Újabb, csaknem százoldalas iránymutatást adott ki a globális minimumadóval kapcsolatban a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD). Ez 2021 decembere óta már a harmadik magyarázóanyag a szervezet részéről, de még ez sem biztos, hogy minden gazdasági szereplő és adótanácsadó számára eloszlatja a rengeteg értelmezési kérdést.
A Deloitte közleménye szerint nyilvánvaló, hogy az eredeti joganyag ilyen terjedelmű magyarázata (ráadásul egyelőre nem egységes szerkezetben) ugyan próbálja segíteni a jogalkalmazást, de az amúgy már a szabályok szintjén is nagyon bonyolult rendszert még bonyolultabbá teszi, ráadásul egységes szerkezet nélküli, több külön dokumentumot kell összeolvasni és együttesen értelmezni.
Az újabb iránymutatás több technikai kérdést próbál tisztázni, például hogy milyen pénznemben és milyen devizaárfolyamon kell az adókötelezettséget meghatározni, és hogyan kell a valós gazdasági tevékenységek kedvezményét meghatározni bizonyos speciális esetekben.
Hogyan kell kezelni a különböző adókedvezményeket? Milyen szabályoknak kell a belföldi kiegészítő adónak megfelelnie?
A fentieken túl az iránymutatás két érdekes mentességet is tartalmaz. Az első alapvetően arra szolgál, hogy az aluladóztatott csoportcégek országában kivetett helyi feltöltési bizonyos feltételek teljesülése esetén mentesítse a vállalatcsoportot az alól, hogy adókötelezettségét ezen aluladóztatott csoportcégek vonatkozásában az anyavállalat, illetve egyéb csoportcégek országainak szabályai alapján is kiszámítsa. Ily módon tehát a belföldi kiegészítő adó a feltöltési adókötelezettség végleges összegének fog minősülni, amelynek mértékét más országok adóhatóságai elvileg nem fogják tudni vitatni.
A mentesség nélkül elképzelhető, hogy annak ellenére, hogy egy ország bevezeti a belföldi feltöltési adót, és ezáltal az effektív adókulcsa egy ott lévő vállalkozásnak eléri a GloBE-szabályok által előírt 15 százalékos minimumot, egy másik ország eltérő szabályok vagy értelmezés miatt ezt nem fogadja el, és mégis adóztatni akarja azt a vállalkozást, amely a számításai alapján 15 százalékosnál alacsonyabb effektív adókulccsal rendelkezik. A mentesség ezt a helyzetet próbálja kezelni azáltal, hogy a safe harbour szabályoknak megfelelő feltöltési adó esetén kizárja a további GloBE-szabályok alapján történő adóztatást.
A második még érdekesebb. Ez kimondja, hogy azon vállalatcsoportok, amelyek végső anyavállalata olyan országban van, ahol a társasági adó mértéke legalább 20 százalék, egyes, a végső anyavállalat országára vonatkozó adófizetési szabályokat 2026-ig nem kötelesek alkalmazni.
Kérdés, hogy ez a szabály az Egyesült Államoknak tett gesztusnak tekinthető-e, ahol a Biden-adminisztráció minden kinyilatkoztatása és törekvése ellenére, kongresszusi többség hiányában nem tudja bevezetni a GloBE-szabályokat.
A Deloitte közleményében kiemeli, még több jelenteni való adatot kell majd kigyűjteniük a vállalatcsoportoknak. A terhek ennek megfelelően erősen növekedni fognak, de a szükséges adatok végleges listájának birtokában már el tudják kezdeni a felkészülést jövőbeli compliance feladataik teljesítésére.
A legutóbbi fejlemények nyomán ugyan egyre több bizonytalanság tisztázódik a globális szabályrendszere körül, de amellett, hogy az új iránymutatások is vetnek fel új kérdéseket, az adószakma a már eddig meglévő szabályok kapcsán is számos nyitott technikai kérdés rendezésére vár további iránymutatások formájában. Ennek megfelelően még mindig számos vállalatcsoport vár arra, hogy jövőbeli adókötelezettségének meghatározásához teljes körű információk álljanak rendelkezésére. Ezen vállalatcsoportoknak egyelőre a vonatkozó bizonytalanságok azonosítása, illetve az adóhatásaik előzetes felmérése jelenti a felkészülés következő lépését.
