Búcsúcsók a csokoládénak: egyre többen dobják be a törülközőt

Párizs legrégebbi csokoládéboltja és -manufaktúrája 1761 óta várja az édesszájú franciákat és az ide vetődő turistákat a metropolisz kilencedik kerületében. Az A la Mere de Famille családi vállalkozásként folyamatosan működött generációról generációra, átvészelte a forradalmat, a napóleoni időket és a német megszállást is. Most azonban a megszűnés réme fenyegeti, mint megannyi olyan versenytársát, amelyek méretüknél fogva nem tudnak lépést tartani a hirtelen és drasztikusan megnövekedett költségekkel. 

A Családanyához címzett csokoládémanufaktúra termékeit 16 párizsi üzletükben árulják, a céget vezető négy testvér egyike, Steve Dolfi büszke arra, hogy amit eladnak, az száz százalékig saját gyártású termék. A családi vállalkozás műhelyében több mint 150-féle édesség készül

• a nugáttól
• a pralinén át
• a marcipánig.

Kereslet is van rá, csakhogy az árpolitika terén a Dolfi fivérek súlyos dilemma elé kerültek. Ha annyival emelnék az áraikat, amennyivel az elszabadult költségeik indokolnák, azzal a vevőik fordulhatnak el tőlük, míg ha kis mértékben srófolnák feljebb az áraikat, akkor nem tudnák megtartani a dolgozóikat, elbocsátásokra kényszerülnének, és akár le is húzhatnák a rolót. 

A csokoládé árának emelkedése elkerülhetetlen

Dolfiékat számos európai példa arra készteti, hogy a lehető legóvatosabban járjanak el. Iparági adatok azt mutatják, hogy az elmúlt évben legalább egy tucat családi tulajdonú és üzemeltetésű híres-neves csokoládégyár zárt be Európában, s a csődhullámnak még koránt sincs vége.

A fő bűnös az elmúlt évek hatalmas inflációja mellett a legfontosabb alapanyag, a kakaó árának rohamos, immár ötödik évébe lépett emelkedési trendje, amelyben kisebb korrekciók előfordulnak ugyan, de az irány továbbra is felfelé mutat. A kisebb kézműves cégeket viszont kivérezteti a kakaómizéria. 

Európa a világ kakaóbabimportjának mintegy feléért felelős, a termény legnagyobb felhasználója a kontinens évi 50 milliárd eurós forgalmat lebonyolító csokoládéipara. A kedvelt édességről pedig nehéz leszokni, 

A kakaóellátással azonban egyre több a gond, a legfontosabb termőterületein, Elefántcsontparton és Ghánában vagy a csapadékos időjárás, vagy a nyomában járó növényi betegségek tizedelik meg a termést most már hosszú ideje. Időközben a termelők költségei is nőnek, például a társadalmi nyomásra a nagy nyugati felvásárlócégek nem hajlandók már átvenni a gyerekmunkával leszedett termést. 

Esők és betegségek sújtják a kakaóültetvényeket

Korábban e felett szemet hunytak, vagy inkább homokba dugták a fejüket és nem akartak tudomást szerezni róla. A végeredményt a tőzsdei grafikonok látványosan adják vissza, a hiányra visszavezethetően a kakaó ára megtöbbszörözött. 

A 2023–2024-es szezonban 478 ezer tonnával csökkent a piacra vitt mennyiség a Nemzetközi Kakaószövetség becslései szerint. Közel fél évszázada nem borult fel ennyire a kereslet és a kínálat egyensúlya. Csak tavaly közel háromszorosára, tonnánként 13 ezer dollárra drágult a kakaó ára, óriási nyomást gyakorolva a csokoládé- és élelmiszergyártókra.

A meghatározó nagy szereplők, mint

• a Nestle,
• a Lindt & Sprüngli,
• a Callebaut,
• a Mars,
• a Mondelez
• és a Hershey 

méretüknél fogva olyan tárgyalói pozícióval rendelkeznek, amellyel nyomást tudnak gyakorolni a beszállító partnereikre, hogy kivédjék a piaci zavarokat. A svájci Nestlé ahogy volt, átpakolta a fogyasztók vállára a megemelkedett költségeit, s erre Mark Schneider vezérigazgató addig büszke is volt, amíg a vásárlók el nem pártoltak tőlük. 

Schneider már nincs a helyén, utóda pedig próbálja visszahódítani a hűtlen vásárlóikat. Emellett a csokigyártók innovatív megoldásokkal próbálják csökkenteni a szükséges kakaómennyiséget, például ostyával vagy keksszel „hígítják” a táblás csokit.

– mondta a Bloombergnek Muriel Korter, az Európai Csokoládé-, Keksz- és Édességipari Szövetség főigazgatója hozzátéve, hogy a kevesebb erőforrással rendelkező kisebb vállalkozásoknak sokkal nehezebb az áremelkedések hatásait ellensúlyozni. És ez nem is sikerül sok esetben. 

A Leysieffer cukrászdinasztia 1909 óta gyártotta Németország egyik legnépszerűbb csokoládépralinéjét. A céget novemberben felszámolták, korábban 2022-ben fizetésképtelenséget jelentettek a nyersanyag- és energiaköltségek meredek emelkedésére hivatkozva. 

Néhány héttel ezelőtt az osztrák Salzburg Schokolade, amely a 19. század vége óta működik, bezárta gyárát, amely korábban évente 57 millió ikonikus Mozart ihlette csokoládét állított elő.

Franz Hauswirth osztrák csokoládégyártó tavaly novemberben ment csődbe, miután az árak megugrása áremelésre kényszerítette a népszerű húsvéti nyuszik készítőjét. Roman Hauswirth, a manufaktúra harmadik generációját képviselő ügyvezető igazgató bevallása szerint ez volt a végső tőrdöfés, ezt már nem élhették túl.

Eközben a nagyok tárt karokkal várják a manufaktúrák bezártával magukra maradt vásárlókat, miközben nem rejtik véka alá, hogy haszonélvezői ennek a helyzetnek. A Hershey és a Mondelez, a két legnagyobb ömlesztett csokoládégyártó a múlt héten a New York-i Consumer Analyst Group konferencián ki is jelentette, hogy