Ukrajna: versenyfutás az idővel - no és Trumppal
Nemcsak földrajzilag, hanem politikai szempontból is átrendeződik az emberek és az áruk útja, élete – alkalmazkodva a világban végbe menő általános erőviszony-módosuláshoz. A világ államai keresik a helyüket az új politikai-gazdasági (és katonai) leosztásban. Hiba lenne mindezt kizárólag az ukrajnai háború következményének betudni, de tény, hogy a háborúval a folyamatok felgyorsultak. Ukrajna például versenyt fut az idővel, hogy a Nyugat által nagyvonalúan megszavazott sok milliárd dolláros segély- és hitelcsomagokat még a Trump-kormányzat hivatalba lépése előtt átpasszírozzák a szükséges szűrőkön.
Így a Nyugat egy része Ukrajnával szolidaritást vállalva versenyt fut. Egy másik része kivár. Egy harmadik rész pedig már a háború utáni világot építgeti – és felosztaná a maradék Ukrajnát. Ebben a szép új világban a közlekedés, a szállítás szerepe is tovább nő. A Kreml-közeli RIA-Novosztyi nem minden hátsó gondolat nélkül elemzi, hogy a két nagy, Peking és Washington hogyan marakszik egy morzsán.
Ki építse meg a „mindössze” 67 milliárd dollárba kerülő Hanoi–Ho Si Minh-város közti, óránként 350 kilométer sebességre tervezett szupervonatsínpárt?
Hanoit mind Pekinggel, mind Washingtonnal stratégiai partneri szerződés köti össze.
Új korszak jöhet a légi közlekedésben
Ha a légi szállítást vesszük példaként:
- a Nyugat elvesztette az Európa – Távol-Kelet-reláció meghatározó részét, mert az Oroszország feletti légtér lezárásával a Nyugat-Európa – Távol Kelet, Közép-, Dél-, Délkelet-Ázsia útvonalak csak óriási kerülővel repülhetők.
- Ha a békekötéssel esetleg megnyílik az Oroszország feletti légtér, megváltozhat a jelenlegi nehéz helyzet, amelyben a
- Finnair 80,
- a Lufthansa 43 százalékos veszteséggel számolhat távol-keleti járatait illetően.
- A British Airways más módszert választ, Moszkva által nem szankcionált államok társaságaival áll össze, míg a kínaiak a legkülönfélébb módszerekkel építik piacaikat, veszik át folyamatosan a nyugatiak helyét.
A „magyar” légitársaság
Minden magyar honfiszív megdobbant, amikor a média a Hungary Airlines megalakításáról kezdett cikkezni. Amikor a tudósításokban eljutottak a száz darab Boeing 737 MAX megrendeléséig – ami egy tízmilliárd dolláros nagyságrendű üzletet jelent az amerikai óriáscégnek –, a hazai honfielmékben be kellett volna kapcsolnia a vészcsengőnek: hoppá, ez a méret túl nagy a más nagyságrendben gondolkodó magyar nemzeti légitársasági koncepcióhoz viszonyítva.
És íme, ki is derült, egy évek óta Magyarországon is a légi áruszállításban tevékenykedő, kínai befektetői csoport tolta maga elé százdollárosokkal teleragasztgatott pajzsként a kelet–nyugati üzleti világban egyaránt igen jól csengő „Hungary Airlines” nevet.
Kína, a szupernehéz súlyú versenyző a nemzetközi légi szállítási piacokon felmérte: ha a pekingi pártvezetés által is jóvá hagyott nemzetközi piacterjeszkedési koncepcióhoz,
Magyarország kínai áruszállítási csomóponttá fejlesztéséhez ragaszkodnak, szükség lesz a vasúti-közúti mellett egy légi szállítási ágazatra is.
A kelet–nyugati szankcióharc lehetséges csökkentése Donald Trump amerikai elnök személyével új korszakot nyithat a kelet–nyugati gazdasági (légügyi) kapcsolatok megváltozott alapokon való újraértékelésével. Ez azért is fontos, mert a légi személy- és áruszállítás a világgazdaság egyik legdinamikusabban növekedő szférája. És szorosan kötődik korunk talán legígéretesebb ágazatához, a turizmushoz, amely a következő hónapokban a világgazdasági folyamatok változásával csak nyerhet.
Ukrajna és a befagyasztott orosz jegybanki tartalék
Más értelemben, de megtörhetett a jég a G7-ek külügyi csúcstalálkozóján, legalábbis a jelenlegi amerikai adminisztráció szerint. A lelépő amerikai tisztviselők még elérhették, amit akartak, tartósan megronthatták a Trump–Putyin-viszonyt azzal, hogy
megszavazták a mintegy 300 milliárd dollárosra becsült, vezető nyugati bankokban tartott orosz állami pénz(tartalékok) – akárcsak részleges – átadását Ukrajnának.
Mégpedig úgy, hogy abból fedezik a Kijevnek nyújtandó 50 milliárd dolláros kölcsönt. Nagy kérdés, hogy az új adminisztráció – amelyre vélhetően a gyakorlati végrehajtás marad – miképpen viszonyul ehhez a nagyon nehéz, súlyos globális kihatású kérdéshez.
Itt ugyanis a pénzvilág alaptételéről, a bizalomról van szó. A kevésbé tehetős vagy szimplán spekuláló országok rábízzák a legtehetősebbekre, a gyakorlott kasszaőrzőkre a pénzüket. Ha a kasszaőrök, mindenekelőtt az Egyesült Államok és Svájc, ezzel visszaélnek, és politikai vagy egyéb okokból elveszik ezt a pénzt, abból általános bizalmi válság kerekedhet. Ami az adott helyzetben éppen az USA jelképe, a dollár világgazdasági uralma ellen hathat. Ez az, amire láthatóan Donald Trump kiváltképpen érzékeny, és
a jövendőbeli beiktatott elnök máris fenyegetések özönével árasztotta el azokat az államokat, amelyek a dolláruralom ellen lázadnak.
Eddig ez a pénz, Oroszország állami tartalékainak egy része, vízválasztónak számított. Nem nyúltak hozzá, csak a kamatait adták át az Oroszország ellen védekező harcot vívó Kijevnek. Most, mint Antony Blinken még hivatalban lévő amerikai külügyminiszter brüsszeli bejelentése jelezte: megtörhetett ez a tabu is. Ötvenmilliárd dolláros vagyonrészt ebből de facto Ukrajna rendelkezésére bocsátanak – Blinken a Kreml-közeli RIA Novosztyi szerint jelen időt használt. Ami bizonytalanságot is kifejezhet: nem garantált, hogy a pénzhez Ukrajna hozzájut. Hiszen elvben 2025. január 20-án lejár a Biden–Blinken-kormányzat mandátuma.
Ruff Bálint a valaha volt legnagyobb átvilágítását jelentette be – kiderült, mikor kezdi el a munkát a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési Hivatal
