Mit kell feláldoznia a NATO európai tagállamainak a védelmi kiadások növeléséért?
Sok áldozatba kerül majd a NATO európai tagállamainak, hogy vállalták a katonai kiadások több mint duplájára emelését annak érdekében, hogy kibékítsék Donald Trump amerikai elnököt, legalább ideiglenes biztosítsák a támogatását a szövetség számára. A legtöbb ország ugyanis nem engedheti meg magának ezt az új terhet, így nem csupán költségvetési átcsoportosításokra, de kreatív könyvelésre is szükségük lesz.
Guntram Wolff, a Bruegel kutatója szerint jelentős adóemelések és kiadáscsökkentések kellenek ugyanis ahhoz, hogy a tagállamok az új vállalás szerint a GDP 5 százalékát fordítsák védelmi kiadásokra.
Ha az adott ország jelentős mértékben eladósodott, akkor nem vállalhat újabb hiteleket, ami nagyon nehéz költségvetési döntésekhez vezet
– nyilatkozta a Reutersnek.
Bár kevesen vitatják, hogy Európának többet kell tennie saját biztonsága érdekében, Trump ragaszkodása az 5 százalékos célhoz rövidre zárta azt a külön vitát, hogyan lehetne hatékonyabban felhasználni a meglévő katonai költségvetést, például a nemzeti kormányok közös beszerzéseivel.
Ehelyett az európai tagállamok olyan ígéret terhét vállalták, amelyet a legtöbben nem tudnak teljesíteni. A kivétel Németország, amelynek az évek óta tartó költségvetési takarékosság után szilárdak a pénzügyei, és az új kormány gigantikus kiadásnövelő csomagja kivette a védelmi kiadásokat az alkotmányban rögzített hitelfelvételi korlátozások, az úgynevezett adósságfék alól.
Ráadásul a jelek szerint Európa legnagyobb gazdasága túl van a mélyponton, és két év stagnálás után az idén már növekedés várható.
Nehéz helyzetben a NATO európai tagállamai
Ami azonban a többi uniós NATO-tagállamot illeti, az adósságállományuk már már most is meghaladja a GDP 80 százalékát, és az 5 százalékos küszöb eléréséhez majdnem a háromszorosára,
a tavalyi 325 milliárd euróról több mint 900 milliárd euróra kellene emelni a védelmi kiadásokat.
Az immár az Európai Unión kívüli Egyesült Királyság adóssága eléri a GDP 100 százalékát, és az ország már most is többet fizet adósságszolgálatra, mint minden kiadási tételre az egészségügy kivételével.
A vállalás teljesítéséhez pedig további 30 milliárd fontra lenne szüksége, amire egyelőre nincsen fedezet. (Egy angol font 469,7 forint.) A Sky News tudósítása szerint ráadásul Keir Starmer kormányfőnek a saját pártján és választói bázisán belül is jelentős ellenállással kell szembenéznie, mivel a szociális kiadásokat közben ötmilliárd fonttal tervezi megvágni.
„A potenciális vesztesek nem csak a hatalmas adósságokkal terhelt jövő generációk lesznek” – figyelmeztetett Nick Witney, az Európai Külkapcsolati Tanács munkatársa. „Az elégedetlen lakosság soha nem heverte ki a 2008-as globális gazdasági összeomlást, a várható szigorítások nyomán pedig valószínűleg még könnyebb préda lesz az Európa-szerte erősödő populista vagy nacionalista politikusok számára” – tette hozzá.
Nem csak Spanyolország aggódik a jóléti állam miatt
A NATO európai része természetesen nem egységes, az Oroszországhoz közelebbi tagállamok lakossága könnyebben elfogadja az áldozatot. Ez a helyzet
- Lengyelország,
- a balti államok
- és Finnország esetében.
A szomszédos Törökországgal való rivalizálás a görög közvéleményt is arra hangolta, hogy elfogadja a magasabb védelmi kiadásokat.
Spanyolország volt az egyetlen, amely nem fogadta el az új vállalást, és Pedro Sanchez miniszterelnök mások aggodalmainak is hangot adott, amikor azt mondta, hogy
a cél „összeegyeztethetetlen a jóléti államunkkal”.
Szlovákia azon közép-európai országok egyike, amelyek költségvetését a legnagyobb mértékben terheli a védelmi kiadások növelése, szintén azzal érvelt, hogy az életszínvonal emelése és a hitelfelvétel csökkentése ugyanolyan fontos.
Wolff szerint nem tudni, hogy az országok úgy növelik-e majd védelmi kiadásokat, hogy innen-onnan lefaragnak néhány milliárdot, vagy jelentős csapás szenvednek el olyan nagy költségvetésű területek, mint például a nyugdíjak. A jóléti kiadások emésztik fel ugyanis az európai GDP nagyjából 30 százalékát.
Reálisabb célokat kellett volna kitűzni
Máris elkezdődött az agyalás. Az 5 százalékból 3,5 százalékot kell a csapatokra és fegyverekre, 1,5-öt pedig a védelemmel kapcsolatos intézkedésekre, például az utak és hidak katonai járművek számára történő átalakítására kell fordítani. Ez a második tétel lesz várhatóan az, ahol van mozgástér a kreatív gondolkodásra.
Franciaországban például vita folyik arról, hogy ebbe beletartozhatnának-e a vidéki utakat felügyelő csendőrök is, akik ugyan hivatalosan a védelmi minisztériumhoz tartoznak, de a finanszírozásuk nem tartozik a védelmi költségek közé.
A kreativitást segíti az is, hogy a hosszú, egyes esetekben akár egy évtizedes cél elérésének határideje.
Witney szerint azonban a kiadási célokat egyszerűen nem fogják elérni.
Elkezdik majd ugyan a szükséges átalakítást, de kevésbé gyorsan és következetesen, mintha reálisabb célokat tűztek volna ki
– vélekedett.
