Növekedési csapdába zuhant Németország – mégis késnek a reformok

Európa legnagyobb gazdasága alatt rezeg a léc, mivel a nemzetközi problémák mellett Németországnak súlyos strukturális gyengeségekkel is szembe kell néznie, miközben a kormány késve próbálja megreformálni az egész rendszert – írta a Handelsblatt.

Egyre nagyobbak az aggodalmak Németországgal mint üzleti helyszínnel kapcsolatban. Nem feltétlenül azért, mert a gazdaságban visszaesés tapasztalható, hiszen a magas alapkamatok, a nemzetközi piacok gyengesége és az energiaválság – amelynek az utóhullámai még mindig érezhetők – a világon szinte minden országra súlyos hatással vannak.

Az ország gazdasága egymás után a harmadik negyedéve nem tud növekedni, és a közgazdászok idén már nem látnak ebben változást. A Német Gazdasági Intézet (IW) új tanulmánya szerint az ipari termelés még mindig 5 százalékkal marad el a 2019-es szinttől, és Németország az egyetlen az euróövezetben, amely még nem nyerte vissza a koronavírus-járvány előtti gazdasági teljesítményét. Az Ifo gazdaságkutató intézetének üzleti klímaindexe pedig 2020 óta a legalacsonyabb szintre zuhant.

A világ legnagyobb nemzetgazdaságai, az Egyesült Államok, Kína és Japán is képesek idén növekedni, Németország viszont 0,3 százalékkal fog zsugorodni a Nemzetközi Valutaalap szerint, amely borús hangulatra számít egészen 2028-ig. 

Igaz, az ország több területen is erős tud maradni – a foglalkoztatottság még mindig rekordszintű, az államháztartás pedig stabil maradt –, ám néhány pozitív adat nem elég ahhoz, hogy talpra állítsa a német gazdaságot.

A jelenlegi problémák közepette nem lehet kivárni, vagy a meglévő eszközökkel orvosolni, hanem komoly reformokra van szükség, hogy a kormány megoldja a strukturális problémákat, amelyek az egész gazdaságot meggyengítik.

– nyilatkozta Stephan Weil alsó-szászországi miniszterelnök. A gyenge növekedési adatok miatt egyre nagyobb a nyomás a szövetségi kormányon, és Boris Rhein hesseni miniszterelnök, valamint Peter Adrian, a német kereskedelmi szövetség (DIHK) elnöke is strukturális reformokat sürgetett.

A negatív adatok tömkelege látszólag Berlint is felébresztette. Robert Habeck gazdasági miniszter kijelentette, hogy

A szövetségi kormány napirendjére most több, elvileg a strukturális problémákat megcélzó lépések kerültek fel.

Az egyik legfontosabb és talán legnehezebb ügy a beruházások hazahozása és megtartása. A legtöbb vállalat azonban csak támogatásokkal hajlandó belföldön befektetni, amihez jelentős forrásokat kell felszabadítani. Olaf Scholz kancellár kabinetje a „beruházási bónuszt” elsősorban olyan cégeknek adná oda, amelyek zöld- és környezetbarát projektekkel foglalkoznak.

Ezzel párhuzamosan az adórendszert is átdolgoznák, hogy az iparosodott országok között is kiemelkedő német adó- és járulékterhek kevesebb nyomást helyezzenek a vállalatokra. A nemzeti energiapolitikára is ráférnek a reformok, mert az orosz–ukrán háború kirobbanása után gyakorlatilag összedőlt. A kormány az olcsó orosz gáz kizárása mellett azonban szinte csak a megújuló energiákra fókuszál, ami az ország iparának egyelőre nem sok jót jelent.

A digitalizáció, a kereskedelem megerősítése kétoldalú megállapodásokon keresztül, valamint a bürokrácia csökkentése is kiemelt célok, miközben a munkaerőpiac hiányosságait az oktatási rendszer bővítésével és a bevándorlás támogatásával oldanák meg.

– jelentette ki Adam Tooze gazdaságtörténész, a szkeptikus kilátásokat pedig Clemens Fuest, az Ifo főnöke is alátámasztotta. Hiába döntött a kormány a reformok mellett, az eddig bejelentett módosítások nem elég agresszívak az országot sújtó problémákhoz képest.

Európa legnagyobb gazdaságának a válsága, amelyet ha nem a szőnyeg alá söpörnek, akkor félmegoldásokkal próbálnak orvosolni, az egész kontinensre hatással lesz, és az EU élét is kicsorbíthatja a polarizálódó világgazdaságban.