Elszállt januárban az orosz költségvetés hiánya, miután a tavalyihoz képest csaknem a felére esett vissza a szénhidrogének exportjából származó bevétel, valamint a fogyasztási- és a vállalati adóbevételek is csökkentek. A kiadási oldalt viszont a háborús költségek dobták meg. Ebben a helyzetben felértékelődik a tartalékok, az állami vagyonalapban lévő összeg szerepe.
Mindazonáltal a legdrámaibb adat – az állami megrendelések mintegy megtízszereződése 2022 januárjához képest – nem kötődik a vélhetően a szankciók hatásával magyarázható kőolaj- és földgáz exportbevételek apadásához. Ezt elemzők első sorban a katonai kiadásokkal, az ukrajnai háború megnövekedett anyagi terheivel magyarázzák. A Nyugat bejelentése, hogy – vélhetően Ukrajna katonai helyzete gyors romlása miatt – nagyobb tempóban jelentős mennyiségű harckocsit, hosszabb hatótávolságú rakétát szállít Kijevnek, megdobta az oroszországi állami megrendeléseket. Ezeknél a szállítások felgyorsítása érdekében bevezették a nagyobb mértékű előlegfizetést.
A kérdés ezek után az, hogy az elszálló költségvetési hiány mellett miből lehet a hadikiadásokat finanszírozni. Az állami tartalékalap
– írja a minfin.gov.ru hivatalos honlap. Egy évvel korábban az alapban 186 milliárd dollár volt, ami az akkori GDP 8,5 százalékát tette ki. Elvben tehát van pénz a moszkvai államkasszában, de persze ez a forrás sem végtelen. Az alapot korábban a földgáz- és kőolaj bevételek gyarapították első sorban. Az idén viszont a szankciók elkezdik komolyabban éreztetni a hatásukat, így nem várható a tartalékok jelentős gyarapodása. Az FNB-ben nominálisan 2022. júliusában volt a legtöbb pénz, több mint 210 milliárd dollár.
Közhely, de igaz, hogy a háború drága dolog. Lássunk erre egy példát. Az orosz hadiipar megtöbbszörözte a Krasznopol „intelligens” 152 milliméteres kaliberű gránátok gyártását. Abszolút számokat ugyan nem közöltek arról, hogy ez menyibe kerül, de becsléseket azért lehet tenni. Az amerikaiak a saját, hasonló gránátjuk,
az Excalibur gyártását a kezdeti havi 10-15-ről felemelték havi 150 darabra.
A moszkvai stratégák a Krasznopolban látják az ukrán oldalon feltételezett, tömegesen megjelenő, korszerű nyugati harckocsik, a Lepoard 2-esek, az Abrams M1A2-esek, a Challenger-2-esek egyik hathatós ellenszerét. (A még a szovjet időkben kidolgozott Krasznopolt exportálják is, emiatt a Kalasnyikov-konszern a 152 milliméteres „keleti” mellett a 155 milliméteres szabványt is gyártja.)
Az Excalibur darabja 120 ezer dollárba kerül, az orosz Krasznopol becslések szerint ennél lényegesen olcsóbb, 35 ezer dollár körül van.
Moszkvában azt állítják, hogy az ő okosgránátjuk hatótávolsága 25 kilométer, találati pontossága 2 méter, így szerintük kétszer olyan pontos, mint az amerikai – sokkal drágább – verzió. A pontos találat feltétele, hogy egy lézerforrás állandóan megvilágítsa („megfesse”) az álló vagy éppen mozgó célpontot. Mindkét vezérlési rendszernek megvannak az előnyei-hátrányai. A Krasznopolnál a gránátnak a célhoz való közeledésekor állandó „lézerfestést” igényel, míg az Excalibur GPS-, illetve inercia-vezérlésű, fentről, az űrből kapja a jeleket. A lézersugár-vezérlést az eső, hó, füst, köd zavarja, a GPS-kapcsolat pedig elektronikus hadviselési eszközökkel (EW, REB) akadályozható.
