Csaknem ötvenéves fejlesztési munka eredményeképpen tudta Oroszország a tavalyi év közepéig ellátni Európát gázvezetékeken keresztül nyersanyaggal. Az olcsó szállítási útvonalak a legjobb esetben is kihasználatlanok a Bloomberg szerint, ugyanis a gázvezetékekben az embargó miatt nem áramlik nyersanyag nyugat felé. Emellett jelen pillanatban képtelenség megmondani, hogy az ukrajnai háború miatt milyen mértékben pusztul el az infrastruktúra. De
nem csak kihasználatlan csövekről van szó: az elmúlt évtizedekben a töretlenül növekvő gázigény kielégítésére számtalan gázmezőt tártak fel, az ezekből feltörő energiahordozót azonban most nem tudja értékesíteni a Kreml.
Hatalmas költségek, bizonytalan eladások
Oroszország, még ha nyomott áron is, de tudja értékesíteni a kőolaját Ázsiában. Elsősorban India, és Kína lettek a fő felvevőpiacok. Elemzések szerint a feldolgozott termékekre vonatkozó bojkott, amely napokon belül életben lép, már nehezebb helyzetbe hozza Oroszországot, ugyanis gázolajára nincs igény Indiában.
A földgáz értékesítési irányának megváltoztatása évekbe telik, és vagyonokat emészt fel. A legnagyobb kérdés azonban az, hogy egyáltalán lehet-e még piacot teremteni a fosszilis tüzelőanyagoknak, amikor rohamtempóban nő a megújulók részaránya
– összegzi véleményét a Bloomberg szakértője. Nem kis mennyiségről van szó: 2022-ig naponta csaknem 2,5 millió hordó nyersolajat, 1 millió hordó finomított terméket és évi 155 milliárd köbméter gázt értékesített Moszkva Európának.
Jelen pillanatban a szakértő szerint nem túlzás állítani, hogy ötvenévnyi fejlesztést dobott kukába Putyin, beleértve a gázmezők és -vezetékek hálózatát, amire az osztrák határt átlépő első vezeték megépítése (1968) óta több százmilliárd dollárt költöttek. Becslések szerint 2017-ig 100 milliárd dollárt költöttek az oroszországi Jamal-félszigeten lévő gázkészletekre, amelyek többsége a Balti-tenger alatti csővezetéken keresztül csatlakozott Európához. Ez a szám 2025-re várhatóan megduplázódik, de a beruházások nagy része teljesen feleslegesnek tűnik.
Korszakváltás indult
A háború után nem fognak teljesen lenullázódni az európai–orosz energetikai kapcsolatok, de töredékükre zuhannak
– írja a Bloomberg –, ugyanis az öreg kontinens országainak már sohasem lesz szükségük annyi gázra, mint a tavalyi évvel lezárult időszakban. A kormányok és a fogyasztók végre komolyan veszik a spórolást, a hatékonyságnövelő intézkedéseket, továbbá a megújuló „erőművek” telepítése is rekordtempóra gyorsult. A gondolkodás megváltozásában a sorozatos gázárcsúcsdöntések is szerepet játszanak. Több tényező hat tehát a fosszilis tüzelőanyagoktól való függés csökkentésére.
Néhány nap alatt a föld körül
Az olajpiaci képet elsősorban az árnyalja, hogy
nyilvánvalóan lesznek olyan ázsiai országok, amelyek kvázi átcímkézve, jelentős profittal orosz olajat adnak majd el Európának.
Ugyanakkor ez a jelentős szállítás csak akkor érheti meg az értékesítőknek, ha sokkal alacsonyabb áron veszik az olajat Moszkvától, mint amennyiért értékesíteni tudják. Első ránézésre a az Európában irányadó északi-tengeri Brent benchmark olajfajtához képest akár egy 35 százalékos diszkontra is szükség lehet. Ami viszont biztos: mélyrepülésbe kerülnek a Kreml bevételei.
Rosszabb a helyzet a földgáz esetében, ugyanis a légnemű nyersanyagot nem lehet olcsón, tankereken szállítani a tengeren.
Ugyan az elmúlt években Oroszország elkezdett keleten, döntően Kínában is piacot keresni a gázának, el is készült a hangzatos nevű Szibéria Hatalma csővezeték. Ebben új lelőhelyekről származó gáz áramlik, a feltárás és a beruházás költsége a Gazprom szerint 55 milliárd dollár volt, egy független elemzés azonban ennek a dupláját számolta ki.
Bölcs Peking
Korlátos lesz a kínai gázvásárlási szándék is. Bár Pekingnek szinte korlátlan mennyiségű nyersanyagra van szüksége, bizonyosan elkerüli az európai országok hibáit, és nem csak az orosz alapanyagokra alapozza energiaellátását.
India pedig – habár a gazdasága gyorsan nő – szinte elérhetetlen Oroszországból.
Ha a térképre nézünk, világosság válik, hogy egy csővezetéknek a világ legnagyobb hegyei között vagy Pakisztánon, esetleg Afganisztánon keresztül kellene vezetnie, így az építkezés és az üzemeltetés költségei az egekbe emelkednének.
Az ukrajnai háború kimenetele bizonytalan, de az már megpecsételődött, hogy az oroszok generációkon át nyögni fogják a veszteségeket. A lista pedig hosszú, de az elesett katonák és a megsemmisült eszközök mellett előkelő helyen áll majd a fő energiavásárlójuk, azaz Európa elvesztése is – írja a Bloomberg.
