Ha van a békekötésnél is nagyobb veszély, a Rheinmetallt az fenyegeti – avagy a fegyvervagyon ára

Nincsenek szép napjai az európai fegyvergyártóknak a tőzsdéken, mióta az Egyesült Államok bejelentette ukrajnai béketervét, a papírjaik is hétfőn is zuhantak, beleértve a Magyarországon is érdekelt német Rheinmetallt. Ne összeomlásra gondoljunk, inkább valamivel kevesebb zsírra a bödönben. A békekötés egy hadiipari cégnek nyilván kevésbé komfortos a háborúnál. Ennél azonban a Rheinmetall profitját fenyegeti egy nagyobb veszély is, bár az nem, hogy nem marad.

Indulásként szögezzük le: tragikusan rosszra a mai Európában nem fordulhat a sorsod, ha nagy fegyvergyártó vagy.

Ahol akár néhány éve még a fegyver szó hallatán is irtóztak, most kard után kiabálnak, nem ritkán ugyanazok a személyek. Az Oroszország elleni felfegyverkezés szükségessége mellett oly mértékben elkötelezték magukat, hogy már mindegy, békét köt-e Ukrajna, vagy nem: a hatalmas fegyvermegrendelések biztosan futószalagon érkeznek. Európa népét az újmilitarista politikusok oly mértékben megfőzöttnek gondolják, hogy Emmanuel Macron vezérkari főnöke megérettnek érezte a helyzetet, hogy a franciákat gyermekeik harctéri elvesztésére készítse fel.

A Rheinmetall esetében a tőzsdén ez úgy néz ki, hogy 

• ha az elmúlt egy hónapban a béke reménye 18 százalékkal le is verte a részvényei árát, 1450 euró környékére, 
• egyéves távlatban még mindig 131 százalékkal magasabb (tehát több mint megduplázódott), 
• az öt évvel ezelőttinek pedig egyenesen a a tizenhétszeresét éri a papír. Elfogadnánk egy ilyen bukást?

A békekötés ezt a mozdonyt már nem állítja meg: el van döntve  

A fordulat akkor ért meg, amikor tavaly tavaszra-nyárra kiderült, Ursula von der Leyen vezeti tovább az Európai Bizottságot, mögötte olyan koalícióval, amely elkötelezett Európa áthangszerelése mellett a hadigazdaságra. A Rheinmetall részvényei akkortájt a mostani egyharmada körüli áron forogtak, és a békeharcos Donald Trump amerikai elnöki székbe kerülése sem okozott fordulatot, hiszen a NATO európai szárnyának katonai megerősítését ő már bőven a háború előtt szorgalmazta.

Most az a helyzet állt elő, hogy a békekötés szelének érkeztével ugyan az európai hadiipari részvények vesztettek értékükből – miközben a békéből hasznot húzni képes cégek erősödtek –, a fegyvergyártásban mégis bőven látnak fantáziát a befektetők: Európa már átállt erre a vágányra, útban vannak ez eurószázmilliárdok.

A Bloomberg Intelligence elemzői írják: még ha az EU és az Egyesült Királyság nem is pörgeti fel védelmi kiadásait az ígért GDP-arányos 3,5 százalékra, egy óvatos 2,8 százalékos becslés 2030-ig már  23 százalékos éves bővülést okoz a védelmi ipari vállalatok bevételeiben. Márpedig az Európai Védelmiipari Stratégia szerint 2030-ra 50, 2035-re 60 százalékra kell növelni az európai beszerzések arányát. Ez megkönnyíti Orbán Viktor magyar miniszterelnök azon a napokban elhangzott szavainak értelmezését, amelyek szerint a "hadiipari komplexum" emberei egyre hatékonyabban sürgölődnek a politikai döntéshozás berkeiben. Európa ezen a vágányon halad.

A Rheinmetall profitja bődületes marad, ha Ukrajnában el is hallgatnak a fegyverek

A bökkenő, amire Chris Bryant, a Bloomberg kolumnistája hívja fel a figyelmet: a szavazóknak és ebből eredően a politikusoknak is előbb-utóbb szemet szúr majd, micsoda bődületes profitot termel a kontójukról a fegyvergyártás – és egy ilyen felismerés főleg a Rheinmetallnak okozhat gondokat.

Nem most még: a németek maguk eurószázmilliárdokat mozdítanak meg, és egyelőre úgy tűnik, kezük-lábuk törnék, hogy mielőbb behozzák a hadseregük modernizálásában kijóemberkedett több évtizedes lemaradást, miközben tele a német média a közeli években megerősödni várt orosz katonai fenyegetésről szóló jelentésekkel és figyelmeztetésekkel.

 Kopp után a hopp, hiszen Németország haderőfitymáló közelmúltjában az átlagos margin 5 százalék körüli volt.

A lőszergyártásban 2030-ig majdnem 30 százalékot szeretnének elérni, és ezt nem tartják túlzásnak: Bryant egy Rheinmetall-szóvivőt idézi: a nagy kaliberű lőszerek piacán 20 százalékkal olcsóbban dolgoznak a versenytársaknál. Akikkel szemben az előnyük a teljes integráltság: mindent legyártanak, ami csak a kész lőszer elkészüléséhez kell, a hüvelytől a meghajtóanyagig, ezért sorban építik a hatalmas gyárakat a régiónkban. Csakhogy: 

– ezt Sash Tusa and Nick Cunningham, az Agency Partners elemzői mondák ügyfeleiknek a kolumnista szerint.

Szemet szúr ez: fegyverkezzünk, de ennyire mégse gazdagodjatok meg

A következtetés és jóslat sajnos nem az, hogy az ellenségesség enyhül Európában. Hanem az, hogy legyártják, amit terveztek – Oroszország nyilván akkor baráttá nem nagyon avanzsálhat –  a Rheinmetall profitja azonban kényszerűen csökken, mert előbb-utóbb szemet szúr. Fegyverkezünk, hagyján, de miért gazdagszik meg rajta valaki ennyire – teszik majd fel a kérdést.

Versenytársaitól eltérően a Rheinmetallban nincs állami tulajdon, a kormányok csak tömik pénzzel, amiből nem kapnak vissza, és ez végül ellenreakciót szül.

A német óriás gyárai magas fokon automatizáltak, a nemrég épített üzemben Alsó-Szászországban például csak 120 ember dolgozik – műszakonként 40 –, akik évi 350 ezer tüzérségi lőszert termelnek, másfélmilliárd euró bevételt generálva. A Rheinmetall arra készül, hogy az európai NATO-országok hadiipari kiadásainak negyedét söpri be, de 2030-ban csak 70 ezer embert fog alkalmazni. Eközben az elbocsátási hullám sújtotta autóiparban csak a Volkswagen 630 ezer embert alkalmaz, 45 százalékukat Európában.

A Rheinmetall szóvivője ugyanakkor szép jövőt ígér – idézi Bryant –, azt hogy a védelmi ipar 600 ezer munkahelyet is teremthet a következő években. Ahhoz, hogy ez reális, illetve fenntartható-e, ha a legyártott lőszert nem puffogtatják el, idáig nem viszi el a gondolatmenetet a cikk.