Brüsszelben befuccsolt a matek – mi az, ami nincs, de igény lenne rá, és a Mol elnökétől tudjuk?
Létezik-e energiaszuverenitás Európában? – tette fel a kérdést Hernádi Zsolt, a Mol csoport elnöke az Energiaszuverenitás 2026 konferencián. Egy régi viccet idézve közölte: nincs, de igény lenne rá. Közben egyesek beszélnek róla: diverzifikáciról és arról, hogy egyes energiaforrásokról most azonnal álljunk le, és váltsunk másra.
De mi a valóság?
Az Európai Unió összes energiatermelésének az 5 százaléka származott saját termelésű – főként északi-tengeri – földgázból 2023-ban, és 3 százaléka saját kőolajból. "Lehet, hogy mi nagyon büszkén vagyunk arra, hogy például Vecsés határában kőolajat találtunk, de ez messze van az energiaszverenitástól" - mutatott rá Hernádi Zsolt. Ez adottság, ezzel nem tudunk mit kezdeni, innen indulunk. Ugyanakkor az Európai unióban volt egy ötlet ennek a kezelésére, ami írószatal mellett nem is volt olyan rossz, ez pedig a dekarbonizáció. Hiszen akár kéz a kézben is járhat az energiaszverenitás és a dekarbonizáció. Ha ugyanis csökkentjük a fosszilis alapú energiatermelést, azzal mérsékeljük a károsanyag-kibocsátást is. Ezzel csökken az importfüggésünk is. Azonban a gyakorlat és a valóság egészen más. Az áramtermelésen belül a fosszilisek aránya 2019 és 2024 között mintegy 40 százalékról mindössze 30 százalékra esett. Az energiaszuverenitás szempontjából kucslfontosságú importfüggés is 60-ról csak 58 százalékra szelídült. Valami nem stimmel: nem jött ki, aminek papíron működnie kellett volna.
Energiafüggetlenség: volt, akinek javultak a lehetőségei, de azok pont az EU versenytársai
Mi történt? Az orosz fosszilis importtól való függést az EU politikai megfontolásból lecserélte az USA-tól való függésre. Az EU 2024-ben több mint 100 milliárd folyékony földgázt (LNG-t) importált, ennek közel 45 százaléka az Egyesült Államokból érkezett. A mennyiség a 2021-esnek több mint kétszerese. Rövid távon ugyan nőtt az ellátásbiztonság, de például erre az importra Németország nem volt felkészülve megfelelő LNG-import terminálokkal. Azóta őrült befektetések indultak e téren. Az EU évi 330 milliárd köbméteres gázigényéből az LNG ma 37 százalékot tesz ki. Az unió legnagyobb LNG-szállítója az USA lett. (Mögötte az észak-afrikai országok állnak.) Az USA a nagy keresleten felbátorodva hatalmas LNG-kapacitás-fejlesztésekbe kezdett, és továbbiakon is dolgozik.
Mit hozott a zöldülés?
A zöld technológiához nyersanyag is kell - szögezte le Hernádi Zsolt. E téren Európa Kínától erősen függ Kínától. Onnan érkezik a napelemek 90 százaléka, ahogyan az akkumulátor-technológiában is meghatározó a távol-keleti ország. A megújuló alapú európai energiatermelés egyre nő, de emiatt fokozódik nő az áramhálózatok terhelése is. Fejlesztésük, működésük rugalmasabbá tétele és az energiatárolás bővítése erre nem tart igényt. Mert ez utóbbi beruházásoknak nagyon hosszú az átfutási ideje. Az eneregiatermelő mixben a fosszilisek hosszú távon meghatározók lesznek. Ráadásul az európai elosztóhálózatok 50 százaléka átlagosan több mint 40 évesek. Ráadásul 1700 gigawattnyi megújuló kapacitás áll sorban, hogy a hálózatra kapcsolódhasson.
Itt egy remek ellenpélda
És mit tett ezalatt Kína? Készül egy esetleges blokádra. Lépései akkor is a javát szolgálják, ha az ország nem kerül kiélezett helyzetbe. Tehát:
- Folyamatosan bővíti a forrásait a nem szén-típusú energiatermelés terén,
- A világon mindenütt vásárol tárolókat, ahol hozzáfér,
- Bővíit a zöldenergia előállítását és fejleszti az iparát,
- Csökkenti az importfüggését.
Ugyanakkor a dekarbonizáció Kínában nem a cél volt, csak a nemzeti energiastratégia mellékterméke. A kínai cél az energiaszuverenitás megteremtése.
