Ukrán pokol: negyedik évébe lép Washington és Moszkva értelmetlen proxyháborúja – ez az ára

Ahogy elérkezünk Oroszország 2022. februári ukrajnai inváziójának harmadik évfordulójához, úgy tűnik, hogy végre komoly tárgyalások kezdődnek erről az elhúzódó háborúról. Visszatekintve a háromévnyi harc pusztítására, érdemes elgondolkodni azon, hogy ennek a károkozásnak egy része elkerülhető lett volna-e az Egyesült Államok korábbi, proaktív tárgyalási kísérleteivel. Ahelyett, hogy figyelembe vette volna azokat a felhívásokat, amelyek Ukrajna védelmének és egy diplomáciai megoldás keresésének kombinálását szorgalmazták, a Biden-adminisztráció inkább egy olyan stratégiát választott, amely Oroszország meggyengítésére épült, abban a reményben, hogy az ukrán teljes győzelem – bár valószínűtlen – mégis elérhető – írja az amerikai Quincy Institute elemzése.

A háború ára

Az ukrajnai háború vitathatatlanul a legvéresebb és legköltségesebb konfliktus Európában a második világháború óta. Bár a pontos áldozatszámok nehezen meghatározhatók, a Wall Street Journal 2024 szeptemberében úgy becsülte, hogy 

A háború demográfiai és gazdasági katasztrófát is jelentett Ukrajna számára – egy Oroszországnál kisebb és sebezhetőbb ország számára. A háborús pusztítás és a menekülthullám következtében Ukrajna lakossága 28–30 millió főre csökkent, ami az invázió előtti 42 milliós népességhez képest negyedével kevesebb. Az ország hosszú távú demográfiai válsággal néz szembe: 2024-ben Ukrajnában volt a világ legmagasabb halálozási aránya és a legalacsonyabb születési rátája. Becslések szerint a népesség tovább fog csökkenni, hacsak nem áll helyre a béke.  

Ukrajna már az invázió előtt is Európa egyik legszegényebb országa volt, az egy főre jutó GDP tekintetében a második legalacsonyabb helyen állt (csak Koszovót előzve meg), és a háború előtti GDP-je mindössze 200 milliárd dollár volt. 2025 végére a kieli Iwf szerint a háború gazdasági költségei Ukrajna számára elérik a 120 milliárd dolláros kumulatív GDP-veszteséget, valamint az infrastruktúrában és tőkeállományban okozott ezermilliárd dolláros kárt. Ezek az adatok Ukrajna eleve szegény háború előtti gazdaságához képest megdöbbentőek.

Globális élelmiszerár- és energiaválság lett az ukrán háború következménye

Természetesen a háború költségei nem korlátozódnak Ukrajnára. Jelentős hatással volt a globális élelmiszerárakra – különösen az alacsony és közepes jövedelmű országok számára –, mivel az ukrán és orosz mezőgazdasági termékek ellátási láncai megszakadtak. Az energiapiacokat is súlyosan érintette, különösen az európai országok esetében. Emellett az ukrán hadsereg és gazdaság fenntartásának pénzügyi terhei nagyrészt Ukrajna nyugati partnereinek adófizetőire hárultak. 2024 végére az Egyesült Államok kormánya már 175 milliárd dollárt különített el az ukrajnai háborúval kapcsolatos kiadásokra (beleértve azokat a költségeket is, amelyek az Egyesült Államokon belül merültek fel Ukrajna támogatása érdekében). 

A háború menete – rémálom a fronton

A 2022. februári inváziót követően Oroszország elérte legnagyobb területi kiterjedését, amikor Ukrajna területének 27 százalékát tartotta megszállás alatt. Azonban az erős ukrán ellenállás következtében az orosz csapatok visszavonultak a Kijev környéki területekről.  

2022 őszén Ukrajna ellentámadásokat indított a Harkivi és Herszoni régiókban, amelyek során jelentős területeket sikerült visszaszereznie. Az ukrán erők mintegy 15 ezer négyzetkilométernyi területet foglaltak vissza, ami megközelítőleg Ukrajna 2014 előtti határainak 3 százalékát teszi ki. Azonban

2022 végétől kezdve az ukrán fegyveres erők nem voltak képesek jelentős mértékben visszaszorítani az orosz csapatokat a nemzetközileg elismert ukrán területeken. 

