Miért nem érti a világ Trumpot? Pedig az amerikai elnök előre megmondta, mit fog tenni – ez a titok
Viharos napokon van túl a globális gazdaság: Donald Trump amerikai elnök vámháborúja a feje tetejére állította a nemzetközi piacokat, az Egyesült Államok partnerei és ellenfelei is pánikba estek, az elemzők pedig a világrend összeomlását és a szabad kereskedelem megszűnését vizionálták. Ám csütörtök este minden megváltozott, amikor a Fehér Ház „váratlanul” visszavonta az intézkedések jelentős részét, ez pedig ralit indított el a tőzsdéken. Ez pedig csak azt lepte meg, aki nem olvasta el Trump könyvét, amelyben egy az egyben le van írva a most is bevetett stratégiája.
Az 1987-ben megjelent, Az üzletkötés művészete című, részben memoár, részben üzleti tanácsadó könyv mára kultikus státuszt szerzett, és többször is felkerült a The New York Times bestsellerlistájára. A Trump politikájára érkező reakciók azonban azt jelzik, hogy valójában szinte senki nem olvasta el, pedig feketén-fehéren le van benne írva, hogy milyen módon működik az elnök.
Az örökzöld Trump-stratégia
Az üzletemberből lett elnök egyik alaptétele, hogy az alku során nem baj, ha az ember kemény, sőt, időnként szándékosan kelt bizonytalanságot. A könyvben is visszatérő elem, hogy a „legjobb alku az, amelynél kész vagy akár teljesen ki is szállni”. A stratégia egy másik ismert eleme, hogy a válság keltése után a kompromisszum hirtelen felértékelődik.
Ez egy évtizedek óta működő folyamat, de akkor a leghatékonyabb, ha a partnernek nagyobb szüksége van az üzletre, mint neked:
- a tárgyalásokat agresszívan, az asztalt felrúgva kell elkezdeni;
- a partnerek pánikba esnek, és azonnal jobb feltételeket ajánlanak, vagy megpróbálnak ellenállni;
- a kompromisszumokat gyors üzletkötéssel jutalmazzuk, míg a válaszlépéseket büntetjük, vagy felállunk az asztaltól;
- ami pedig végleg megtöri az ellenállást.
Ez a trükk természetesen nem újdonság, hanem valójában a gyávanyúl-játék, amelyben az veszít, aki először rántja el a kormányt – vagy minden résztvevő, ha túl messzire mennek.
Trump híres arról, hogy végtelenül magabiztos,
kevés olyan vezető van a világon, aki szembe tud menni vele.
A mostani vámháborús lépések – a tárgyalások megszakítása, új követelések bejelentése, majd a tárgyalóasztal felé tett jelzések – mind ebbe a dramaturgiába illenek. Trump szerint a siker kulcsa nem az, hogy mindig előzékenyek legyünk, hanem hogy a másik fél érezze: bármikor történhet valami váratlan. A bizonytalanság piaci ára pedig csak tovább fokozza a nyomást.
S bár mindegy, hogy ezt a stratégiáját a Trump-torony legfelső emeletén vagy az Ovális Irodában hajtja végre, valójában az Egyesült Államok elnökeként a trükk felértékelődött: üzletemberből és vállalatból nagy a választék, az amerikai hadsereget, a fogyasztókat vagy a befektetést azonban nem lehet pótolni.
Ideje lenne komolyan venni Trumpot
Az elmúlt napokban a nemzetközi sajtó folyamatosan úgy írta le az amerikai elnököt, mintha elment volna az esze, kiszámíthatatlanul viselkedik, és össze akarja dönteni a globális gazdaságot.
Annak ellenére, hogy választási kampányában elmondta, hogy mit fog csinálni.
Most pedig, amikor a vámintézkedéseket – amelyek rengeteg partnert tárgyalóasztalhoz ültettek, a geopolitikai ellenfeleket pedig megszégyenítették – felfüggesztette, az elemzők azt károgják, hogy Trump megijedt az S&P 500 piros színétől, nem bírta tovább, és inkább visszavonta a hatástalan politikáját. Pedig az elnök többször is elmondta, hogy az USA gazdasági erejének visszaszerzéséért cserébe hajlandó lenne feláldozni a részvénypiacokat.
