késleltetett adatok
Árfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
Trump vámháborúja még az előjáték fázisában tart - most jön még csak a neheze
Talán senki nem lepődik meg azon, hogy a határidő július 9., amelyet Trump elnök szabott meg a viszonossági vámok bevezetésére, valójában nem is határidő. Az országoknak elvileg eddig a dátumig kellett volna kereskedelmi megállapodást kötniük az Egyesült Államokkal, különben szembesülhetnek a kölcsönös vámokkal, olyan mértékben, ahogy azt a híres, az elnök által felmutatott tábla mutatta áprilisban.
Most a nagy napot augusztus elsejére tolták. Vagy talán inkább szeptember elsejére – legalábbis Scott Bessent pénzügyminiszter, akinek fő feladata a bejelentések gyakorlati megvalósítása, gyakran emlegeti ezt a dátumot. Ahogy magát az elnököt is, az adminisztrációs határidőit is komolyan kell venni, de nem szó szerint. Komolyan, mert ha Trump egyszer úgy dönt, hogy betartatja a határidőt, az hatalmas hatást gyakorolhat a globális kereskedelemre és a tőkepiacokra egyaránt. Viszont nem szó szerint, mert valószínűleg nem fogja betartani – ez része a tárgyalástechnikájának.
A piac nem pánikolt, kezdi megszokni Trump módszereit
A nagy kérdés, hogy a vámháború, az azzal kapcsolatos tárgyalások mit hoznak a következő három és fél (vagy több?) hétben. Ebből Trump elnök már adott némi ízelítőt, amikor tegnap bejelentette, hogy Japánra és Dél-Koreára 25 százalékos vámot vetnek ki a hónap első napjától, „az országunkkal való kapcsolatok függvényében” – azaz ez bármikor változhat. Az elnök szavai első pillantásra valóban ijesztőnek hangzanak, hiszen a két ország az USA legnagyobb kereskedelmi partnerei közé tartozik Kanada, Mexikó és az EU után – 2024-ben az amerikai import közel 9, az export 7 százalékát adták.
A piac mégsem pánikolt, inkább enyhe depresszióval megrándította a vállát.
- Az S&P 500, amely már eleve csökkenő tendenciában volt a bejelentés idején, további 0,2 százalékot esett.
- A dollár erősödött: 0,7 százalékot a koreai vonhoz, egy százalékot a jenhez képest.
- Tokióban és Szöulban viszont emelkedtek a részvényindexek:
- a koreai Kospi index több mint 1,4 százalékot ugrott az első két órában,
- a japán Nikkei 225 szerényebb, 0,4 százalékos emelkedést mutatott.
A tőkepiacok reakciója teljesen racionális. Egyrészt
az új vámok nem növelnék jelentősen az adott országokra vonatkozó tényleges vámszinteket.
Paul Ashworth, a Capital Economics elemzője egy jegyzetben kifejtette: az új tarifák nem vonatkoznak azokra a termékekre, amelyek már most is termékspecifikus Trump-vám alá esnek. Az autók például – amelyek a két ország amerikai exportjának 34 százalékát teszik ki – már most is 25 százalékos vámmal sújtottak, amit Trump többször is fenyegetett 50 százalékra emelni. Ha ehhez hozzáadjuk a mentességet élvező elektronikát és gyógyszereket, akkor
még ha Trump ténylegesen be is vezeti a mostani fenyegetést, az USA teljes importjára vetített átlagos vámszint 15,5 százalékról 16,6 százalékra nőne
– írja az elemző.
Ezzel persze a kereskedelmi partnerek is tisztában vannak, és fennáll a veszélye annak, hogy visszájára fordítják Trump-technikáját, igyekeznek kifárasztani az amerikai elnököt, arra bazírozva, hogy úgysem meri bevetni a nehéztüzérséget, ténylegesen bevezetni a magas vámokat.
A kereskedelmi megállapodások lélektana
De miért is pánikolnának a piacok egyáltalán bármilyen adminisztrációs bejelentésre mostanában? – teszi fel a költői kérdést a Financial Times publicistája. Még a már megkötött megállapodások is tovább tárgyalhatók. Ahogy Liz Ann Sonders, a Charles Schwab vezető stratégája írta:
ezek többsége inkább keretrendszer, mint valódi kereskedelmi megállapodás.
