Scholz megbukott, sötét felhők alatt várja a német gazdaság a korai választásokat
Már jóval Angela Merkel kancellár jobboldali koalíciójának borítékolt 2021-es választási veresége előtt emlegették a szakértők, hogy utódjának gigászi feladata lesz, ha fordulatot szeretne elérni a beteg német gazdaságban. Csak ez után következett az ukrajnai háború, az energiaválság és az európai inflációs cunami. És ha lehet, a globális politikai és gazdasági viharból még rosszabb helyzetben jutott el Németország Olaf Scholz baloldali koalíciójának összeomlásáig, ami Európa iparműhelyében a politikai ciklusok szokott négyéves váltakozását is megtöri. A németek lába alól kifut a talaj. A Bundestag hétfői bizalmi szavazásán hivatalossá tette: Scholz kormányának idő előtt távoznia kell.
A szavazás eredménye nem meglepetés: a hárompárti koalíció már napokkal a november eleji amerikai elnökválasztást követően összeomlott, és azóta kisebbségben kormányoztak Scholz szociáldemokratái a Zöldekkel. A szabaddemokrata FDP kiválásához költségvetési viták vezettek – amint pár héttel később a francia kormány bukásához is –, a támogatás elvesztésében pedig főszerepet játszott a kudarcot kudarcra halmozó német gazdaság- és érdekérvényesítő külpolitika.
A Bundestag hétfői szavazása előtti napokban tetőfokára hágott a gyalázatos német gazdasági hírek sorozata.
- Még az időjárás is mintha összefogott volna Scholzék ellen: a „sötét szélcsend” közepette a német szél- és naperőművek nem termeltek áramot, és csütörtökön rekordszintre, megawattóránként 936 euróra (382 400 forintot) szökött fel az áram ára, miközben a franciáknál 277, a lengyeleknél meg csak 164 euróba került. „Tiszta őrület” – sommázta a német gazdaság működését Dirk Howe, a krefeldi Siempelkamp öntöde ügyvezető igazgatója a Handelsblatt jelentése szerint. A németek miatt megy fel nálunk is az áram – szegezte Berlinnek Ebba Busch svéd energiaügyi miniszter.
- Pénteken kiderült: októberben 13,4 milliárd euró többletet produkált a német külkereskedelem, ami 3 milliárd euróval kevesebb az elemzők várakozásánál és a legrosszabb adat 2022 novembere óta. Még rosszabb a hosszútávú trend: ez a többlet a borravalóra se elég, csak a recesszióra. A német külkereskedelem történelmi léptékű többéves ingadozás után visszatért a késő-merkeli korszak, a 2010-es évek már akkor elégtelennek és törékenynek tekintett szintjére.
- A helyzet ennél is rosszabb – figyelmeztetett még aznap a Bundesbank, amely egyszázalékos növekedésről stagnálásra módosította jövő évi GDP-előrejelzését, sőt azt jövendölte, hogy ha Donald Trump januárban hivatalba lépő elnök megvalósítja ígéreteit az új vámok kivetéséről az európai és kínai árukra, a német gazdaság még mélyebbre tapos a recesszióba.
- A hatalmas nemzetközi versenybe keveredett és hatalmas zöldítő beruházásokba kényszerülő német autóipar válsággal küzd, de egy friss felmérés szerint nemcsak a Volkswagen vagy a Thyssenkrupp tervez leépítéseket, hanem a német cégek 38 százaléka. A német ipar dühösen és elkeseredetten várja az előrehozott választásokat.
Német gazdaság: a GDP növekedése leállt, sőt megfordult Scholz alatt
A német problémák nem Scholz alatt kezdődtek, a legnagyobb európai gazdaság technológiai, infrastrukturális és társadalmi lecsúszásáról régóta cikkeznek, és a Mario Draghi-féle jelentés az európai versenyképesség baljós visszaeséséről és a nyomában a magyar EU-elnökség bábáskodásával elfogadott Budapesti Nyilatkozat alapjában, ha nem is egészében Németországról szólnak, amely jó esetben előrehúzza, jelen esetbe visszafogja Európát.
Mint grafikonunkon látható: mint a külkereskedelem, a német GDP is történelmi léptékű kilengések közepette ebben az évtizedben nem képes növekedni és utolérni a világjárvány előtti önmagát. Annak ellenére, hogy a Merkel idején legendásan rendben tartott német költségvetés is fellazult.
Németország olyan pontot ér el, ahonnan nincs visszatérés. Az üzleti vezetők tudják, az országban az emberek érzik, de a politikusok nem álltak elő válaszokkal
– összegzi a bizalmatlansági szavazás előtti helyzetet a Bloomberg hírügynökség.
A német gazdaság ma 5 százalékkal kisebb méretű, mint akkor lenne, ha a világjárvány nem töri meg a korábbi trendeket, és a Bloomberg Economics elemzői szerint ennek a veszteségnek a jó része nem is visszaszerezhető, tekintve, hogy strukturális csapások érték a német gazdaságot, mint az olcsó orosz energia elvesztése (amit Merkel nem akart, Scholz szociáldemokratái, és a szövetséges Zöldek igen) és az autógyártói szenvedése a kínai versennyel szemben.
