A BUBOR mint megbízható referenciakamat
Az elmúlt hetekben élénk szakmai diskurzus kezdődött a referenciamutatók kapcsán egy minisztériumi felvetés nyomán. A konkrét felvetéssel kapcsolatos vita már nyugvópontra jutott, ugyanakkor a diskurzus ráirányította a figyelmet a hazai referenciamutatók, azon belül is leginkább a BUBOR-jegyzés módszertanára. A Magyar Nemzeti Bank és a Referenciamutató Jegyzési Bizottság nyitott a konstruktív ötletek megvitatására, ezért cikkünkben a legutóbb Horváth Istvántól megjelent felvetésekre reagálunk. A szerző fő mondanivalójával és helyzetképével egyetértünk, ugyanakkor javaslatai kapcsán úgy véljük, néhány gyakorlati szempontot érdemes még figyelembe venni. Írásunkkal egyúttal azt is megerősítjük, hogy a jelenlegi módszertan és a jegyzések ellenőrzésének köszönhetően a BUBOR egyértelműen megbízható referenciakamat.
A BUBOR megbízható referenciakamat
A szerző több kritériumot megfogalmaz, mitől is tekinthető megbízhatónak egy referenciakamat. Ezen kritériumok valóban jól leírják a legfontosabb elvárásokat, és egyetértünk központi értékelésével is, mely szerint a BUBOR meg is felel ezeknek. Fontosnak tartjuk viszont néhány, eddig kevesebb hangsúlyt kapó tényezőre felhívni a figyelmet.
Az MNB biztosítja a BUBOR-jegyzések transzparens működését
A BUBOR módszertanával a Magyar Nemzeti Bank 2010 óta intenzíven foglalkozik, mely folyamatban mérföldkövet jelentett, hogy 2015-ben átvette a Magyar Forex Társaságtól az adminisztrátori kötelezettséget is. A jegybank erősebb szerepvállalására azért volt szükség, mert az EU-s benchmarkrendeletben olyan szigorú előírások vonatkoznak az adminisztrátorokra, amelyeket a Forex Társaság csak rendkívüli költséggel tudott volna teljesíteni. A BUBOR-jegyzések a Referenciamutató Jegyzési Bizottság (RJB) kezelésében vannak, melynek negyedévente tartott ülésein az MNB-s tagjai mellett konzultációs joggal a Forex Társaság és a Magyar Bankszövetség képviselői is részt vesznek. Az ülésről jegyzőkönyv készül, melyek publikusan elérhetők mindenki számára. A bizottság a nemzetközi és régiós gyakorlatot monitorozva végzi munkáját. A BUBOR jegyzésének módszertanát a BUBOR szabályzata határozza meg, mely a Wheatley reportnak és az IOSCO elveknek megfelelően épül fel.
A körültekintően kialakított számítási mód és a rendszeres ellenőrzés garantálja a stabil, megbízható BUBOR-jegyzéseket
A BUBOR-szabályzat jól átgondolt nemzetközi sztenderdeken alapul, amelyeket kiegészítettek a hazai sajátságokat kezelő további pillérekkel. A BUBOR-fixing számítása a szabályzat alapján úgy történik jelenleg, hogy a két legmagasabb és a két legalacsonyabb jegyzés elhagyásával és a maradék jegyzések figyelembevételével átlagolnak. Ez a nyesett átlag biztosítja, hogy egy-egy jegyző nagyon kiugró jegyzéssel se tudja elhúzni a BUBOR-fixinget.
Az RJB éves jelentés keretében részletesen vizsgálja, hogy a BUBOR-jegyzések mennyire felelnek meg a hitelesség, megbízhatóság és az információtartalom kritériumainak.
Az eredmények kivonatos formában a publikus RJB-jegyzőkönyvekben is megtalálhatók. A jelentés a következőket vizsgálja:
- Milyen hosszan nem változtatnak jegyzéseiken a panel bankok?
- A BUBOR hogy viszonyult a hasonló pénzpiaci mutatókhoz (FRA, Fx swap)?
- Kiugró jegyzések részletes vizsgálata
- Strukturális törések azonosítása a jegyzésekben és a törések okainak feltárása
- Árjegyzési stratégiák, koordinációra utaló jelek vizsgálata (klaszterelemzés)
- Kamatderivatív pozíciókkal annak vizsgálata, hogy panelbanki pozíciók befolyásolják-e a jegyzéseket
Az eddig hét alkalommal elvégzett éves vizsgálat alapján nem merült fel olyan tényező, amely a BUBOR manipulációjára, szándékos eltérítésére irányult volna. Az elemzések azt is megerősítették, hogy a BUBOR jól leköveti a pénzpiaci hozamok változását, tükrözi a monetáris politikai irányultságát, és összességében megbízható, erős információtartalmú, hiteles referenciakamat.
A szabályzat, az éves vizsgálat és a nyilvánosság előtt garantált magas transzparencia együttesen biztosítják a megbízható referenciakamatot.
Gyakorlati szempontokat is mérlegelve a módosítási ötletek hasznát meghaladják a járulékos költségek
A legutóbbi véleménycikkben felvetett ötletek, javaslatok mind relevánsak, olyannyira, hogy ezen kérdéseket korábban már vizsgálta az RJB. A következőkben ezeket a felvetéseket tekintjük át.
