az amerikai elnök akár példát is statuálhat, demonstrálva, milyen következményei vannak az ellenállásnak.
A japán közvélemény sem támogatná a katonai szerepvállalást: egy friss felmérés szerint a lakosság kevesebb mint 10 százaléka áll az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni fellépése mögött.
Ez belpolitikai szempontból is szűk mozgásteret hagy a kormánynak.
A mostani helyzet így egyszerre jogi, politikai és stratégiai csapda Japán számára. Tokiónak úgy kellene megfelelnie legfontosabb szövetségese elvárásainak, hogy közben ne sértse meg saját alkotmányát, és ne veszítse el a hazai támogatottságát sem. A kérdés az, hogy talál-e olyan kompromisszumos megoldást – például logisztikai vagy diplomáciai támogatás formájában –, amely Trump számára is elfogadható.
Még egy olyan szövetséges is nemet mondott az amerikai elnöknek, aki az olaja több mint 90 százalékát a Közel-Keletről importálja – Európa és Ázsia se küldene hajókat Hormuzhoz
Mivel az elmúlt hetekben veszélybe került a globális olajkereskedelem egyik legfontosabb területe, a Hormuzi-szoros, ezért az Egyesült Államok nemzetközi katonai együttműködést sürget a tengeri útvonal biztosítására. Az amerikai terv szerint, ha a szövetségesek összefognak, és hadihajókkal kísérik a tankereket, akkor helyreállhat a rend. A szövetséges országok viszont visszautasították Trump tervét.
Ajánlott videók