Számításuk szerint a versenyképességi hanyatlás eredménye: minden német háztartás évi 2500 eurót (egymillió forintot) veszített el az elmúlt esztendőkben. Ha a jövő évi előrehozott választást a jobboldali, CDU vezette szövetség nyerné: az ő programjukból sem néz ki egyelőre a növekedés, miközben azt ígérik, megtartják az adósságfék intézményét. (Közgazdászok kritikája szerint azonban az ő ígéreteik számai sem állnak össze egymással, netán a valósággal.)
A politikai önfeladás illusztrációja: egy német látogatás Pekingbe
Annalena Baerbock Zöldek delegálta külügyminiszter hó eleji látogatása Pekingbe mintha csak azért történt volna, hogy illusztrálja, miképp adták fel a németek külgazdasági érdekeiket Scholz alatt. (Amint Merkel alatt és után belgazdasági és társadalmi érdekeiket adták fel több millió nem európai migráns tömeges beinvitálásával, aminek az ódiumát ma már érzik, de a következtetéseket máig sem vonták le.)
A pekingi külügyminiszteri találkozóról szóló hírek nem arról szóltak, hogy Európa legnagyobb gazdaságának távozó pályára került kormánya búcsúzóul előnyöket tárgyalt ki a világ második legnagyobb gazdaságában. Baerbock újabb szankciók kilátásait idézte fel, kioktatta vendéglátó partnerét, aki aztán el se ment a közös sajtótájékoztatóra.
Hasonló hanyagsággal kezelték Scholzék a külső politikai törekvéseket Oroszország leválasztására Európáról (Merkeltől eltérően, akire ezért visszafelé is tüzelnek azóta is), a belőle következő energiaválságot, és az Északi Áramlat vezetékek felrobbantását, amelyek következtében orosz gáz helyett a drágább amerikai helyettesítő vásárlására kényszerültek. Miközben energiaügyben az atomerőművek bezárásával náluk kiegészített zöld átalakulás közepette a franciák segítségére sanyarodtak.
Olaf Scholz beszédében egyetlen egyszer sem mondta ki a versenyképesség szót – bírálta a hétfői Bundestag-vitában a kancellárt a kereszténydemokraták (CDU) vezére, Friedrich Merz.
Ideológia ideológia hátán, önfeladás önfeladás után. Ez az a recept, amelynek alapján a németek – Scholzék és Merzék kartöltve – annak a törekvésnek is fő szponzoraivá váltak, hogy Európa gazdasági integrációját politikai-ideológiai elvárásokhoz kössék Lengyelország, Magyarország, később Szlovákia irányában. Olaszország relációjában egyelőre ebbe beletört a foguk, Romániában pedig újonnan idézték fel a félelmeket.
Van egy szépségtapasz is, ami közelebbről megnézve azonban – legalábbis a Marketscreener értékelése szerint inkább fekély: a DAX német tőzsdeindex az utóbbi hónapokban – gazdasági bajok ide, vagy oda – egyre újabb rekordokat döntve túlteljesítette az amerikai S&P 500 indexet is. A pénzügyi portál szerint az amerikai vállalatok épp most vásárolják fel a meggyengült Németország vállalatait.
Vitatható, hogy a német eszközök eladása feltétlenül a német gazdaság érdekeit szolgálja
– vetik fel.
Közép-Európa, beleértve Magyarországot rossz vonzásba került
A német örvény a közép-európai gazdaságokat is beszippantja.
Az európai uniós integráció a kölcsönös előnyök kihasználásának időszakaiban közös, régiónkban a nyugatinál gyorsabb gazdasági növekedésben csapódott le, ha azonban Európa motorja, a német gazdaság leáll, sőt az ellenkező irányba húz, azt mindenki erősen megérzi.
Közép-Európa számára biztos kikötőből veszélyes vízzé vált az unió
Évtizedekig védőhálót jelentett régiónk gazdaságai számára az európai uniós csatlakozás. Közép-Európa, magához térőben az elmúlt évek sokkjaiból, mára nyugatról számíthat jelentős gazdasági kockázatokra – hívja fel a figyelmet 2025-ös kitekintő elemzésében az ING globális elemzőközpontja.
Csak dióhéjban, a magyar reláció:
- Magyarország messze legnagyobb exportpartnere tavaly Németország volt, 41,3 milliárd értékben (az őket követő olaszok súlya csak 9,1 milliárd volt).
- Ami az importot illeti, ebben is messze a németek vezettek 33,65 milliárd euróval a 9,79 milliárd eurós Kína után.
- Ha német oldalról nézzük: a már említett októberi adatok szerint az előző hónaphoz képest 14,2 százalékkal esett vissza az amerikai exportjuk, a kínai pedig 3,8-cal. Az EU-ba irányuló csak 0,7 százalékkal. Azaz az EU még mindig viszonylag támogató a német gazdasággal szemben, a német gazdaság azonban cserében visszafogja Európát.
