Az idei év megmutatta, hogy a gazdasági növekedés nem mindig vezet a békéhez

Az az élő bizonyítéka, hogy az ipar és a összefonódása egy szövetség gazdasági erejét a sokszorosára növelheti, miközben a belső békét is garantálni tudja. A hidegháború után a Nyugat abban bízott, hogy így az egész világot össze lehet kapcsolni, ám idén végleg kiderült, hogy ez nem több egy szép álomnál – olvasható a Financial Times véleménycikkében.

2023 a megdöbbentő konfliktusok és az erőszak éve volt. Az orosz–ukrán háború és Izrael háborúja a Hamász ellen, valamint a dél-kínai-tengeri szuperhatalmi feszültségek növekedése tragikus hármast alkotott. Persze, a nemzetközi problémák mögött a nyugati elemzők a „gonosz tengelyhatalmak” mumusát látták munkában: Oroszország szoros kapcsolatban van Iránnal, amely a Hamász és a Hezbollah legnagyobb támogatója; a két szankcionált ország legnagyobb kereskedelmi partnere pedig Kína, amely az Egyesült Államok helyére pályázik.

Az éve nagy eseményei mögött könnyű egy Nyugat-ellenes koalíció mesterkedését látni, de fel kell tenni a kérdést: miért olyan érzékeny a volt Szovjetunió, a Közel-Kelet és Ázsia a destabilizációra?

Az USA és Európa megpróbált ehhez igazodni, és a kereskedelemmel, valamint a befektetésekkel próbálta meg begyógyítani a múlt sebeit, és biztosítani, hogy a geopolitikai feszültségeket békésebb módon is meg lehessen oldani. Ebben látszólag sikert is arattak.

Ez pedig nem csak illúzió volt. Kína és az Egyesült Államok évtizedeken keresztül gazdasági kebelbarátok voltak, aminek az ázsiai nagyhatalom a felemelkedését köszönhette. Az Oroszországba betörő nyugati pénz fejlődést és stabilitást hozott a posztkommunista nemzet számára. A Közel-Keleten pedig egy új elit alakult ki, amely hosszú ideig a vallási különbségeken is túl tudott lépni a közös felemelkedés érdekében.

Ehhez az is hozzájárult, hogy a 2008-as pénzügyi világválság idején a Nyugat megmutatta, hogy sebezhető még hazai pályán is. Az USA elhasalása, amit a kapzsiság okozott, felbátorította Kínát. A gazdasági gyengeség okozta Ukrajna 2013-as katasztrófáját is, ami demokratikus káoszhoz és Oroszország betöréséhez vezetett. A Közel-Keleten pedig az elszegényedő Palesztina, a szankciókba fulladt Irán és a környező nagyhatalmak befolyása pattanásig feszítette a helyzetet.

A hiba nem abban rejlett, hogy a Nyugat azt hitte, a gazdasági összekapcsolódás valódi társadalmi, gazdasági és politikai változásokat eredményez. Mert ebben sikerrel járt.A hiba az, hogy a „békében” és a „globális rendben” egy olyan képet láttak, amely a Nyugatnak fog kedvezni, nem pedig mindenkinek, aki részt vesz benne. Pedig ezt megtanulhatták volna a hidegháborúból.