Amerikai ötlet mentheti meg Kínát

Az elmúlt időszak kínai kamatcsökkentései meglepték a piacokat. A lassuló gazdaságra, a lanyha hitelfelvételi kedvre nem a legjobb válasz az olcsó hitel, hiszen az eladósodott gazdasági szereplők inkább megtakarítanak, nem nő a fogyasztási, beruházási hajlandóság.

Csalódást keltett az is, hogy a középtávú kamat – amely a jelzáloghitelek rátáját befolyásolja – mindössze 15 bázisponttal csökkent. A legtöbb központi bank, amely a kínaiéhoz hasonló problémával szembesül, legalább háromszor ekkora mértékben vágta volna irányadó rátáját. A hitelfelvételtől való félelemre utal, hogy júliusban az egy hónappal korábbihoz képest 89 százalékkal kevesebb kölcsönt adtak a kínai bankok – ebből a szempontból nézve mindegy, hogy mennyivel lazított a jegybank.

A kereslethiány oka részben a kulcsfontosságú ingatlanszektorban tapasztalható folyamatos nehézségekben keresendő, bár a helyzet azt a félelmet is felveti, hogy Kína egyfajta „mérlegrecesszióba” süllyed, amelyben a vállalatok elkerülik az új hitelfelvételt, hogy meglévő adósságukat visszafizessék. Hasonló folyamatok játszódtak le az elmúlt években, évtizedekben Japánban is – s ez már túlmutat egy „egyszerű” ingatlan- és/vagy adósságválság keretein.

A Rabobank elemzése összefoglalja a kínai gazdaság legnagyobb problémáit:

a Country Garden ingatlanfejlesztő csődje, a Zhongzhi Enterprise Group fizetési problémái, a hitelkereslet mélypontja, az ipari termelés, a kiskereskedelem, a beruházások növekedési ütemének lassulása, az ingatlanértékesítések zuhanása, a történelmi csúcsra hágó fiatal-munkanélküliség. 

Szovjet viccek

A Financial Times szerint a fiatalok ismét szovjet vicceket mesélnek, a „hagyjuk tovább rohadni az egészet” attitűd uralkodik, s beszámonlnak egy jól kereső pekingi munkásról, aki annyi pénzt takarít meg, amennyit csak tud, hogy felkészüljön egy ingatlanpiaci összeomlásra vagy egy Tajvan elleni invázióra. Az FT szerint a kínai helyzet már 

A nagy kérdés az, hogy van-e olyan piaci eszköz, amely a gazdasági szereplők megroppant bizalmát helyreállítja? A Nomura egy elemzése szerint a kínai lassulás hátterében az áll, hogy a világ többi részével ellentétben a kínai hatóságok soha nem élénkítették a vállalatok és a magánszemélyek számára juttatott közvetlen transzferekkel, pénzjuttatásokkal a gazdaságot. 

A kínai jegybank egyik befolyásos tanácsadója, a monetáris politikáról döntő bizottság egyik tagja, Cai Fang fel is vetette ezt, mondandójának lényege az volt, hogy a döntéshozók számára elsődleges prioritás kellene, hogy legyen a lakossági fogyasztás élénkítése. A közgazdász azzal érvelt, hogy a világjárvány nyomán tovább romló munkanélküliségi helyzet – főleg a fiataloknál – visszafogja a háztartások kiadásait, és hogy

– írta Cai, aki egyébként az egyik legismertebb demográfus és munkaerőpiaci közgazdász Kínában, korábban a tudományos akadémia alelnöke volt, 2021-ben csatlakozott a jegybank tanácsadó testületéhez. Júliusban például 

hogy őket is be lehessen vonni a támogatási rendszerekbe, javuljon a háztartások fogyasztási potenciálja.

Egy jelzésértékű nyugdíjba vonulás

Javaslata szerint 

– ekkora stimulus lenne szükséges a fogyasztói bizalom helyreállításához. Egyelőre nem ismert, hogy a pekingi vezetés miért ódzkodik a fiskális élénkítéstől, lehet, hogy az ingyenpénz nem fér össze a munkaalapú ideológiával. A nyugati közgazdászok, valamint Cai és köre szerint azonban

Ennek akár első jele lehet az is, hogy a közelmúltban „nyugdíjba vonult” Yi Gang, a jegybank elnöke, aki erősen ellenezte a közvetlen állami támogatásokat.