Az európai vezetők új védelmi ígéretei látszólag Donald Trump egyik legnagyobb külpolitikai sikerét jelölik, de valójában inkább diplomáciai színjáték, semmint stratégiai áttörés. Bár a NATO-tagállamok júniusi hágai csúcstalálkozóján azt ígérték, hogy 2035-re a GDP 5 százalékára emelik védelmi kiadásaikat, a valós helyzet inkább a régi reflexek folytatódását mutatja: az európai országok továbbra is képtelenek lesznek a saját biztonságukért érdemben felelősséget vállalni.
Donald Trump amerikai elnök maga is meglepődöttnek tűnt a NATO-csúcs után, ahol több tagállam vezetője egyenesen neki tulajdonította a történelmi védelmi kötelezettségvállalásokat. Mark Rutte, a NATO új főtitkára úgy fogalmazott:
a megállapodás igazságosabbá teszi a szövetséget.
Az új célkitűzés elsőre ambiciózusnak tűnik, ám a részletek már kevésbé meggyőzőek: a GDP-arányos védelmi költés 5 százalékából mindössze 3,5 százalék jutna tényleges katonai kiadásokra, a többi infrastrukturális és civil felkészültségi projektekre menne.
Néhány tagállam – így Magyarország, Lengyelország vagy Finnország – valóban komolyan veszi a védelmi kötelezettségeket. De a nagyobb európai hatalmak – Németország, Franciaország, Olaszország és az Egyesült Királyság – gazdasági és politikai kihívásai mélyebbek annál, hogy valódi haderőfejlesztést hajtsanak végre. A költségvetési mozgástér szinte mindenütt beszűkült:
Még a viszonylag jó helyzetben lévő Németország is feloldotta az úgynevezett „adósságféket”, hogy növelni tudja katonai költéseit. De közben az országok képtelenek érdemben visszavágni jóléti kiadásaikat. Nagy-Britanniában például Keir Starmer kormánya már egy viszonylag csekély, hétmilliárd dolláros szociális reformtervet sem tudott keresztülvinni a párton belüli lázadás miatt.
A Wall Street Journal elemzése szerint a klímapolitika tovább nehezíti a helyzetet: a brit költségvetési hivatal becslése szerint a karbonsemlegesség elérése 2050-ig több mint ezermilliárd dolláros költséggel jár majd.
A szükséges védelmi fordulathoz elengedhetetlen lenne az erőteljes gazdasági növekedés – de ennek nyomát sem látni.
Az Egyesült Államok gazdasága 2010 óta 34 százalékkal bővült, míg az EU csak 21 százalékot tudott felmutatni. Ebben a környezetben teljesen valószínűtlen, hogy az európai közvélemény lemondana a jóléti juttatásokról a védelem javára.
Ráadásul a demográfiai trendek is ellenszelük vannak: az EU népessége öregszik, a születésszám drámaian csökken. 2023-ban például 5,4 százalékkal kevesebb gyermek született, mint az előző évben – ez hatvan éve a legnagyobb visszaesés. A hiányt bevándorlással próbálják pótolni, de ez újabb politikai és társadalmi feszültségeket szül.
Európa valóban egyre többet költ Ukrajna támogatására, de még egy, a saját kontinensén zajló háború esetén is csak az amerikai segítség teszi lehetővé az ellenállást. A mostani vezetői ígéretek inkább szimbolikusak, mint reálisak – és ezt a kontinens politikusai is tudják.
Trump valóban elérte, hogy a védelmi diskurzus megváltozzon Európában, de a mélyreható változás lehetősége továbbra is illúzió. Az európai vezetők szívesen dicsérik az amerikai elnököt, de nyilvánvaló: a mostani ígéreteket olyan időszakra tették, amikor Trump már aligha lesz hivatalban. És akkor majd senki nem kéri rajtuk számon, hogy mi valósult meg az ötszázalékos célkitűzésekből.
Védelmi költségek: már júniusban drasztikusat emelne a NATO – ezek lesznek a kiemelt területek
A június 24–25-én Hágában tartandó csúcstalálkozó előtt az északi és keleti tagállamok vezetői egyhangúlag támogatják a védelmi kiadások jelentős növelését. Mark Rutte, a NATO főtitkára által javasolt terv szerint a tagállamoknak a bruttó hazai termékük öt százalékát kellene védelemre fordítaniuk.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.