Megvan, ki lehet az Európa és Donald Trump közötti feszültségek nyertese

Nem kívánt nyertese lehet az Egyesült Államok és az Európa közötti feszültségek éleződésének, elemzők szerint a transzatlanti kapcsolat lehetőséget adhat Kína számára arra, hogy erősítse a gazdasági együttműködést a 27-ekkel. Akár azt is eredményezheti, hogy Brüsszel csökkenti a kínai elektromos autókra kivetett vámokat.

A kínai mosolyoffenzíva februárban már el is kezdődött, amikor Európában járt Vang Ji külügyminiszter, és a müncheni biztonsági konferencián egyértelműen kiállt amellett, hogy Európának szerepet kell kapnia az ukrajnai háború lezárásban.

Gabriel Wildau, az amerikai Teneo PR- és tanácsadó cég ügyvezető igazgatója szerint Peking ezzel a semmibe sem kerülő gesztussal bizonyítani akarta, hogy 

Egyetért vele Ian Bremmer, az Eurasia Group elnöke is. „Kína befektetési és kereskedelmi politikája bizonyítja, hogy a célja stratégia befolyást szerezni Európa felett. Az Ukrajnával kapcsolatos kijelenéseket ennek fényében kell értékelni” – nyilatkozta a CNBC-nek.

Európa eddig követte az Egyesült Államokat Kína ügyében

Az EU eddig mindig követte az Egyesült Államok példáját, amikor intézkedéseket hozott Kína ellen a nyugati technológiai innovációk és gazdasági érdekei védelmében. A holland kormány például szintén korlátozta a csipgyártó ASML berendezéseinek eladását Pekingnek a hasonló amerikai lépés nyomán.

„Európa Kínával szembeni szigorításainak nagy része az Egyesült Államok kérésére történt. Bizonyos értelemben ez volt az ára annak, hogy alávetett helyzetben vannak és Washingtontól függenek a védelem terén” – magyarázta a portálnak David Roche, a Quantum Strategy stratégája.

– tette hozzá.

Peking így nyerhet a megromlott transzatlanti kapcsolatból, mivel Európa „kevésbé lesz érzékeny” az amerikai nyomásra, ami a már meglévő exportkorlátozások enyhítését vagy legalábbis azt eredményezheti, hogy Brüsszel nem vezet be újabbakat.

Megmenekülhetnek az elektromos autók

Az egyik példa lehet a kínai elektromos autókra (EV) kivetett büntetővám, az uniós vezetők Wildau szerint arra a következtetésre juthatnak, hogy „nincs más választásuk”, mint irányt váltani.

Az európai autóiparra egyre nagyobb nyomás nehezedik, és ezt csak tetézi az amerikai vámfenyegetés. A kínai együttműködés azonban Roche szerint segíthetne Európának az EV-khez szükséges alkatrészek gyártásában, lehetővé téve a blokk számára, hogy felzárkózzon a technológiához és elérje fenntarthatósági céljait.

Ez ráadásul csak az egyik olyan hiányosság, amelyet Kína potenciálisan betölthet. „A helyzet az, hogy Európának a szó legtágabb értelmében alternatív piacokat kell keresnie az Egyesült Államok helyett. Kína segíthet ebben” – vélekedik.

Németország megadta az alaphangot

Friedrich Merz, Németország következő kancellárja a CDU–CSU választási győzelem után az ARD-nek adott nyilatkozatában már megadta az alaphangot, amikor kijelentette, hogy Washingtont már „nem érdekli” Európa sorsa, és a kontinens számára a prioritás „függetlenné válni az Egyesült Államoktól”.

„Merz megjegyzései nem maradtak észrevétlenek Pekingben. A kulcskérdés most az, hogy Németország hagyományos üzleti kapcsolatát Kínával a többi tagállam is ugyanígy látja-e” – állítja Thanos Papasavvas, az ABP Invest alapítója és befektetési igazgatója.

Kína ugyanis nem változott, ugyanaz az ország maradt, amelyik 

• támogatja Oroszországot, 
• veszélyezteti Európa ipari hatalmát, 
• szankciókkal sújt uniós tisztviselőket és civil szervezeteket, 
• és az EU szerint tisztességtelen versenyt folytat.

Az EU-nak szüksége van Kínára a védelmi kiadások előteremtéséhez

Olivier Schmitt, a dán Syddansk Universitet professzora is úgy véli, hogy az európaiak akár megduplázhatják a Pekinggel fenntartott kereskedelmi kapcsolataikat, hogy előteremtsék a pénzt a védelmük finanszírozásához, és Peking szívesen átirányítja a saját kereskedelmi forgalmát az Egyesült Államokból a kontinensre, hogy ellensúlyozza az amerikai vámokat.

Az Egyesült Államok a protekcionista politikájával még inkább a világgazdaság középpontjába helyezi Kínát, miközben elvágja magát azoktól a szövetségeseitől, akik leginkább támogatnák a politikáját.

„De ez olyan kockázat, amelyet sok európai vezető hajlandó lenne vállalni, ha választani kellene a védelembe való nagyarányú beruházás azonnali költségvetési szükségessége és a Kínához hasonló tekintélyelvű államtól való hosszú távú függőség között” – vélekedett.