Amikor Vlagyimir Putyin legutóbb kínai földre lépett, Hszi Csin-ping elnök neki tett, „határok nélküli” partnerségének ígéretével tért haza. Alig egy hónappal később elindította Ukrajna lerohanását. Kedden az orosz elnök visszatért Pekingbe, ám a helyzet igencsak megváltozott. Putyinnak szüksége van Kína gazdasági támogatására és szeretne kitörni az önmaga által okozott politikai elszigeteltségből.
Fotó: AFP
A két elnök találkozójának fókuszában a kétoldalú kapcsolatokon túl ott van az izraeli háború is. Antony Blinken amerikai külügyminiszter a hétvégén sürgette Kínát, hogy a Hamászt támogató Iránnal fenntartott baráti kapcsolatait és szélesebb közel-keleti befolyását felhasználva akadályozza meg a konfliktus eszkalálódását.
A Hszire és a közvetve Teheránhoz szintén közel álló Putyinra nehezedő nyomás valószínűleg fokozódni fog a közeljövőben. A kínai diplomáciát ismerve Peking ezt igyekszik majd a saját javára fordítani, engedményeket kicsikarni a kereskedelmi háborúban Washingtontól. Ez azonban óhatatlanul azzal jár majd, hogy távolodik Moszkvától.
Száguld a kínai export
Egyelőre azonban a két vezető várhatóan kapcsolatuk szorosabbra fűzésén dolgozik. Oroszország Kínától való függősége az ukrajnai invázió óta eltelt 20 hónapban a gazdaság minden területére kiterjedt. Kína Oroszországba irányuló exportja az idén 57 százalékkal ugrott meg.
A jüan a moszkvai devizakereskedelem értékének csaknem felét tette ki szeptemberben, tavaly januárban még csak 0,4 százalék volt ez az arány. Kína jelenleg az orosz fosszilis tüzelőanyagok legnagyobb importőre, a szénszállítások 2020 óta több mint kétszeresére nőttek.
Az orosz vezető részvétele a kedden megnyíló Övezet és Út Kezdeményezés fórumon az első külföldi útja – a volt szovjet tagállamok meglátogatásán kívül – azóta, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság márciusban elfogatóparancsot adott ki ellene állítólagos ukrajnai háborús bűncselekmények miatt.
Hszi egy megbízható Oroszországot keres, amely erőteljes partnere lehet az alternatív, kétpólusú, kínai–amerikai osztatú világrendről alkotott elképzelésének felépítésében.
Putyin lényegi szerepet játszik ebben – stratégiai szempontból. Ha Kína megszállná Tajvant – ami azért nem valószínű a közeljövőben –, Oroszország kulcsfontosságúnak bizonyulhatna az élelmiszer- és üzemanyag-ellátás biztosításában, és politikai fedezetet nyújthatna az ENSZ Biztonsági Tanácsában.
Kétkedő hangok
A nagy összeborulásnak azonban Pekingben is vannak ellenzői, legalábbis akadnak kételkedő hangok. Úgy vélik, hogy Kína kevés hasznot húz ebből a kapcsolatból azon túl, hogy új piacot kap autóinak, tévéinek és okostelefonjainak, valamint olcsón kapja a nyersanyagokat és az energiahordozókat.
Kína számára az ideális helyzet az lenne, ha az olcsó orosz alapanyagokból építkezve drágán tudna exportálni Nyugatra, főleg az Egyesült Államokba. (Lenyúlná a német modellt.) Ennek azonban egyik legfőbb akadálya az orosz–ukrán háború, annak ellenére, hogy Peking deklaráltan nem szállít hadianyagot és felszereléseket Moszkvának. Hszi egyensúlyozni kénytelen, és minél tovább húzódok az oroszok inváziója, ez annál nehezebb lesz neki.
Egyelőre a komolyabb konfliktusokat megússza Washingtonnal, hiszen nem nyújt katonai segítséget az oroszoknak – ami azonnali amerikai szankciókkal járna –, továbbá figyelmeztetett arra, hogy Moszkva tartózkodjon a nukleáris fegyverek bevetésétől és a lehetőségek szerint kímélje a civileket.
Fotó: AFP
A kínai vezető béketörekvései némi hitelességet szereztek számára a feltörekvő gazdaságok – például Brazília – körében. Az év elejét azzal töltötte, hogy globális béketeremtőként próbált fellépni, és segített a régóta rivális Szaúd-Arábiának és Iránnak diplomáciai tűzszünetet kötni.
Később javaslatot tett egy izraeli–palesztin békekonferenciára, ezért most azt sürgetik, hogy vállaljon szerepet a Hamásszal való konfliktus csillapításában. Peking tűzszünetre szólított fel, de ezen túlmenően befolyása nem egyértelmű. Putyin számára viszont a közel-keleti háború hasznos lehet, hiszen a nyugati hatalmak és a közvélemény figyelmét eltereli az ukrajnai harcokról.