A jegybank ügyletkötésekben történő közvetítői szerepvállalása nem kivitelezhető
Ahogy a szerző is felveti, a nagy összegű, hosszú futamidejű, fedezetlen ügyletek kötésének gátja a bankok alacsony egymással szembeni partnerlimitei. Ez természetes következménye annak, hogy a bankok nem is szeretnének hosszú futamidőn fedezetlenül egymásnak hitelt nyújtani.
A szerző felvetése ezen akadályok lebontására a jegybank belépése az ügyletkötők közé központi partnerként. Ekkor a jegybanknak úgy kellene közvetítő szerepet betöltenie, hogy fedezetlenül helyeznének el nála hitelt, amit ő fedezetlenül tovább hitelezne. Teljes mértékben egyetértünk azzal a következtetéssel, hogy ez így nem megvalósítható. A jegybanktörvény előírásai alapján fedezetlen hitelt az MNB nem nyújthat banki partnereinek. Ha pedig fedezett ügyleteket kötne, az nem felelne meg a BUBOR alapvető definíciójának, amely a fedezet nélküli bankközi hitelkamatot mutat. Egy ilyen fedezett BUBOR bevezetése jogi szempontból erőteljesen megkérdőjelezhető, és az alapvető célját sem töltené be a referenciakamat.
Ezen érvek alapján nem tartjuk megvalósíthatónak, hogy a jegybank mint köztes szereplő lépjen be a piacra. A további felvetéseket a jelenleg fennálló keretben vizsgáljuk meg.
Jegyzési kötelezettség a jegybanknál számlát vezetőknek
A megvalósíthatóságot figyelembe véve az RJB azon szereplőktől várja el a BUBOR-jegyzést, akik a releváns piaci szegmensben aktív szereplőknek számítanak. Erre két okból is szükség volt.
- Egyrészt néhány jegybanknál számlát vezető bankra a többi bank csak nagyon szűk limittel rendelkezik, így az előbbiek igen korlátozottan üzletelnek a bankközi forintpiacon. Ebből kifolyólag tehát esetleges jegyzéseikkel nem tudnának hozzáadott értéket nyújtani a BUBOR információtartalmához.
- Másrészt a benchmarkrendelet olyan elvárásokat támaszt a jegyzőkkel szemben, amelyeket számos intézmény csak jelentős pluszköltségek mellett tudna teljesíteni. Nézzünk egy példát, a „négy szem” elvet, mely azt követeli meg, hogy legyen egy jegyző és egy jóváhagyó a folyamatban. Mindkét résztvevőnek megfelelő szaktudással és technikai háttérrel kell rendelkeznie a jegyzésben való részvételhez. Ennek elvárása bizonyos kisebb bankok esetében nem reális (piaci jelzések alapján), főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a BUBOR-jegyzést mindennap el kell végezni, így távollétek esetén a kollégák helyettesítését is meg kell oldani.
Üzletkötési kötelezettség több futamidőn, nagyobb ügyletekkel
A partnerlimitek a fedezetlen ügyletek esetén jóval alacsonyabbak, mint a fedezett ügyletek esetén. Ahogy nő az ügyletek futamideje, úgy csökken az elérhető partner limitnagysága. Abban az esetben, ha az üzletkötési kötelezettség mértékét megnövelnénk, pár ügylettel már telítődnének a limitek, és a bankok a likviditáskezelés szempontjából kulcsfontosságú rövid futamidőn nem tudnának már egymással üzletelni. Ezt nem tartjuk kívánatosnak, mivel a piaci mechanizmusok elnyomásával a bankközi piac információ feltárása sérülne. A jelenlegi rendszerben azt tapasztaljuk, és ezt a piaci visszajelzések is megerősítik, hogy a bankoknak nem éri meg kiugró értékeket jegyezniük, mert a kötelező ügyletkötések is jelentős teherrel járhatnak.
Emellett az érvényben lévő egy, három és hat hónapos kötelező ügyletkötési futamidők azért lettek kijelölve, mert ezek a futamidők a legrelevánsabbak a hazai pénzpiacok szempontjából. A kamatcsereügyletekben, a hitelekben, az állampapíroknál is túlnyomórészt ezen futamidejű jegyzéseket használják fel.
Merre tovább a hazai referenciakamatokban?
Értékelésünk szerint a BUBOR módszertana jelenlegi formájában megfelel a legjobb nemzetközi gyakorlatoknak. Az elméleti szempontból akár indokoltnak is tűnő módosítások csak komoly költségek és káros mellékhatások mellett hajhatók végre, miközben a hozzáadott értékük minimális lenne.
Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy nincs teendő a hazai referenciakamatokkal. A hazai piac fejlesztése és a bankok benchmarkrendeletnek való egyszerűbb megfelelése érdekében alakult meg a Risk Free Rate munkacsoport, melynek célja, hogy a BUBOR mellett egy úgynevezett fallback (helyettesítő) rátát létrehozzon. A munkacsoport az RJB-n belül működik, az MNB és a piac is képviselteti magát benne. Fontos azonban kiemelni, hogy a jelenlegi piaci viszonyokat mérlegelve a kialakítható Risk Free Rate nem tud olyan szerepet betölteni, hogy teljesen átvegye a BUBOR helyét, de nem is ez a cél.
Záró gondolatként szeretnénk megköszönni az átgondolt felvetéseket, és biztatjuk a szakértőket a hasonló mélységű gondolatok megosztására, amelyek a közös tudást bővítik.
