Német atomstop: visszanyalhat a fagyi?
Sokan felesleges nyakassággal vádolják a németeket, akik egy 2011-ben, három hónappal a fukusimai atomerőmű-szerencsétlenség után egy Bundestag-határozattal elkezdett folyamatot akarnak beteljesíteni: a végleges kiszállást az atomenergiából. Arra figyelmeztetnek, hogy az idei tél szerencsésen alakult, a németek pukkadásig tölthették a földgáztárolóikat, nem volt nagyon hideg, és a kínaiak még a Covid–19 utóhatásával kínlódtak. Ám a szerencse nem garantált, a 2023/2024. év hordozhat meglepetéseket.
Mindenekelőtt Kína ismét talpra áll, gazdasági növekedése 2023-ban elérheti az 5,5 százalékot, ami az uniós hétszerese, és az Egyesült Államok gazdaságnövekedésénél ötször gyorsabb. Ez azt jelenti, hogy
a kínai gazdaság energiaigénye, mindenekelőtt a földgázfelhasználás megugrik, és félő, hogy a kínálat nem tud lépést tartani vele. Ami újabb áremelkedéssel jár.
Kína gazdasági magára találása és Nyugaton az oroszországi gázról való radikális lemondás várhatóan tovább erősíti a gáz drágulását. Ez csökkenti a német ipar, gazdaság nemzetközi versenyképességét is, nem beszélve a lakosság érintettségéről. És az ukrajnai katonai helyzet kiszámíthatatlansága, Kijev egyre növekvő támogatásigénye sem járul hozzá a berlini szövetségi kormány szándékolt egyensúly-politikájához.
Lemondás vagy reneszánsz
Eközben Európa jó néhány országában az atomenergia reneszánszát tapasztaljuk. Az EU27-ek mintegy a felében működnek atomerőművek. Magasan a legtöbb Franciaországban van (56 atomreaktor, amely az ország áramszükségletének a héttizedét biztosítja).
Míg Ázsiában új atomerőművek építése a fő irányzat, addig Nyugaton, az EU-ban a meglévők üzemidejének a meghosszabbítása a jellemző.
Az Ukrajna-helyzet kiélezte az oroszországi Roszatom (a világ egyik legnagyobb erőműépítő, -üzemeltető) vállalat kelet-közép-európai jelentős érdekeltségeinek problémáját. Az oroszországi polgári-katonai megacég az ukrajnai inváziót követő szankciósorozattal jelentős piacokat vesztett. (A Roszatom 275 ezer alkalmazottjából mintegy 90 ezren dolgoznak az atomfegyverszektorban. A nemzetközi feszültség is közrejátszik abban, hogy a katonai szektor aránya nő a Roszatomnál.)
Bye-bye, ambiciózus német klímavédelmi program, riogatnak Berlinben is – nem alaptalanul. Európa legerősebb gazdaságában energiaforrásként marad a németeknek a roppant környezetszennyező kő- és barnaszén, és az atomerőműveknél nagyobb környezeti terhelést előidéző földgáz, kőolaj, a szénhidrogének. Már 2022-ben is a német villamosáram-termelés egyharmadát a szénerőművek adták. Aggasztó, hogy a „szén-áram” termelése egy év alatt (2021–2022) csaknem 10 százalékkal nőtt. És ilyen feltételekkel, amelyeket sokan az „ugrás a sötétbe” mondattal jellemeznek,
kétségek merülnek fel, hogy teljesíthető-e a terv, amely szerint 2045-re Németország teljes mértékben a megújulókra fog támaszkodni – miután még 2030-ban is a megújulók csak a teljes energiaszükséglet négyötödét adják.
És a német energiaellátási bizonytalanság kísérőjelenségeként komoly, hosszabb távon jelentkező gondokat látni az ország iparában, a külkereskedelemben. Például már most csökken a külkereskedelmi mérlegtöbblet. A német gazdaság kivitelorientált, de már messze van a korábban büszkén emlegetett „exportvilágbajnok” címtől. Egyik legnagyobb piaca éppen a világexportot domináló Kína, amellyel a berlini politikai vezetés tengelyt akasztott. És nem látni terveket – sem Berlinben, sem pedig a kínaiakkal hasonlóképpen keményebb bánásmódot szorgalmazó brüsszeli EU-vezetésben –, amelyek megalapoznák a Pekinggel való bizonyos mértékű gazdasági kapcsolatleépítést, biztosítanák a helyettesítő piacokat.
Belső feszültség
Nem beszélve arról, hogy foghíjas az egységes energiapolitikai gondolkodás – kiváltképpen az ezzel szervesen összefüggő klímapolitikai felfogás – a kormányon lévő berlini hármas fogat tagjainál. Vannak, akik nem jósolnak hosszú életet a szociáldemokraták –zöldek–szabad demokraták hármas kormányzásának. Robert Habeck gazdasági miniszter (Zöldek) erőlteti a földgázüzemű, de hidrogénre viszonylag gyorsan átállítható, villamos energiát termelő erőművek építését. Ehhez két dolgot lehet hozzáfűzni: 1. a közeljövő földgázvilágpiaca, áralakulása labilis, nehéz kiszámítani, merre megy; 2. a hidrogén mint energiahordozó előállítási, tárolási technológiája, gazdaságossága (a magas ár miatt is) még vitatott. Ez idő szerint az egységre jutó áram-előállítási költségek a hidrogén mint energiaforrás esetében magasabbak az összes többi forrásénál.
És ha mindehhez hozzávesszük a berlini kormány véglegesnek szánt döntését az atomenergiáról való lemondásról és a szén mint energiaforrás hasznosításáról, akkor igen nagy mértékű kockázat áll fenn, különösen Németország középtávú, öt-tizenöt éves távlatú energiapolitikájában. Kelet-Közép-Európa s benne Magyarország nagymérvű Németország-függése ismeretében – ha Frankfurtban, Düsseldorfban, Berlinben tüsszentenek, Budapesten, Prágában, Pozsonyban, másutt „ágynak esnek” – nem alaptalan az aggodalom.
Ajánlott videók
A 140 százalékos drágítás egyelőre csak a talonban, de így is sokkoló lesz belépni egy dohányboltba jövőre
