Az Egyesült Államok az 1950-es években még a világ gyártási központja volt, mára azonban a feldolgozóipar aránya jelentősen visszaesett. Donald Trump egyik legfontosabb céljának nevezte a termelés visszaszerzését, amely szerinte nemcsak az amerikai jólét, hanem a gazdasági függetlenség és a biztonság kulcsa is. A kérdés csak az, hogy lehetséges-e visszafordítani ezt a folyamatot, és egyáltalán megéri áldozatokat hozni ennek érdekében.
Az USA a 20. század első felében vált a világ gyártóműhelyévé, köszönhetően az innovációnak, a tömegtermelésnek, valamint a második világháborús termelési fellendülésnek. A háború után a középosztály megerősödött, a háztartások sorra vásárolták az akkoriban csúcstechnológiásnak számító termékeket – hűtőszekrényeket, televíziókat, repülőjegyeket –, amelyeket többnyire belföldön gyártottak.
A magasan képzett amerikai munkaerő, a kutatás-fejlesztés közelsége és a hazai kereslet erőssége otthon tartotta a termelést, miközben az exportból óriási bevételek folytak be az országba.
Az 1950-es évektől azonban a szolgáltatások fokozatosan átvették a vezető szerepet a gazdaságban. Ahogy nőtt az amerikaiak jóléte, úgy csökkent az iparcikkek iránti kereslet, és nőtt a szolgáltatásoké – utazás, vendéglátás, egészségügy. A munkaerő követte a fogyasztást: a gyárakból a hotelekbe, irodákba, bankokba vándorolt.
A gyártás fokozatosan költséghatékonyabb helyekre költözött: először az USA déli államaiba, majd Latin-Amerikába és Ázsiába. Az 1980-as évektől kezdve a fejlődő országok, például Dél-Korea, erős konkurenciát jelentettek az amerikai acélgyártásnak, a 2001-es kínai WTO-csatlakozás pedig fordulópontot hozott: az olcsó kínai tömegtermékek szó szerint elárasztották a piacot.
Ez a „Kína-sokk” különösen súlyosan érintette az amerikai bútorgyártást, kisgépipart és a termelésre épülő déli és középnyugati közösségeket.
Miért nem érti a világ Trumpot? Pedig az amerikai elnök előre megmondta, mit fog tenni – ez a titok
Tőzsdei pánikhoz vezet, ha nem figyelünk oda a világ leghangosabb emberére. Donald Trump egész életében ugyanazokat a praktikákat használta, de azok még mindig meglepik a világot.
Miközben a gyártás zsugorodott, az USA szolgáltatásokban vált világhatalommá. Olyan exportképes területeken erősödött meg, mint
Az Egyesült Államok évente több mint ezermilliárd dollárnyi szolgáltatást exportál, messze megelőzve a világ többi országát.
A jól fizető állások szerkezete is átalakult. Míg 1980-ban a gyártás adta a magas bérű állások 39 százalékát, ez 2021-re 20 százalékra csökkent.
Eközben a pénzügyi, jogi és professzionális szolgáltatások részesedése 8-ról 26 százalékra nőtt.
Donald Trump azonban visszafordítaná ezt a folyamatot, amelyet ő katasztrofálisnak tart az Egyesült Államok gazdasági függetlensége és biztonsága szempontjából. Újraiparosítási ígéreteinek középpontjában a vámemelés áll, amellyel erővel hozná vissza a gyártókat az országba, akik az elmúlt évtizedekben külföldre szöktek.
A közgazdászok azonban szkeptikusak: szerintük a magasabb árak visszafognák a fogyasztást, és többet ártanának a gazdaságnak, mint amennyit használnának. Ráadásul még 30 százalékos gyártásbővítés esetén is csak 12 százalékra nőne az ipar részaránya a magánszektorban – ez még mindig messze elmarad a múltbéli szintektől.
Vannak azonban célzottabb megközelítések.
Egyre többen érvelnek amellett, hogy bizonyos stratégiai területeken – például csúcstechnológiás eszközök, mikrocsipek – igenis érdemes hazai termelésbe fektetni, akár magasabb költségek árán is.
Valóban nem a pólók vagy turmixgépek gyártásának hazahozatala a cél, hanem az ország gazdasági és katonai biztonságának megerősítése.
Fékez az amerikai gazdaság: Powell szerint a Fed óvatos marad – még várni kell a kamatlépésekre
A fogyasztás csak mérsékelten nő, a vámintézkedések pedig rontják a kilátásokat. Jerome Powell, a Fed elnöke szerint a bizonytalanság miatt egyelőre nem változtatnak a kamatokon.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.