Komoly betegséget is kaphatunk a ruházatunktól. Korántsem mindegy ugyanis, hogy mit viselünk. Jó példa erre az Alaska Airlines több száz légiutas-kísérőjének 2011-es esete, amikor az új egyenruhától a dolgozók köhögőrohamot kaptak, kiütés jelent meg a mellkasukon, majd fejfájás, agyköd, szapora szívverés, szemduzzadás, -gennyezés és homályos látás, súlyosabb esetekben pedig nehézlégzés jelentkezett náluk. Volt, akit munka közben többször a sürgősségire kellett szállítani. Az egyenruhában tributilfoszfátot, ólmot, arzént, kobaltot, antimont, diszperziós festékeket, toluolt, krómot és dimetilfumarátot, egy olyan gombaölő szert találtak, amelyet nemrég betiltottak az Európai Unióban. Igaz, egyik vegyszer sem haladta meg az akkori egészségügyi határértéket, később egy harvardi tanulmány ok-okozati összefüggést talált a megbetegedések és az új öltözet közt.
Fotó: Shutterstock
Kirsten Overdahl a Duke University toxikológiai tanszékén a diszperziós festékeket tanulmányozta. A kutató megállapította, hogy a megvizsgált összetevők többségét még csak nem is jelölték vagy katalogizálták a szakirodalomban, nehogy azok biztonságosságát. Overdahl sokszor látott mintákat, amelyeken egyszerre több ezer olyan vegyi anyag volt, amiknél nem tudni, hogy milyen kölcsönhatásban állnak egymással.
A ruházati cikkekben talált egyes vegyi anyagok – például a tributil-foszfát, a dimetilfumarát és a diszperziós festékek – mérgezők lehetnek, bőrirritációt vagy asztmát okozhatnak. A kaliforniai Center for Environmental Health
több tucat nagy márka – köztük a Nike, a Champion és a Fruit of the Loom – poliészter-spandex zoknijaiban és sportmelltartóiban magas, az amerikai biztonsági határérték akár 19-szeresét is elérő, hormonkárosító BPA-t azonosított.
Léteznek olyan mérgek, amik az érintkezés megszűnése után kiürülnek a szervezetből, ám mások felhalmozódnak a testben, és évtizedekig vagy akár örökre bennünk maradnak. Utóbbiak például a nehézfémek. A divatiparban pedig megjelentek olyan anyagok, amelyekről növényvédő és oldószerekben korábban igazolták, hogy krónikus betegséget okoznak.
Arról pedig kétségünk se legyen, hogy a ruházatból igenis a bőrünkre kerülnek az összetevők.
Miriam Diamond, a University of Toronto tanára szerint ehhez még csak izzadni sem kell.
Fotó: Shutterstock
Az egyik legnagyobb probléma, hogy nincs feltétlenül elég bizonyíték arra, hogy eldöntsük, az egyes vegyi anyagokból a ruházatba mekkora mennyiség kerülhet, ami még biztonságos. A terület ugyanis összetett és kevésbé kutatott. Ám még ha a vegyi anyagok egyesével a biztonsági küszöbértékek alatt is találhatók, nem tudjuk, hogy mi a következménye egyszerre több száznak – magyarázta Irina Mordukhovich, a harvardi tanulmány egyik szerzője.
Nincsenek olyan tanulmányok, amelyek a divatszakmában és a légitársaságoknál dolgozók tapasztalatait összekapcsolnák a lakosság tapasztalataival, sem olyanok, amelyek azt vizsgálnák, hogy a mérgekkel szennyezett ruhák gyakori viselése milyen hatást gyakorol a szervezetre.
Nem csak a fogyasztók, a szakemberek sem tudják, hogy a ruhák és a kiegészítők gyártása, feldolgozása, szövése, festése, kikészítése és összeszerelése során milyen vegyi anyagokat használnak.
Bár az Európai Unió több mint 30 anyagot betiltott a divatipari használatra, az ellenőrzési rendszere túlságosan gyenge és könnyen kijátszható – írja a The Guardian.
A világ divatipara 2,5 millió dollár értéket képvisel, sok ruha hamar az enyészeté lesz.
Több száz kilométert úszott egy nő, hogy felhívja a figyelmet: a használt ruha már a vizeinket is elborítjaEurópából, Amerikából és Kínából feldolgozhatatlan mennyiségben ömlik a textilhulladék Afrikába, ahol a folyókba, az óceánba kerülve komoly környezeti károkat okoz. A szegénynegyedek házai már a használt ruha- és műanyaghalmokra épülnek, az állatok pedig ezek között legelnek. |
