A pandémia hullámai közepette visszatérő óriási vitákat okozott, miért magasabb egyes országokban, és miért alacsonyabb másutt a koronavírus-halálozás, és mindebből mi következik a járványkezelés nézve, illetve hosszú távra. Menet közben is világos volt azonban, hogy a naponta közölt adatokból csak korlátozott következtetéseket lehet levonni. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szakértői a komoly statisztikai elemzés jelentős részét mára elvégezték – derül ki a szervezet honlapján közzétett összesítő tanulmányból.

A tanulmány talán legmegdöbbentőbb megállapítása, hogy a koronavírus közvetlen és közvetett károkozása csaknem háromszor annyi halálesetet okozott a világban 2020–21-ben, mint a kimutatott: 14,9 millió emberét. Az indiai becslés megdöbbentő: 4,7 millió áldozat, holott a hivatalos számokban mindmáig 525 ezret jelentettek.

Municipal corporation workers prepare to cremate a body buried in a shallow grave on the banks of the Ganges river during the Covid-19 pandemic as they cremate other bodies also buried there to prevent them from floating downstream as water levels increase near Phaphamau Ghat, in Allahabad on June 25, 2021. (Photo by SANJAY KANOJIA / AFP)
Fotó: SANJAY KANOJIA / AFP

A többlethalálozások ismerete nemcsak tisztább képet fest a pandémiáról, de segít a közegészségügyi intézkedésekben is – foglalták össze a tanulmány szerzői. 

A világ számára ugyanakkor erkölcsi kötelesség számba venni a pandémiának tulajdonítható halálesetek számát

– tették hozzá.

A napi nemzeti, illetve régiós Covid-jelentések alkalmasak voltak a pandémia dinamikájának követésére, de arra nem, hogy egyes országok járványkezelése összemérhető legyen csak ezek alapján, bár a fűtött vitákban mindig újra és újra elkövették ezt a hibát.

Egyrészt a nemzeti statisztikák nem azonos kritériumok alapján vették számba a koronavírus áldozatainak a számát, másrészt a pandémia fatális hatásai messze túlterjedtek a kórházak kapuin. A tanulmány csak néhányat említ meg a halálozási statisztikákat eltorzító számtalan tényező közül. A járvány olyan körülményeket teremtett, például a kórházak túlterhelésével, amelyek emberek halálához vezettek. Ugyanakkor a zárlatintézkedések hozzájárulhattak egyéb halálokok visszaszorulásához: más fertőző betegségek sem tudtak terjedni, kisebb volt a légszennyezés, kevesebb a közlekedési baleset. Előfordulhattak tévedések is, amikor egy halálesetet tesztelés híján nem a Covidnak tulajdonítottak, de kisebb arányban ez megtörténhetett fordítva is.

A man walks past a wall mural depicting a health worker as the Hindu Goddess Durga to spread awareness about the Covid-19 coronavirus in Mumbai on November 17, 2021. (Photo by Punit PARANJPE / AFP)
Fotó: PUNIT PARANJPE / AFP

Mindezen és a többi – pozitív és negatív – torzító tényező miatt a pandémia valós hatásáról a többlethalálozási statisztikák nyújtanak valós képet. Ezt a WHO úgy határozza meg, hogy „az afölötti halálozás, amelyet az adott népességen belül a válság nélküli halálozási ráta nélkül várhatnánk”. Mivel a „normál” években sem évről évre változatlan a halálozási ráta, a többletet a trendje alapján kell megállapítani. Ezt a kiigazítást a WHO szakértői is elvégezték, sok egyébbel együtt, ami részben azért volt szükséges, mert a statisztikai számbavétel az országok majdnem felében hézagos (sőt, ahol jó minőségű, ott is történnek utólagos kiigazítások).

Mindebből látszik, hogy a pandémiahalálozást globálisan és összehasonlítható helyi szinteken felmérni bonyolult és időt igénylő feladat,

amelyben a WHO tett egy lépést előre, holott kisebb-nagyobb adatkésésekkel többlethalálozási statisztikák korábban is rendelkezésre álltak.

Az adatfeldolgozási módszerek finomításával előálló adathalmaz még így is csak az alap és a kiindulópont a járványkezeléssel kapcsolatos következtetések levonására, hiszen az országok közötti eltérések ezer okból eredhetnek, az éghajlattól az egészségügyi infrastruktúrán keresztül a korlátozások gyenge ütemezéséig (sőt akár még a helyi hőhullámok vagy konfliktusok is eltéríthetik az adatokat, amelyeket például a WHO sem vett számba).

A fontos, hogy a valóban értelmezhető többlethalálozási adatokra építsük a következtetéseket, ne homokvárakra, a nem összemérhető nyers napi nemzeti jelentésekre. Az elemzés a szakértők feladata, itt most csak arra hívnánk fel első lépcsőben a figyelmet, ami a tanulmányban közölt térképekről ránézésre látszik.

Egyértelmű, hogy a többlethalálozás mértéke regionális különbségeket mutat. Ha csak Európát tekintjük, látható, hogy északon kevésbé fogott a Covid, nyugaton és délen sokkal jobban, még ennél is nagyobb volt a baj Közép-Európában, és óriási a Balkánon.

Az a vitákban időnként sokat hangoztatott tétel, hogy Magyarországon szedte volna az egyik legtöbb áldozatot a járvány, a WHO adatai alapján egyértelműen megdőlt: látható, hogy a többlethalálozás szintje összességében nálunk volt a legalacsonyabb Közép-Európában, és inkább a nyugat- és dél-európai mintára hajaz. 

Az elemzés a szakértők dolga, de – lehetséges okként egyelőre feltételezésként – megemlíthető, hogy a vakcinázás az Európai Unión belül az egyik leggyorsabb Magyarországon volt. Ugyanakkor a régiónkban Bulgária – ahol óriási volt az oltásellenesség és nagyon alacsony az átoltottsági arány – a világ egyik legborzasztóbb többlethalálozási statisztikáját mutatta fel. Peru után – ahol százezer lakosra vetítve 437 volt a többlet halálozás – Bulgáriában mérték a legmagasabb értéket, 415-öt – írta a tanulmány.