A boltba lépő fogyasztó – tudják ezt a kiskereskedelmi láncok – a jövőben olvas, mikor a pénztárcájáért nyúl, és ha a múltból találná olvasni a jövőt, idén biztosan nem kezdett féktelen költekezésbe. Jórészt ez is történt Európában a 2020-as évek példátlan sokkjai után. A 2024-es eladási adatokból úgy tűnik, a fogyasztói „lélek” Közép-Európa nagy gazdaságaiban gyorsabban épül fel a világjárvány, háború, energiaválság és az inflációs cunami négyes sokkjából, mint Nyugaton. Előretekinteni a múlt helyett, felhőtlenül, pulttól pultig cikázva, egyelőre nem tud, ha meg is jelent a horizonton az európai béke reménye. Jövőre eljön-e a jólét? A politikusok megint nagyon optimisták, a gazdasági elemzők óvatosabbak, és a legóvatosabb egyelőre a fogyasztó.
A kiskereskedelmi forgalmi adatokat elemezve arra juthatunk, hogy a magyar fogyasztó viszonylag jól jött ki az egymás után sorjázó geopolitikai csapásokból, amelyek nagyon nyitott gazdaságként bennünket másoknál is jobban szoktak érinteni.
Mielőtt a magyar adatokat a régió többi nagy gazdaságához mérve elemeznénk, érdemes még nagyobb távlatból vetni rá egy pillantást. Egy-két fontos érdekesség, amelyek a táblázatból nem látszanak:
Külön érdemes kiemelnünk a mindenki számára fontos németeket, akik exportban és importban is Magyarország messze legnagyobb partnerei, így a keresleti-kínálati viszonyaik közvetlenül befolyásolják a magyart is.
A német kiskereskedelmi forgalom már tavaly tavasz óta gyógyulóban van, de rendkívül lassú a folyamat, októberben is csak 1 százalékos pluszban jártak az alacsony tavaly őszi szintekhez képest, és az euróövezetet is visszafogják. A háttérről: Scholz megbukott, sötét felhők alatt várja a német gazdaság a korai választásokat.
Közép-Európa, a fogyasztási adatokra tekintve, már kezdi azt tenni, amit mindig szokott, mióta megkezdődött a felzárkózás a gazdagabb Nyugathoz: gyorsabban növekszik. A tempóban azonban vannak különbségek, amit számos tényező indokol:
Érdemes az utóbbi tényezőre közelebbről rátekinteni, annyira különbözők a hangulati tényezők a régió nagy gazdaságaiban.
A román háztartások egyenesen fejvesztve költöttek, és Románia ebből a szempontból nem azért külön fejezet a régióban, mert náluk nő legjobban a fogyasztás, hanem azért, mert alap nélkül, és fájdalmas kiigazításra lesz szükség, talán a hetekben felállt új kormány alatt.
A választási évben és előtte a politikusok rengeteget költöttek a választói jóakarat megvásárlására, de már sokkal hosszabb ideje került fenntarthatatlan pályára a román gazdaság, amelyet hatalmas költségvetési és külsőmérleg-deficit jellemez.
Már korábban sem volt egyensúlyban a román kivitel és behozatal, az utóbbi években azonban, miközben mindkettő megugrott, az import sokkal inkább. Ha az importot a jövő növekedését megteremtő tőkefelhalmozás hajtja, a felívelése nem feltétlenül pozitív jel, az esetükben azonban
egyre többet és többet fogyasztanak alap nélkül.
Szokták erre mondani, hogy ezt a lyukat betömik a több millió Nyugatra távozott román állampolgár hazautalásai, de nem. Októberben 446 millió eurót utaltak haza (Magyarországon ez kb. egy negyedévnyi összeg), miközben a külkereskedelemi mérleg hiánya (ami a többi régiós országban többlet szokott lenni) abban a hónapban 3,72 milliárd euróra rúgott.
A napokban történt: a román kormány idén már harmadszorra emelte meg az összeget, amelyet kölcsönöznie kell idén a piacról, az eredeti 181 milliárdról most már 235 milliárd lejre, mivel az államháztartás hiánya eléri a belföldi össztermék 8,6 százalékát. Megtapasztalta ezt a szocialista kormányzás alatt Magyarország is: ha adósságból élünk, annak előbb-utóbb meg kell fizetni az árát.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.