Átléptek egy újabb „vörös vonalat”, egy csapásra három nagy ország, az Amerika, Németország és Franciaország jelentette be, megkezdi páncélos harceszközök szállítását Ukrajnának. A gesztus azonban csupán jelképes, katonailag ugyanis nincs nagy jelentősége ezen (30-50 darabos szériában szállítandó) eszközöknek, amelyek páncélzata gyenge, gyakorlatilag a gyalogság szállítására szolgálnak, védve őket a kézifegyverektől, egyes esetekben a gránátszilánkoktól.
Párizs vezette a csapatot, Emmanuel Macron francia elnök a minap telefonbeszélgetés keretében megígérte Volodimir Zelenszkij ukrán kollégájának, hogy Franciaország AMX-10 RC páncélozott felderítő járművet, egyesek által tanknak, közepes harckocsinak titulált fegyvert szállít Ukrajnának.
A döntés egyelőre kevés pozitív, annál több negatív visszhangot váltott ki az elkeseredetten küzdő, egyre korszerűbb, egyre nehezebb fegyvereket követelő ukránok körében.
A franciák, valamint az optimista ukránok viszont úgy értékelték a döntést, hogy megtört a jég, a nyugat „igazi” harckocsikat kezdhet szállítani, jöhetnek az amerikai Abrams M1A1-esek, a német Leopard 2-esek. (Amiről persze egyelőre nincs szó.)
A tank, ami nem tank
A pesszimisták számára az első számú probléma: ez az a tank, ami nem is tank. A francia nyelvben a „char” (harckocsi) jelenthet a nyugaton elfogadott közepes harckocsit, (MBT) és jelenthet könnyű, felderítő harceszközt. Mint az ukrán mezha.media szerzője megjegyzi, az AMX-10 RC nem tank, hanem legfeljebb könnyű páncélozott felderítőjármű. Igaz, hogy 105 milliméteres löveggel van felszerelve, ám az – mint az elemzők joggal megjegyzik – „medium pressure gun”, azaz a nyomás a lövés pillanatában az égéstérben jelentősen elmarad a klasszikus tankok ma már 120, 125 milliméteres lövegeinek nyomásától. Magyarul a lövedék lassabban, kisebb távolságra repül (hatásos lőtávolsága alig több, mint ezer méter, ennyit tud egy jobb puska is), páncélátütő képessége az „igazi” harckocsi-ágyúénak legfeljebb 25–35 százaléka. „Ha szerencséd van, és jó helyen találod el az ellenfelet ezzel a francia ágyúval, akár ki is iktathatod” – írja félig gúnyosan az idézett ukrán forrás.
Súlyproblémák
Gond van a súlycsoporttal is. A francia harceszköz súlya alig 16,5 tonna. Összehasonlításképpen: a német „igazi” tank, a Leopard 2 A6-os modifikációja (120 mm-es löveggel) 68 tonnát nyom, az amerikai Abrams M1A1 (120 mm-es löveggel) pedig körülbelül 62 tonnás. (Még a „magyar” Lynx KF 41-es gyalogsági harcjármű is 44 tonnás.) Az ebben a kategóriában súlyra könnyűnek, tűzerőt tekintve pedig igen komolynak számító, 125 mm-es sima csövű löveggel felszerelt oroszországi gyártású T-72-es pedig 44,5 tonnát nyom. És akkor még nem beszéltünk az új német „szupertankról”, a Rheinmetall fejlesztette-gyártotta, minden eddigi ismert harckocsiágyúnál nagyobb űrméretű, 130 milliméteres sima csövű löveggel felszerelt, 59 tonnás harcjárműről, a Panther KF 51-esről, amelynek tűzereje 50 százalékkal nagyobb, mint a legjobb nyugati MBT-é.
A harmadik szempont: a franciák éppen leselejtezik az elavultnak (zsákutcának) tekintett AMX-10 RC-jeiket.
Ez óhatatlanul keserű szájízt kölcsönözhet az ukránoknak, akik hazájuk felszabadításáért küzdenek – de mint mondják, minden segítségért hálásak.
Mint a Le Figaro 2023. január 4-én hírül adta, a francia hadseregben 247 AMX-10 RC/RCR páncélozott felderítő/tűztámogató jármű szolgál. 1981 óta vannak rendszeresítve, lecserélésük folyamatban van a sokkal modernebb, nehezebb (25 tonnás), de sokkal könnyebb, mindössze 40 mm-es gépágyúval felszerelt Jaguar EBRC (Engin Blindé de Reconnaissance et de Combat – páncélozott felderítő és harcjármű) hasonló harceszközre.
Szempontrendszerek
Mint a Politico elemzője sejtetni engedi, a nyugati katonai segélyszállítmányokról, azok összetételéről határozó grémiumok jó néhány szempont szerint kell, hogy döntsenek. Mindenek előtt a legfontosabb szempont: a szállítások ne gyengítsék a harcerejét egy, a végletekig kiélezett európai biztonsági helyzetben. Nagy kérdés a nyugat-európai fegyver- és lőszergyárak kapacitása is, amelyet a hidegháborús időszak végével, ezelőtt harminc esztendeje jelentősen visszafogtak. (Paradox helyzet: a nehéztüzérségi lőszereket gyártó 152, 155 mm-es gránátokat készítő, NATO-országok üzemeinek jelentős része térségünkben, Kelet-Közép-Európában van.)
Továbbá mérlegelniük kell a NATO-érdekeket, hogy
érzékeny technológiát tartalmazó nyugati harceszközök semmiképpen sem kerülhessenek az oroszok kezébe.
És végül a „nagypolitikai” szempont: a NATO-támogatás, noha már számos, korábban felállított „vörös vonalat” átlépett, ne sértse meg a kritikus, meghatározó vonalat, ne provokálja Moszkvát egy esetleges közvetlen NATO–Oroszország katonai összecsapás kirobbantására, netán taktikai nukleáris fegyverek bevetésére.