Ezzel párhuzamosan az orosz offenzívák is csak csekély területi nyereséget hoztak: mindössze néhány ezer négyzetkilométert, vagyis Ukrajna területének körülbelül 1 százalékát sikerült elfoglalniuk, annak ellenére, hogy minden jelentés szerint komoly veszteségeket szenvedtek el. Ennek ellenére Ukrajna egyre inkább kifogy a szükséges emberi erőforrásokból, hogy ellenálljon az Oroszország által folytatott, egyre fokozódó támadásoknak. 

A frontvonalon zajló harcok leírásai rémálomszerű képet festenek egy brutális állóháborúról, ahol véráztatta mezőkért, falvak és kisvárosok romjaiért folytatott ádáz lövészárokharcok zajlanak Kelet-Ukrajnában. Az orosz kormány mindeddig vonakodott a tömeges sorozás elrendelésétől, amely lehetővé tenné az ukrán védelmi vonalak teljes áttörését, feltehetően attól tartva, hogy az orosz lakosság nem fogadná el az ezzel járó további áldozatokat. 

Volt már, hogy közel jártak a megállapodáshoz

2022 márciusára, amikor Oroszország felismerte az ukrán ellenállás hevességét és kezdeti lefejező stratégiájának kudarcát, orosz és ukrán képviselők tárgyalásokba kezdtek, először Fehéroroszországban, majd Törökországban. 2022 áprilisának közepére ezek a megbeszélések egy keretmegállapodás-tervezetet eredményeztek, amelyet végül soha nem véglegesítettek. Ma már viszonylag sokat tudunk ezekről a tárgyalásokról és az előterjesztett megállapodás főbb pontjairól.

• A kerettervezet egy semleges Ukrajnát írt elő, 
• amely nem csatlakozna a NATO-hoz, 
• de többoldalú biztonsági garanciákat kapna egy sor országtól, beleértve Oroszországot is. 
• Emellett korlátozásokat vezetett volna be az ukrán fegyveres erők méretére, és 
• előírta volna, hogy Kijev hajtson végre bizonyos jogi változtatásokat az etnikai oroszok helyzetével kapcsolatban – amit Moszkva „nácítlanításként” nevezett. 
• Cserébe Oroszország beleegyezett volna abba, hogy tárgyalások kezdődjenek a Krím békés rendezéséről, valamint 
• támogatta volna Ukrajna csatlakozását az Európai Unióhoz.

Nem világos, hogy Ukrajna milyen közel állt az egyezség aláírásához. Egy ukrán tárgyaló, Olekszandr Csalji később azt mondta: 

Az azonban egyértelmű, hogy a megállapodás több okból is meghiúsult, köztük Ukrajna nyugati partnereinek ellenállása és Kijev vonakodása miatt, miután napvilágra kerültek az orosz háborús bűncselekmények bizonyítékai.

A kérdések ugyanazok maradtak, de a helyzet bonyolultabbá vált

Bár a 2022-es megállapodás-tervezetet több jogos kritika érte, az ma már nyilvánvaló, hogy a három évvel és több százezer halálos áldozattal később zajló béketárgyalásoknak ugyanazok a kérdések állnak majd a középpontjában, mint az isztambuli egyeztetéseknek. Ráadásul a diplomáciai helyzet azóta még bonyolultabbá vált, mivel Oroszország 2022 szeptemberében hivatalosan is annektálta Kelet-Ukrajna jelentős részét.

2022 végére – amikor a frontvonalak mozgása lelassult, és a háború kimerítő állóháborúvá vált – Mark Milley tábornok, az Egyesült Államok vezérkari főnökeinek egyesített bizottságának akkori elnöke úgy vélte, hogy 

Az ezt követő két év eseményei lényegében igazolták Milley előrejelzését, de tanácsát nem fogadták meg, sőt a Biden-adminisztráció nyilvánosan elutasította azt, és biztosította szövetségeseit és Ukrajnát, hogy nem támogatja a diplomáciát és nem fogja Kijevet tárgyalásokra ösztönözni.

