Az elmúlt időszak kínai kamatcsökkentései meglepték a piacokat. A lassuló gazdaságra, a lanyha hitelfelvételi kedvre nem a legjobb válasz az olcsó hiszen az eladósodott gazdasági szereplők inkább megtakarítanak, nem nő a fogyasztási, beruházási hajlandóság.
Csalódást keltett az is, hogy a középtávú kamat – amely a jelzáloghitelek rátáját befolyásolja – mindössze 15 bázisponttal csökkent. A legtöbb központi bank, amely a kínaiéhoz hasonló problémával szembesül, legalább háromszor ekkora mértékben vágta volna irányadó rátáját. A hitelfelvételtől való félelemre utal, hogy júliusban az egy hónappal korábbihoz képest 89 százalékkal kevesebb kölcsönt adtak a kínai bankok – ebből a szempontból nézve mindegy, hogy mennyivel lazított a jegybank.
A kereslethiány oka részben a kulcsfontosságú ingatlanszektorban tapasztalható folyamatos nehézségekben keresendő, bár a helyzet azt a félelmet is felveti, hogy Kína egyfajta „mérlegrecesszióba” süllyed, amelyben a vállalatok elkerülik az új hitelfelvételt, hogy meglévő adósságukat visszafizessék. Hasonló folyamatok játszódtak le az elmúlt években, évtizedekben Japánban is – s ez már túlmutat egy „egyszerű” ingatlan- és/vagy adósságválság keretein.
A Rabobank elemzése összefoglalja a kínai gazdaság legnagyobb problémáit:
a Country Garden ingatlanfejlesztő csődje, a Zhongzhi Enterprise Group fizetési problémái, a hitelkereslet mélypontja, az ipari termelés, a kiskereskedelem, a beruházások növekedési ütemének lassulása, az ingatlanértékesítések zuhanása, a történelmi csúcsra hágó fiatal-munkanélküliség.
Szovjet viccek
A Financial Times szerint a fiatalok ismét szovjet vicceket mesélnek, a „hagyjuk tovább rohadni az egészet” attitűd uralkodik, s beszámonlnak egy jól kereső pekingi munkásról, aki annyi pénzt takarít meg, amennyit csak tud, hogy felkészüljön egy ingatlanpiaci összeomlásra vagy egy Tajvan elleni invázióra. Az FT szerint a kínai helyzet már
nem csupán gazdasági, de lélektani, pszichológiai, bizalmi válságba is torkollhat.
A nagy kérdés az, hogy van-e olyan piaci eszköz, amely a gazdasági szereplők megroppant bizalmát helyreállítja? A Nomura egy elemzése szerint a kínai lassulás hátterében az áll, hogy a világ többi részével ellentétben a kínai hatóságok soha nem élénkítették a vállalatok és a magánszemélyek számára juttatott közvetlen transzferekkel, pénzjuttatásokkal a gazdaságot.
Kínának pozitív sokkra van szüksége, ez pedig a Ben Bernanke, volt amerikai jegybankelnök nevéhez köthető „helikopterpénz” lehetne.
A kínai jegybank egyik befolyásos tanácsadója, a monetáris politikáról döntő bizottság egyik tagja, Cai Fang fel is vetette ezt, mondandójának lényege az volt, hogy a döntéshozók számára elsődleges prioritás kellene, hogy legyen a lakossági fogyasztás élénkítése. A közgazdász azzal érvelt, hogy a világjárvány nyomán tovább romló munkanélküliségi helyzet – főleg a fiataloknál – visszafogja a háztartások kiadásait, és hogy
a fogyasztói bizalom új stimulus nélkül várhatóan még jobban romlik.
A legsürgetőbb cél most a háztartások fogyasztásának ösztönzése, és minden észszerű, törvényes gazdasági csatornát fel kell használni, hogy pénzt tegyünk az emberek zsebébe
– írta Cai, aki egyébként az egyik legismertebb demográfus és munkaerőpiaci közgazdász Kínában, korábban a tudományos akadémia alelnöke volt, 2021-ben csatlakozott a jegybank tanácsadó testületéhez. Júliusban például
azt javasolta, hogy alakítsák át a lakosság-nyilvántartási rendszereket, készüljön pontos felmérés a vendégmunkásokról,
hogy őket is be lehessen vonni a támogatási rendszerekbe, javuljon a háztartások fogyasztási potenciálja.
Egy jelzésértékű nyugdíjba vonulás
Javaslata szerint
4 ezer milliárd jüant (nagyjából 551 milliárd dollárt) kellene közvetlenül a lakosság zsebébe juttatni
– ekkora stimulus lenne szükséges a fogyasztói bizalom helyreállításához. Egyelőre nem ismert, hogy a pekingi vezetés miért ódzkodik a fiskális élénkítéstől, lehet, hogy az ingyenpénz nem fér össze a munkaalapú ideológiával. A nyugati közgazdászok, valamint Cai és köre szerint azonban
akár pár hónap múlva is rákényszerülhet erre a pártvezetés, olyan súlyos a helyzet.
Ennek akár első jele lehet az is, hogy a közelmúltban „nyugdíjba vonult” Yi Gang, a jegybank elnöke, aki erősen ellenezte a közvetlen állami támogatásokat.
