Elbukott a rakétatudós amatőr demográfiai modellje, megállíthatatlan az összeomlás
Kína népessége negyedik egymást követő évben csökkent, mivel a születési aránya rekord alacsony szintre esett, ami rávilágít a világ második legnagyobb gazdaságának demográfiai kihívásaira. Négy évtizede indította Peking az egygyermekes politikát, ami felturbózta az ország gazdaságát: kevesebb gyermek gondozásával a fiatalok termelékenyebbek lehetnek, s több pénzt takaríthatnak meg. Döntő tényezője volt ez a kínai gazdasági csodának. Ám most megfizetik az egykézés árát. Egyre kevesebb a munkavállaló, és egyre kevesebb a szülőképes nő.
75 éves mélyponton a születések
Kína teljes népessége 2025 végére 1,405 milliárdra csökkent, szemben a 2024-es 1,408 milliárddal – jelentette a Nemzeti Statisztikai Hivatal.
- Tavaly az újszülöttek száma 7,92 millió volt, szemben 2024-es 9,54 millióval.
- A születések száma 1000 főre vetítve 5,63-ra esett vissza, míg 2024-ben 6,77 volt.
- A halálozások száma 11,31 millióra emelkedett, a 2024-es 10,93 millióról.
A tavalyi a legalacsonyabb születésszám és a legalacsonyabb születési arány a Kínai Népköztársaság 1949-es alapítása óta.
A születések 2025-ös meredek csökkenése részben az előző évben megnőtt születéseknek köszönhető. A 2024-es esztendő nagy része a sárkány évébe esett, amelyet a kínai kultúrában szerencsés évnek tartanak a házasság és a születések szempontjából. Ugyanakkor, a 2024-es évtől eltekintve, a születések száma 2017 óta folyamatosan csökken.
A kínai vezetők új programokat vezettek be, amelyek a szülések ösztönzésére irányulnak. Ilyen például a gyermekgondozási támogatás. Ám a demográfiai szakértők úgy vélik:
a szociálpolitika nem képes megállítani a népességcsökkenést.
Más, öregedő népességű országokban a bevándorlás gyakran segít ellensúlyozni az alacsony születési arányokat és fiatalabb népességet tartani, de
Kínában gyakorlatilag nincs bevándorlás.
Hibás volt a rakétatudós amatőr demográfiai modellje
Az elmúlt évtizedek egygyerekes családmodelljét Song Jiannak köszönheti Kína. A műholdak és rakéták tervezésén dolgozó matematikus Moszkvában tanult, ahol irányításelméletből és hadtudományból diplomázott. A kulturális forradalmat a Góbi-sivatagban, egy rakétabázison vészelte át. A demográfiai modellezéshez egy holland matematikustól, Geert Jan Olsdertől kapta az ötletet. A politikusokat persze nem érdekelték a matematikai modellek, de azt megértette a pártvezetés, hogy a túlnépesedés akadályozza Kínát abban, hogy gazdag és modern országgá váljon.
Song modellje ott hibázott, hogy
nem vette figyelembe a társadalmi változásokat és az emberi viselkedés módosulását.
Például a gazdasági reformok nyomán a falusi népesség városokba áramlását. Ma már a demográfusok azt mondják, hogy a kínai termékenységi ráta kormányzati beavatkozás nélkül is süllyedt volna, pusztán a hosszabb élettartam és a növekvő életszínvonal eredményeként.
Az egygyerekes modell túlságosan felgyorsította ezt a folyamatot, mert figyelmen kívül hagyta a kínai családok hagyományos fiúpreferenciáját.
Ha csak egy gyerekük lehet a szülőknek, akkor semmiképpen sem akarnak lányt. Ezért drasztikusan lecsökkent a szülőképes korú nők aránya, ráadásul a társadalmi változások nyomán egyre kevésbé és egyre később vállalnak gyermeket. Magyarán most nincs kivel családpolitikát váltani.
Kína: kinyílt a gazdasági ablak, de a politika hamar becsapta
Globális jelenség volt, hogy a fiatal népesség az 1950-es évektől kezdve hozzájárult a fejlődő országok gazdasági növekedéséhez, beleértve Kína szomszédját, Japánt is.
Általában
néhány évtizedes ablak nyílt a feltörekvő gazdaságok előtt,
amikor egy országban sokkal több munkaképes korú ember él, mint fiatal és idős eltartott. Ahogy az ilyen országok gazdagabbá válnak, az emberek természetes módon döntenek úgy, hogy kevesebb gyermeket vállalnak, s a népesség elöregszik. Ez lett volna a pálya Kínában is. Ám a politika felgyorsította az eseményeket. Gyorsabban és szélesebbre tárta a demográfiai ablakot, majd tudattalanul hirtelen becsukta az ablaktáblákat.
Az ENSZ globális becslése arra számít:
Kína népessége 2100-ra 639 millióra csökken, ami sokkal meredekebb csökkenés, mint a két évvel ezelőtt előre jelzett 766,7 millió.
Ennek ellenére az ENSZ előrejelzése optimistának tűnik más becslésekhez képest.
Az ausztráliai Victoria Egyetem és a Sanghaji Társadalomtudományi Akadémia kutatói azt jósolják, hogy Kínában az évszázad végén már mindössze 525 millió ember él majd.
A világjárvány előtt még arra számítottak az elemzők, hogy a kínai gazdaság egy évtizeden belül kielőzheti az Egyesült Államokat, mostanra annyi strukturális probléma látott napvilágot, hogy a formálódó konszenzus szerint talán sosem kerül sor a kínai előzésre. Többek közt mert Kína elöregszik, mielőtt még meggazdagodhatna.
Ajánlott videók
Utálják a románok, hogy magyar gázzal fűtenek, Orbán Viktor naphosszat csak a rejtett tartalékra gondol – a hét legolvasottabb cikkei