A tőzsdei pánik ráadásul sokkal hatékonyabb fegyver, mint maguk a vámok, és a legtöbb kereskedelmi partner elsősorban a befektetők megnyugtatása miatt ül most tárgyalóasztalhoz.
Azok, akik hittek az elnöknek, és bíztak a stratégiájában, valamint követték a Truth Social-oldalát, karácsonyi nagybevásárlást tarthattak a részvénypiaci hullámvölgyben. Warren Buffett pedig, akinek valószínűleg nem kellett elolvasnia az elnök könyvét, hogy lássa a fantáziát a vámintézkedések mögött, a világ leggazdagabb emberei közül szinte egyedüliként vészelte át az elmúlt néhány napot. Sőt, még keresett is rajta.
A módszerét Trump számtalanszor bevetette első ciklusa során is – igaz, akkor sokkal kisebb befolyása volt Washingtonban, ami kisebb mozgásteret biztosított neki.
Ez az attitűd megjelent korábban az amerikai–kínai kereskedelmi háborúban, amikor Trump egyik héten baráti hangnemben beszélt Pekingről, másik héten pedig újabb vámcsomagot vezetett be. A piacok hektikus mozgása nemcsak mellékhatás volt, hanem része a nyomásgyakorlásnak.
Szintén emlékezetes példa volt 2018-ban, amikor Trump váratlanul bejelentette az acél- és alumíniumvámokat, nemcsak Kína, hanem az EU és Kanada ellen is. A piacok rövid időre összeomlottak, de végül ezek a lépések alkuelőnyhöz juttatták az Egyesült Államokat több kétoldalú egyezmény megkötésekor. Trump a könyvben is hangsúlyozza:
a zűrzavar nem ellenség, hanem tárgyalási eszköz.
Az elnök pedig többször alkalmazta ezt a módszert a mexikói határfal ügyében is: rendre fenyegetett lezárással, majd visszavonta a követeléseket – csak hogy később jobb feltételeket alkudjon ki. Hasonló logikát követett Észak-Korea esetében is: a 2017-es „tűz és harag” retorika után 2018-ban történelmi csúcstalálkozóra került sor Szingapúrban, és Joe Biden hatalomra lépéséig soha nem látott szintre emelkedett a két ország közti kommunikáció.
A jelenlegi vámháborús fejlemények – bármilyen kockázatosnak tűnnek is – Trump könyvének tükrében nem tekinthetők irracionálisnak. Sokkal inkább egy tudatosan felépített tárgyalási stratégia részei, amely a feszültség, a dráma és a bizonytalanság eszközeivel igyekszik jobb pozíciót kivívni.
Az igazi kérdés az, hogy a világ többi része mennyire hajlandó és képes ebben a játszmában partnerré válni – vagy inkább megpróbálja átírni a szabályokat. Ennél azonban fennáll a veszélye annak, hogy hátat kell fordítania az Egyesült Államoknak, ami a legtöbb ország számára egyet jelentene a gazdasági öngyilkossággal.
Baby boomerek a világ élén – útmutató cégeknek az atlanti üzleti kapcsolatok sikeréhez
Az elmúlt 32 évben a világ, és ezen belül is az Amerikai Egyesült Államok gazdasági irányvonalát a baby boomer generáció tagjai határozták meg. Az amerikai üzleti élet és gazdasági rendszer sajátossága, hogy a nehezen megszerzett pozíciókat élethosszon át, sok esetben az időskori egészségi állapot romlásáig képesek betölteni a vállalatok alapítói, meghatározó vezetői. Az írás olyan összefüggéseket mutat be, amelyek minden üzletember számára hasznosak lehetnek, akik az atlanti gazdasági kapcsolataikat most szeretnék kiépíteni, elmélyíteni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.