Nagy ország – nagy problémák
Hszi problémái viszont sokkal közelibbek – komoly bajok vannak otthon. A gazdasági lassulás felveti a társadalmi zavargások fokozódásának lehetőségét.
Közben az Egyesült Államok szigorítja a fejlett technológiára vonatkozó exportkorlátokat, az EU pedig vizsgálja Kína elektromos járművekre nyújtott támogatásait, néhány ázsiai szomszédja pedig a Tajvannal kapcsolatos feszültségek növekedése miatt növelte katonai kiadásait.
Hszi kénytelen kétfelé játszani, olyasvalakinek szeretné mutatni magát, akire mindkét fél, az oroszok és a nyugat is támaszkodhat.
(Persze ismerjük az idevágó mondást a két ló megüléséről... – a szerk.) A két elnök között sok a párhuzam. Putyin volt az első külföldi vezető, akit Hszi meglátogatott, miután 2013-ban Kína elnöke lett.
Hszi születésnapját 2019-ben Tádzsikisztánban együtt ünnepelték: Putyin egy doboz jégkrémmel ajándékozta meg a kínai vezetőt. Mindketten megváltoztatták országuk szabályait, hogy lehetőséget kapjanak hatalmuk meghosszabbítására.
Legutóbb márciusban találkoztak Moszkvában, néhány nappal azután, hogy a nemzetközi bíróság kiadta a Putyin elleni elfogatóparancsot. Az orosz televízióban hétfőn sugárzott interjúban Putyin a Hszivel való kapcsolatáról azt mondta:
Ha valamiben megegyezünk, biztosak lehetünk benne, hogy mindkét fél betartja az alku rá eső részét.
Az országaik közötti kapcsolat azonban gyakran volt feszült – néha nyíltan ellenséges. 1969-ben a határ menti összecsapások miatt a Szovjetunió atomfegyverek bevetésével fenyegetőzött Kína ellen. Ez a nukleáris zsarolás az egyik oka annak, hogy Peking ellenezni fog minden hasonló ukrajnai orosz fenyegetést.
Peking számára a másik „vörös vonal” az ENSZ alapokmányában rögzített területi szuverenitás elve. Ezt Kína rendszeresen felhasználja arra, hogy alátámassza Tajvanra vonatkozó igényét. Továbbá Hszi látszólag osztja Putyin aggodalmát a NATO bővítésével kapcsolatban, ez nem jelenti azt, hogy teljes mértékben támogatja Oroszországot.
Peking nem is annyira az oroszok területfoglaló háborúját támogatják, sokkal inkább az oroszok nyugati hegemóniájával szembeni magatartását ünneplik – jegyzi meg a Bloomberg kolumnistája.
A kínaiak a spájzban vannak
A nagy összeborulás közepette azonban vannak komoly feszültségpontok is a két szuperhatalom viszonyában. Az új selyemút, a kínai hegemónia kereskedelmi úton való kiterjesztése során a mennyei birodalom
Közép-Ázsiában, gyakorlatilag Oroszország hátsó udvarában is erős pozíciókat szerzett.
Moszkva azonban jelenleg nincs olyan helyzetben, hogy ez ellen nyíltan fellépjen, szüksége van Kínára, hogy gazdasága működőképes maradjon. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a Kremlben ne készülnének forgatókönyvek egy a kínai dominancia megtörésére.
Bizonyos értelemben Peking is rá van szorulva az oroszokra, a két ország kereskedelmének robbanásszerű növekedése kapóra jöhet a vészesen lassuló kínai gazdaság újraindításában.
Az Oroszországba irányuló növekedése részben annak köszönhető, hogy a kínai fogyasztási cikkeket gyártó vállalatok betöltik azt az űrt, amelyet az országból a szankciók bevezetése után elmenekült nyugati márkák hagytak. A kínai vámhivatal adatai szerint a Kínában gyártott járművek, alkatrészek és tartozékok szállítása az idei év első nyolc hónapjában mintegy 14 milliárd dollárra ugrott, ami több mint ötszörös növekedés a 2021-es év azonos időszakához képest.
Tőkehiány
Oroszország 14 személygépkocsigyárából mindössze nyolc működik – égető szükség lenne a külföldi működőtőkére. Kisebb kínai autógyártók már termelnek Oroszországban, de további legalább két-három nagy kínai autógyárnak kellene jelentős beruházásokat végrehajtania Oroszországban ahhoz, hogy az ukrajnai invázió előtti 1,4 millió darabos szintre visszaemelkedjen a termelés a 2022-es 451 ezer darabszámos gyártásról. Az oroszok számára szükségszerűség a szorosabb viszony Kínával, hiszen valahogy pótolni kell a kieső nyugati tőkét és technológiát.
A hosszú távon gondolkodó Kína számára viszont jelentős kockázat, hogy az oroszoknál befektetett tőke leértékelődik,
ha egyszer véget ér az ukrán háború és feloldják a szankciókat. Ebben az esetben a kínai gyártóknak ismét versenyre kellene kelniük az újra beáramló nyugati tőkével és technológiával.
