Vámháborús tépelődés: lehet, hogy Hszinek vannak jobb lapjai, vagy Trump a nyerő?
Amikor a vámháború során az amerikai elnök bejelentette, hogy az okostelefonokat és a fogyasztói elektronikai cikkeket felmenti a 145 százalékos „kölcsönös” vámok alól, erősen megoszlottak a vélemények az intézkedésről.
Sokan úgy gondolták, hogy a hirtelen irányváltások a vámokkal kapcsolatban a Fehér Házban uralkodó káosz bizonyítékai. Trump hívei viszont másként látják. Bill Ackman pénzügyi szakember például egy korábbi, éles hátraarcot „zseniálisan kivitelezettnek… tankönyvi példának, az alkudozás művészetének” nevezett – utalva Trump Art of the Deal című könyvre.
A vámháború, Kína és az eszkalációs fölény – kétféle gondolkodás
Trump és kereskedelmi háborús harcosainak kiindulópontja az volt, hogy Kína eleve hátrányban van a vámháborúban. Scott Bessent, az amerikai pénzügyminiszter szerint
Kína egy kettes párral játszik… mi csak az ötödét exportáljuk nekik annak, amit ők nekünk, tehát ők vesztésre állnak.
Trump és Bessent logikájának hibáit Adam Posen a Foreign Affairs egy friss cikkében mutatja be. Posen rámutat, hogy Kína sokkal többet exportál az USA-ba, mint fordítva, és szerinte ez valójában előnyt jelent Peking számára, nem gyengeséget.
A lap gondolatmenete szerint a Trump-adminisztráció úgy véli, hogy
eszkalációs fölény birtokában van a Kínával – és bármely más olyan gazdasággal – szemben, amellyel kereskedelmi hiánya van.
Az eszkalációs fölény nagyjából azt jelenti, hogy egy hadviselő fél képes úgy eszkalálni a konfliktust, hogy az a másik fél számára hátrányos vagy költséges legyen, miközben az ellenfél nem tud ugyanígy visszavágni. Csakhogy ez a logika a cikk szerzője szerint hibás: valójában Kína birtokolja az eszkalációs fölényt ebben a vámháborúban. Az Egyesült Államok létfontosságú termékeket szerez be Kínából, amelyeket nem lehet egyhamar pótolni, vagy csak rendkívül magas költségek árán lehetne otthon előállítani.
Az USA nem jótékonyságból vásárol kínai termékeket. Az amerikaiak egyszerűen igényt tartanak arra, amit Kína gyárt. Tehát ha ezek a termékek erősen megdrágulnak – vagy teljesen eltűnnek a boltok polcairól –, annak az amerikai fogyasztók látják majd kárát.
Az okostelefonokkal kapcsolatos tépelődés jelentősége abban rejlik, hogy
Trump végül kénytelen volt hallgatólagosan elismerni, hogy a vámokat az importőr fizeti meg, nem pedig az exportáló.
Az Amerikában eladott okostelefonok több mint fele iPhone, ezeknek pedig 80 százaléka Kínában készül. Nem véletlen, hogy az Apple gigantikus mennyiségre gyorsította szállításait indiai gyárából az Egyesült Államokba.
A telefonok és számítástechnikai eszközök azonban nem egyedülálló példák. Trumpnak abban kell reménykednie, hogy nem lesz forró a nyár, mert
- a világ légkondicionálóinak 80 százalékát Kínában gyártják,
- ahogy az Amerika által importált ventilátorok háromnegyedét is.
- A Fehér Ház feltehetően azt szeretné, ha karácsonyra véget érne a kereskedelmi háború, mert az Egyesült Államokba importált játékbabák és kerékpárok 75 százaléka is Kínából származik.
Mindezeket a termékeket persze lehetne az Egyesült Államokban is gyártani, ám idő kell az új gyárak felépítéséhez, és a végtermékek biztosan drágábbak lesznek.
Trump híres arról, hogy utálja a rossz sajtót, így valószínűleg ahelyett, hogy elszenvedné az áruhiányt és az inflációt, egyre több terméket vesz majd le a vámköteles listáról.
Peking megengedheti magának, hogy várjon
Ilyen körülmények között azonban Kína megengedheti magának, hogy a kivárásra játsszon. De ha Peking úgy dönt, hogy keményebb hangnemre vált, akkor komoly eszközök állnak a rendelkezésére.
- Kína gyártja az antibiotikumokhoz szükséges alapanyagok közel 50 százalékát,
- az F-35-ös vadászgép – az amerikai légierő gerince – ritkaföldfém alkatrészeket tartalmaz, amelyek Kínából származnak.
- Emellett a kínaiak az amerikai államkötvények második legnagyobb külföldi tulajdonosai – ami különösen fontos akkor, ha a pénzpiac nyomás alatt van.
Még ha a Trump-kormány találna is egy olyan importkategóriát, amelyet senki sem hiányolna Amerikában, akkor is valószínűtlen, hogy azzal döntő csapást tudna mérni Kínára. Az amerikai piac ugyanis csak körülbelül a kínai export 14 százalékát teszi ki. Joerg Wuttke, az Európai Kereskedelmi Kamara volt pekingi vezetője a Financial Timesnak így kommentálta a helyzetet:
Hogy az amerikai vámok kellemetlenek, de nem jelentenek fenyegetést a gazdaságra nézve… Ez egy 14-15 ezermilliárd dolláros gazdaság, és az USA-ba irányuló export mindössze 550 milliárd dollár.
A Fehér Ház egyre hangosabban azt követeli, hogy Hszi Csin-ping elnöknek fel kellene hívnia Trumpot. De mivel Trump láthatóan visszavonulót fúj, a kínai vezetőnek semmi oka sincs telefonálni – nemhogy kegyelemért esedezni.
Egy autoriter rendszer – amelyet szorosan kézben tart a Kínai Kommunista Párt – valószínűleg jobban fel van készülve arra, hogy elviseljen egy politikai és gazdasági fájdalmakkal teli időszakot, mint az Egyesült Államok, ahol a gazdasági zűrzavar gyorsan politikai nyomásba csap át.
Kína már jó előre felkészült
Hszi képes súlyos hibákat elkövetni – ezt a koronavírus-járvány kezelése megmutatta. Peking azonban régóta készül egy kereskedelmi összecsapásra az Egyesült Államokkal, és alaposan átgondolta a lehetőségeket. Trump előző elnöki periódusa alatt például hatékonyan alkalmazta a devizafegyvert, leértékelte a jüant, amivel kompenzálta valamelyest exportálóit a magasabb vámok miatt.
Az, hogy csökkenteni kell az amerikai függőséget Kínától, önmagában lehet jogos cél
– állapítja meg a Foreign Affairs cikke. A vámháborúnak azonban Amerika számára hatalmas költségei lesznek – feltéve, hogy Trump nem húzza elő a kabátujjból az aduászt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.