Mire elég a német infrastruktúra fejlesztésére szánt gigacsomag?

A német parlament még meg sem szavazta a leromlott infrastruktúra fejlesztésére szánt 500 milliárd eurós mentőcsomagot, de máris folyik a vita arról, hogy elég-e ez az összeg a célok elérésére. A legnagyobb valószínűség szerint nem, sokkal többre lenne szükség.

Az nem kérdéses, hogy Európa legnagyobb gazdaságában súlyos problémák vannak az infrastruktúra állapotával. Tavaly szeptemberben leomlott az egyik legfontosabb drezdai híd, mert súlyosan korrodálódott, és elpattant az építéséhez használt acél.

Németországban becslések szerint mintegy 130 ezer híd van, közülük majdnem 40 ezer autópályákon, és a közlekedési tárca jelentése szerint ötezer sürgős felújításra szorul, vagy le kell bontani és újjáépíteni.

A Deutsche Welle összeállítása szerint tavaly 4,6 milliárd eurót jelöltek ki a költségvetésben az utak és az azokat összekötő hidak renoválására, és alig valamivel többet, ötmilliárd eurót tartalmaz az idei tervezet. (Egy euró 399,6 forint.) 

Évtizedes lemaradásban a német infrastruktúra

Nemcsak a hidakat és az utakat kellene felújítani, hanem az elavult vasúti pályákat, energia-, víz- és telekommunikációs hálózatokat, iskolákat és kórházakat is, mert évtizedeken keresztül elhanyagolták a kormányok az infrastruktúrát.

A vasúthálózat általános felújítására mintegy 13 milliárd eurót szánnak, ez azonban nem elég, mivel az állami vasúttársaság, a Deutsche Bahn már most is hírhedten megbízhatatlan. A Stuttgart 21 vasútállomás építése pedig kiválóan példázza, mennyire drágává válhat egy-egy közlekedési infrastruktúra-projekt: a munkálatok már 15 éve folynak, és a hivatalos költségbecslések az eredeti négymilliárd euróról 2023 decemberére 11 milliárd euróra ugrottak.

A Német Iparszövetség (BDI) 2024 júniusában úgy becsülte, hogy csak a közlekedési infrastruktúrára 165 milliárd eurót kellene költeni a következő tíz évben. A hivatalban lévő közlekedési miniszter, Volker Wissing egy több milliárd eurós infrastrukturális alap létrehozását tervezte erre a célra, amelyhez magántőkét is mozgósítani akart. Ebből azonban nem lett semmi.

Az elektromos hálózat is elavult

Hasonlóan horribilis összegekre lenne szükség a meglévő elektromos hálózat további bővítéséhez. 

A villamosenergia-hálózat üzemeltetőinek becslései szerint csak ez 55 milliárd euróba kerülhet 2033-ig – plusz 110 milliárd euróba a helyi elosztóhálózatok bővítése.

A költségeket eddig a fogyasztókra és a vállalatokra hárították. Ha az új kormány enyhíteni akarja a terheiket, akkor a költségek egy részét át kell vállalnia. És akkor még nem is említettük a tartalék erőművek és a hidrogénhálózat kiépítésének költségeit.

Enyhíteni kellene a jelentős lakáshiányt is, ami miatt az egekbe szöktek az elmúlt években a bérleti díjak. A BDI becslése szerint a következő tíz évben további 56 milliárd eurót kellene fordítani a lakásépítés ösztönözésére és a klímabarát módszerek terjesztésére.

A BDI szerint további százmilliárd eurót igényel az oktatási intézmények, 

• óvodák, 
• iskolák 
• és egyetemek

felújítása és digitalizálása, az oktatási dolgozók szakszervezete azonban még magasabbra, 130 milliárd euróra becsüli a szükséges befektetések összegét. Az iparszövetség januári jelentésében összesen 315 milliárd euró mobilizálását tartotta szükségesnek a közlekedési, oktatási és digitális projektek finanszírozására.

Hatalmas beruházási lemaradás a kórházaknál

Itt azonban még nem ér véget a lista. A Német Kórházszövetség szerint az ágazatban mintegy 50 milliárd eurós beruházási lemaradás van, az intézmények 70 százaléka veszteségesen működik.

Ez magában foglalja a válsághelyzeteket és a nagy természeti katasztrófákat, például az árvizeket, amelyekből bőven kijutott az országnak az elmúlt években, valamint a támogatást esetleges háború esetén.

Ha ezeket a számokat összeadjuk, akkor a következő években valóban több százmilliárd euróra lesz szükség ahhoz, hogy Németország műszaki és szociális infrastruktúrája ismét jó állapotba kerüljön.