Brüsszelben nem értik Közép-Európa sajátos helyzetét, vagy nem akarják
Az Európai Unió ennek pont az ellenkezőjét csinálja, bár önmagában a zöldülés is szép gondolat. Az uniós politikai fő eredménye azonban a függőségváltás úgy, hogy az nem érint semmilyen európai technológiaváltást, sem a tartalékokat, csak az importot. Részben ezek eredményeként elképesztő méretben esik Európa versenyképessége. Ezen belül Közép-Európába sajátos helyzetben van. Brüsszelben ugyanis úgy gondolják, hogy a tengerparttal rendelkező nyugat-európai országokhoz hasonlóan a térségünk is hozzáfér a forrásokhoz, mégpedig megfelelő áron, és az energiahordozót ide is tudja szállítani. Nem élnek-e ezzel vissza azok az országok, amelyek a felsoroltak terén jobb helyen vannak, mint a térségünk? – vetette fel Hernádi Zsolt, elismerve, hogy forráskockázattal egész Európa küzd.
A forráskockázat azonban nálunk egyszerre jelentkezik az útvonalkockázattal.
Amikor tehát azok, akik az energiaszuverenitást kizárólag a diverzifikációban látják, akkor vagy valamilyen parciális érdeket képviselnek, vagy nem ismerik a tényeket - mutatott rá a Mol elnöke.
Miközben a konferencia folyt és Hernádi Zsolt beszélt, tovább pörögtek az események.
Mostantól végleges, megszavazták: az EU kitiltotta az orosz gázt, ez az utolsó nap, amikor még jöhet Európába – Magyarország kiborult, bíróságra megy
Az Európai Unió tagállamai jóváhagyták az orosz gázimport 2027 végéig történő betiltását. Ez azt jelenti, hogy jogilag kötelezővé vált, hogy minden tagállam leváljon az orosz gázimportól. A döntést Magyarország és Szlovákia ellenezte, Bulgária tartózkodott. A magyar kormány megtámadja az Európai Unió Bíróságán a jogszabályt.
Magyarország megtette, ami rajta múlt
Magyarországnak sincs tengere, ezért az útvonalkockázat itt sokkal nagyobb a forráskockázatnál. Számunkra a helyzet kezelése a beszezési útvonalak és a források növelését együtt jelenti. Magyarország fejlesztett is, mégpedig olyan mértékben, hogy vannak használaton kívüli, de a szuverenitás szempontjából elengedhetetlen kapacitásai is.
- Mindenekelőtt ma 40 milliárd köbméter gáz érkezhet az országba, amiből 18 milliárdot nem mi használunk fel, viszont a többletkapacitásnak köszönhetően jelentős a tranzitunk.
- Jórészt kihasználatlan maradt az Adria kőolajvezeték is. Ám bármikor kellhet, és most kell is.
- Így amikor 2014-ben Oroszország elcsatolta a Krím-félszigetet, akkor a Mol arra gondolt, hogy elakadhat a szállítás a Barátság kőolajvezetéken. Ezért összekötötte a százhalombattai és a pozsonyi finomítót, hogy azok dél felől, az Adrián át is elláthatók legyenek kőolajjal. Ez is egy biztonsági lépés volt, hiszen akkor piaci szempontból nem volt rá szükség. Most van két jól működő vezetékünk.
- A gázimport diverzifikálása régebben, a kilencvenes években indult. Az akkor lefektetett, Ausztria felőli HAG gázvezeték kapacitására sem volt szükség. Megléte azonban oldotta a keleti felőli beszállításnak való, egyoldalú kitettséget, illetve lehetővé tette, hogy a Szovjetunió szétesésével előálló új helyzetben, az esetleges magyar-orosz gázszállítási viták esetén Nyugat felől is tudjunk gázt behozni.
Ma Szlovéniát leszámítva minden szomszédos országgal van gázvezetéki összeköttetése a magyarországi hálózatnak. Az energiaszuverenitáshoz vezető megoldás Hernádi Zsolt szerint nem a tiltás, hanem az ösztönzés. Ha ugyanis vannak ösztönzők, akkor a piac megtalálja az energiaszuverenitáshoz legjobb módon vezető utat. A piac például nem akarta megfinanszírozni a szlovák-magyar gázvezetéket, mert nem volt rá elég nagy kereslet. Ezért végül az állam valósította meg a beruházást, mert arra az ellátásbiztonség miatt, hosszabb távon mégis nagy szükség volt. Nagyon helyes döntés volt. Most egyébként teljes kapacitással működik a magyar-szlovák vezeték.
A szabadság nevében teremtett energiabörtönt Brüsszel, de Magyarország kiutakat keres
Az energiaszuverenitás nem elszigeteltség – jelentette ki Juhász Edit, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal elnöke az Energiaszuverenitás 2026 konferencián tartott előadásában. Hangsúlyozta – ahogyan a rendezvény bevezetőiben is elhangzott –, hogy a Paks II. atomerőműre és a két új gázerőműre szüksége van az országnak.