Ugyanekkor néhány progresszív amerikai kongresszusi képviselő is szorgalmazta a diplomáciai megoldást, de ők is erős ellenállásba ütköztek. Ehelyett az Egyesült Államok és más nyugati partnerek 2023-ban tovább támogatták és segítették Ukrajnát egy újabb ellentámadás előkészítésében – annak ellenére, hogy az amerikai katonai értékelések szerint ennek sikerére igen csekély esély volt. A 2023-as ellentámadás végül nem érte el céljait, miközben jelentős emberi és anyagi veszteségekkel járt.

A diplomácia elutasítása

Miért nem törekedtek Ukrajna szövetségesei a tárgyalásokra, sőt, miért utasították el az eddigi lehetőségeket? Ennek több oka van, de egy fontos tényező az a meggyőződés, hogy mivel Oroszország háborút indított Ukrajna ellen, addig kell folytatni a harcot, amíg Oroszország jelentősen meggyengül és megfelelő büntetést kap. Ez vezetett a maximális hadicélok kitűzéséhez, például ahhoz, hogy Ukrajna visszaszerezze az összes, 2014 óta elveszített területét, Oroszországot tartósan meggyengítsék, vagy akár rendszerváltást idézzenek elő Moszkvában.  A háború korai szakaszában 

A 2022 március–áprilisi tárgyalásokkal kapcsolatos beszámolók arra utalnak, hogy néhány befolyásos nyugati tisztviselő ellenezte a diplomáciát, mert hosszabb háborúban reménykedett, amely tartósan gyengíthette vagy destabilizálhatta volna Oroszországot.  

Egy friss értékelésében a Washington Post jól értesült nemzetbiztonsági újságírója, David Ignatius így foglalta össze a Biden-adminisztráció stratégiáját: 

Ez a stratégia kétségtelenül rideg volt, és tagadhatatlanul hatalmas áldozatokat követelt Ukrajnától, de vajon észszerű volt-e? A maximális hadicélok emberéletekben és gazdasági pusztításban mért hatalmas árat követeltek, miközben nem hoztak egyértelmű nyereséget. Ukrajna az elmúlt két évben nem tudott jelentős területeket visszaszerezni, és a 2022-es tárgyalások során felmerült kérdések ma is a béketárgyalások középpontjában állnak.  

Minden orosz vörös vonalak legfényesebbje az ukrán NATO-csatlakozás

Ezeknek a kérdéseknek a kezelése nemcsak évek, hanem évtizedek óta előrelátható volt. Amerikai diplomaták és szakértők már régóta figyelmeztettek arra, hogy Ukrajna NATO-tagsága komoly háborús kockázatokat hordoz és diplomáciai rendezést igényel. 2008-ban az akkori amerikai nagykövet Moszkvában arról tájékoztatta Washingtont, hogy Ukrajna NATO-csatlakozása „minden orosz vörös vonalak legfényesebbje”, és hozzátette: 

Már a háború előtt is egyértelmű volt – vagy annak kellett volna lennie –, hogy ha nem ismerik el valamilyen formában Oroszország érdekeit Ukrajna semlegességével kapcsolatban, az tragédiához vezethet.  

Szerencsére az elmúlt három év kudarcai ellenére az Egyesült Államoknak még mindig jelentős befolyása van egy olyan megállapodás elérésére, amely 

• garantálja Ukrajna biztonságát és függetlenségét legalább az ország 2014 előtti területének 80 százalékán, 
• valamint támogatja Ukrajna jövőbeli prosperitását, 
• például az Európai Unióhoz való csatlakozás révén. 
• Az Egyesült Államok és a NATO számos eszközzel rendelkezik e cél elérésére, 
• beleértve Oroszország helyét egy olyan európai biztonsági rendben, ahol jelentős NATO-túlerővel szembesül, 
• gazdasági sebezhetőségét a szankciókkal szemben, 
• valamint egyéb diplomáciai lehetőségeket. 

Ahelyett, hogy folytatnák az elmúlt három év pusztítását, itt az ideje, hogy ezeket az eszközöket bölcsen használják fel a tárgyalóasztalnál Ukrajna jobb jövőjének érdekében. Ez az a geopolitikai, gazdasági, katonai háttér, amelyben Donald Trump amerikai elnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök leülhet tárgyalni egymással.