A kétoldalú kereskedelmi egyezmények az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján 18 hónapot vesznek igénybe az aláírásig, és további 40–45 hónapot a végrehajtásig. Például a ritkaföldfémekre vonatkozó „megállapodás” Kínával valójában csak egy enyhítés volt — Trumpék nem adtak ki részleteket, és a Wall Street Journal szerint Kína továbbra is visszatartja az exportot amerikai cégek felé.
A Kínával folytatott tárgyalások persze különleges esetnek számítanak. Többet mondhatnak nekünk a vietnámi vagy brit megállapodások arról, mire számíthatnak más országok. Csakhogy a brit megállapodás is csupán egy keret: csökkentette a brit autógyártókra kivetett vámokat, és mentesítette a repülőgépipari termékeket, cserébe több amerikai marhahús, etanol és ipari áru importálásáért. Az FT összefoglalója szerint:
érthető, hogy egy viszonylag kicsi, nyitott gazdaság, amely katonailag és biztonságilag is függ az USA-tól, vállalja a kockázatot egy jogilag nem kötelező érvényű egyezményre, hogy védje politikailag érzékeny, de gazdaságilag kis szeletet képviselő acél- és autóexportját.
Az egyezmény üzenete azonban világos: az USA-nak tavaly kereskedelmi többlete volt az Egyesült Királysággal szemben, mégsem törölték el a 10 százalékos általános vámtarifát. Vagyis: más országok se számítsanak ennél alacsonyabb alapvámra.
A vietnámi megállapodás az eddig megkötöttek közül áll a legközelebb ahhoz, amit „rendes” üzlethez lehetne nevezni.
- 20 százalékos vám a vietnámi exportra,
- nulla százalék az amerikai exportra, és
- 40 százalék az újracsomagolt árukra, célzottan Kína ellen, lévén a vietnámi exportban a kínai termékek részaránya nagyon magas.
A bökkenő: Vietnám gazdasága sokkal kisebb és szegényebb, mint Dél-Korea vagy Japán, és tavaly mindössze 13 milliárd dollárnyi amerikai árut importált. Ezzel szemben Dél-Korea és Japán gazdagabb, és egyenként is több mint ötször ennyi amerikai exportot fogadtak. Továbbá az USA-val fennálló szoros katonai szövetségük jobb tárgyalási pozíciót biztosít nekik.
A vámháború még az előjáték fázisában van
Összefoglalva: a vámháború továbbra is az előjáték fázisában van. Akkor kezdődik igazán, amikor a nagy kereskedelmi partnerekkel véglegesnek tűnő megállapodások születnek, a piac ezekre reagál, az elnök pedig a piac reakciójára viszont. Az FT szerint Trump visszakozik minden olyan vámtól, amely tartós negatív piaci reakciót vált ki.
Az amerikai részvény- és kötvénypiacok látszólag elfogadták, hogy a mérsékelt tarifák – 10 százalék az összes partnerre, kicsit több Kínára és néhány szektorra – nem számítanak túl sokat a gazdasági növekedés vagy a vállalati nyereség szempontjából, vagy ha kiderül, hogy mégis, akkor az adminisztráció majd enyhít rajtuk.
A befektetők megtanulták figyelmen kívül hagyni Trump újabb és újabb fenyegetéseit, rájöttek, hogy ezek az amerikai elnök tárgyalástechnikájának részei.
Az igazán nagy kérdés viszont az, hogy mit reagál a piac, ha Trump – a piac közönyét és a gazdaság ellenálló képességét látva – hirtelen mégis keményen lép. Liz Ann Sonders, a Charles Schwab elemzője szerint elképzelhető, hogy a „Trump put” (vagyis hogy a piac esése esetén Trump mindig beavatkozik) mellett létezik egy „Trump call” is. A piac április 9. óta jól teljesített, a gazdasági és inflációs adatok pedig egyelőre nem tükrözik teljesen a vámhatásokat.
Kérdés az, hogy ebben a helyzetben, látva a piaci elfogadottságot, az adminisztráció hajlandó-e még inkább erőltetni a vámnyomást.
A közgazdász szerint ha így lesz, az valóban komoly tőkepiaci átrendeződéshez vezethet.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.