Az amerikai gazdaság a Fed történelmi kamatemelési dömpingje ellenére is kirobbanó formában van: a feszes, a lakossági fogyasztás erős, az S&P 500 soha nem látott szinteket ostromol, és a dollár is robusztus lendületnek örvend. Mindennek eredőjeként kijelenthető, hogy a világ legnagyobb gazdasága tavaly a teljes spanyol méreténél nagyobbat nőtt. A baj mindezzel csak az, hogy az egész világon szinte csak az amerikai gazdaságról mondható el, hogy lendülete töretlen.
Fotó: Alberto Masnovo
Kína hasra esett, Németország recseg, Amerika azonban szárnyal
A kínai részvénypiac a külföldi befektetők pánikszerű menekülése nyomán hétezermilliárd dollárral zsugorodott az elmúlt két évben, az évek óta húzódó ingatlanválság pedig az egész gazdaságra rányomja a bélyegét: a világ második legnagyobb gazdasága három negyedéve deflációval küzd.
De az európai piac sincs sokkal jobb helyzetben: az Egyesült Királyság a tavalyi év második felében recesszióba csúszott csakúgy, mint a recsegő német gépezet, melynek akadozása könnyen a teljes eurózónára is átragaszthatja a betegségét. Ennek kapcsán Mark Zandi, a Moody’s Analytics vezető közgazdásza kiemelte:
Az amerikai gazdaság idén is túlszárnyalja majd a világ többi részét, különösen igaz ez a kínai és az európai piacokra.
Az amerikai gazdaság ellenálló képessége volt az a tényező, amely miatt az IMF az idei évre vonatkozó globális növekedési kilátásait a korábban közzétett 2,9 százalékról 3,1-re javította, a tengerentúli gépezet lendülete gyakorlatilag egymagában fel tudta húzni az egész világ kilátásait.
Az magas kamatokat, ez pedig erős dollárt szül: remegnek a fejlődő piacok
Azzal, hogy az amerikai infláció a vártnál ragadósabbnak bizonyult, egyre későbbre tolódtak a Fed kamatvágásával kapcsolatos várakozások, ami egyrészt hosszabb távon erősen maradó dollárt jelent, másrészt pedig világszerte arra ösztönzi a jegybankokat, hogy lassítsanak a monetáris lazítási tempóikon, vagy még el se kezdjék azokat. Ez mindkét fronton a feltörekvő piacoknak fáj a legjobban.
A hosszan erősebb dollár ugyanis csökkenti a regionális devizák relatív erejét,
költségessé téve ezzel a helyi pénznemben történő importot és a dollárban felvett hitelek törlesztését, a magasan hagyott kamatkörnyezet pedig a gazdaság felélénkülésnek szab gátat. Az előbbi azért különösen fájó a fejlődő piacokon, mert a tavaly év végén és még idén januárban is sokak által vallott korai amerikai kamatvágás esélyének felsejlésével sokan már elkezdtek adósságokat halmozni, arra apellálva, hogy majd a csökkenő kamatkörnyezetben újrastrukturálják hiteleiket – ez a fordulat azonban egyre későbbre csúszik, sokaknak okozva fejfájást.
A magas kamatok nem csak Amerikán kívül, de regionálisan is okoznak gondokat: a kisvállalkozások optimizmusa egy éve nem látott mértékben esett januárban, a lakosság hitelkártya-tartozásai után fizetendő kamat szintje pedig korábban soha nem látott magasságban, 22,75 százalékon áll.
A hitelfeltételek nagyon szigorúak, a hitelkeresleti mutatók pedig gyengék
– mondta Robert Sockin, a Citigroup Inc. vezető globális közgazdásza.
A nagy kérdés: meddig cipelheti hátán a teljes világgazdaságot Amerika?
A chicagói Fed elnöke, Austan Goolsbee a múlt héten kijelentette: ha Kína vagy Európa gyengélkedése egy még ennél is mélyebb mélyrepülésbe csap át, vagy a globálisan egyre szaporodó lőporos hordók közül akár még csak egy is berobban, az akár az amerikai gazdaság lendületét is megtörheti. A demokrata közgazdász kiemelte: a világ legnagyobb piaca távolról sem csak a belföldi keresletre építkezik, hanem a globális gépezet legnagyobb fogaskerekeként a teljes világgazdaság alakulása hatással van rá.
Távolról sem elég csak a külkereskedelmi egyenlegre tekintenünk, a mozgótőke-befektetések alakulása legalább ilyen fontos. Egy lassuló világgazdaság pedig zsugorodó tortát eredményez
– fejtette ki a szakértő.
Annak ellenére azonban, hogy a nemzetközi lendület a várakozások szerint még egy ideig gyenge lesz, Warren Buffett szavaival élve, Amerika ellen fogadni nem érdemes. A pandémia idején felhalmozott lakossági tartalékok és a csökkenő infláció ugyanis továbbra is jelentős vásárlóerőt biztosít az amerikaiaknak, ez a stabil belföldi kereslet pedig az elemzők szerint még arra is elég lesz, hogy a 2 százalékos lélektani határ felett tartsa az ország idei GDP-bővülésének ütemét – az S&P elemzői például 2,4 százalékos gazdasági növekedést várnak az idén az Egyesült Államoktól.
A belföldi kilátások pedig jó eséllyel az idén már nagymértékben javulnak: a Fed ugyanis a várakozások szerint júniusban elkezdi csökkenteni az alapkamatot az országban, ami újabb lökést adhat a gazdaságnak, és áttételesen az egész világgazdaságot növekedési pályán tarthatja.
