Kína már nem olyan vonzó célpont a befektetők számára, mint régen, és egyre több nyugati vállalat fontolja meg a gyártókapacitások áthelyezését, ebben pedig a kínai partnerek nyújthatnak segítséget – írta a Reuters.
A zéró-Covid-politika és annak bukása, az emelkedő munkaköltségek, az amerikai vámok, valamint az emberi jogi problémák és a kiszámíthatatlan, gyakran ellenséges kormányzás is megnehezíti a jövőbeli kínai befektetéseket. Arról nem is beszélve, hogy a labilis tajvani helyzetből akár komoly szankciók is születhetnek.
A keleti nagyhatalom sok fejfájást okoz a nyugati vállalatok vezetőinek, de felborítani a kiépített ellátási láncokat és nemet mondani 1,4 milliárd ember vásárlóerejére nem könnyű döntés.
A jó hír az, hogy a dilemma nem igényel drasztikus lépéseket az európai és amerikai vezetőktől, mivel a helyi kínai partnereik is az áttelepülést fontolgatják, amivel az ország felhalmozódó problémái megkerülhetők és a piaca is nyitva marad.
A Kínával folytatott több évtizedes gazdasági együttműködés kényelmes és olcsó volt a befektetők számára, emiatt az ellátási láncok csak felületesen lettek biztosítva. A nyugati vállalatok kínai működése túlnyomórészt a helyi beszállítókra támaszkodik, ahelyett, hogy saját tevékenységet folytatnának helyben, vagy más külföldi cégekkel üzletelnének. A Tesla egyik vezetője például augusztusban nyilvánosságra hozta, hogy a vállalat sanghaji gyárát 95 százalékban a hazai beszállítók látják el.
Ennek azonban jókora hátrányai vannak, amelyek a világjárvány, valamint az azt követő zéró-Covid-politika idején is tapasztalhatók voltak, amikor a beszűkült ellátási láncok hirtelen leálltak. A nyugati vállalatok emiatt már nem bíznak Kínában, de a költözködés tetemes költségekkel jár, és nem mindenki számára elérhető.
A kínai partnerek azonban ebben is segíteni tudnak – új gyártási helyszínek keresésével, saját befektetéssel és a piaci szerepük megtartásával komoly sikereket érhetnek el, miközben fájdalommentes kiutat kínálhatnak a nyugati cégcsoportoknak.
A mobil-, számítógép- és elektromosjármű-ágazatban tevékenykedő kínai vállalatok egyre inkább arra törekszenek, hogy olcsóbb és barátságosabb piacokon folytassák tevékenységüket. A külföldön megnyitott gyárak biztosítást nyújtanak arra, hogy a kínai partnerek még akkor is képesek az együttműködésre, ha a nyugati cégek az ország elhagyása mellett döntenének. A vállalatok szempontjából ez egy egyszerű módja annak, hogy áttelepüljenek anélkül, hogy a semmiből építenék újra az ellátási láncot, és új gyártót sem kell keresniük.
A kínai befektetők számára Vietnám és Magyarország mellett Mexikó is egyre népszerűbb célpont, ahová az Egyesült Államokkal kötött kereskedelmi egyezmény vámmentes exportot tesz lehetővé. Szeptember óta legalább 25, a Teslának alkatrészt szállító kínai gyártó tervezi, hogy Mexikóban fektet be. Ezek közé tartozik a JL Mag Rare-Earth, amely jelenleg is százmillió dollárt fektet be egy újrahasznosító üzembe, amely mágneseket gyárt fémhulladékból.
„Kína nagyobb erőfeszítést fog tenni a külföldi tőke vonzására és felhasználására, valamint a piac kiszélesítésére” – olvasható a Kommunista Párt vezetői által december 15. és 16. között tartott éves központi gazdasági munkakonferencia összefoglalójában, amelyen az ország 2023-as gazdasági prioritásait vitatták meg. A meglévő gazdasági érdekek és Peking megújult törekvése a külföldi befektetések vonzására egyaránt a helyben maradás mellett szólt. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet szerint 2022 első fél évében a közvetlen külföldi befektetések 16 százaléka még mindig Kínába áramlott.
Azonban van rá esély, hogy Peking hajlandó lesz beállni a kitelepítési trendek mögé. A legnagyobb kínai vállalatok a századforduló után arra lettek ösztönözve a kormányzat által, hogy kezdjenek el külföldön terjeszkedni, azonban ez hirtelen leállt, amikor a tisztviselők aggódni kezdtek a nyugati tőkemenekülés miatt. Ennek jelenleg is nagy a kockázata.
De ha a kínai beszállítók most elkezdik fellendíteni a külföldi befektetéseket, hogy megtartsák kulcsfontosságú ügyfeleiket, akkor a kormánynak lehet, hogy nem lesz más választása, mint áldását adni.
Enélkül az ország kiesne a nemzetközi piacról, és a gazdasági versenyben is jókora hátránnyal indulna újra.
