A májusi unciánkénti 2055 dolláros dupla csúcs után a New York-i árutőzsdén (NYMEX) gyakorlatilag megállás nélkül szakad az arany kurzusa, június végére az 1917 dolláros mélypontig jutva, holott korábban rendkívül optimista prognózisok láttak napvilágot.
Júliusban megnyugodtak a kedélyek, az azonnali ár a hónap első hetében folyamatosan 1920 dollár fölött maradt. Ezzel együtt úgy tűnik,
egyre távolabb kerülünk például az ausztrál ANZ Research május 13-án megjelent előrejelzésétől, amely szerint a sárga fém unciájának jegyzése idén 2100 amerikai dollárig, jövőre pedig 2200 dollárig emelkedik.
Az sem látszik valószínűnek, hogy a Trading Economics május 16-án publikált 12 hónapos, 2120 dolláros várakozása bejön.
Mi történt az arannyal, hová tűnt a csillogás?
Mi történt tehát az arannyal, miért bicsaklott meg a nemesfém árgörbéje – teszi fel a kérdést egyre több befektető.
A választ – mint mindig – ezúttal is a világ legfejlettebb tőkepiacán, az Egyesült Államokban kell keresni, ahol valóban jelentős változások zajlottak le május óta.
Ha visszaemlékszünk a két hónappal ezelőtti időszakra, akkor még javában dúlt a harc az amerikai adósságplafon megemelésének feltételeiről Joe Biden államfő és a képviselőházi republikánus többség között, totális bizonytalanságot okozva a pénzpiacokon, ami számos befektetőt az ehhez hasonló felfordulásokkal szemben menedéknek tartott arany felé terelt.
Június elején azonban győzött a józan ész, és a kormányzat zöld utat kapott a 31 400 milliárd dolláros limit átlépésére, elhárítva az Egyesült Államok csődjének rémképét.
Az amerikai bankmizéria javán ugyan már túl voltunk, ám az általa keltett félelmek még nem hunytak ki teljesen a tavasz vége felé sem, joggal feltételezték ugyanis a piacokon, hogy a Silicon Valley Bank és társai sorsára tekintettel a Fed, vagyis az amerikai jegybank visszariad az alapkamat további növelésétől. Ez a forgatókönyv megint csak az arany jegyzését segítette, hiszen minél magasabb a dollár kamata, relatíve annál kevésbé kifizetődő aranyba invesztálni.
Mindennek a tetejébe szintén májusban kezdett kiszivárogni a Fed falai mögül, hogy valóban elmaradhat a júniusi kamatemelés.
Ezt követően ugyan lefelé kezdtek csorogni az árak, de az 1950 dolláros támasz csak a június 13–14-re összehívott Fed-ülés után szakadt be, amikor Jerome Powell jegybankelnök nyilvánvalóvá tette, hogy az újabb emelés elmaradása ellenére továbbra is intakt a monetáris politika szigorítási ciklusa, és az is kiderült, hogy év végéig további 50 bázisponttal 5,5–5,75 százalékra nő az irányadó kamatsáv.
Mi várható hosszú távon az aranytól?
A fentiek ellenére hosszabb távon számos elemző továbbra is optimista, ami az aranyat illeti. A makacsul magas inflációs környezet, a recessziós várakozások és a geopolitikai feszültségek kiéleződése a Fed kamatpolitikája dacára változatlanul bizonytalanságot gerjesztenek a piacokon, ami újra az arany felé fordíthatja a tőketulajdonosokat.
Van azonban egy mélyebb összefüggés is az arany ára és az amerikai államadósság növekedése között, amint azt a Visual Capitalist ábrája is mutatja.
Az elmúlt évtizedek során – 1970-től 2023-ig – tudniillik az Egyesült Államok államadóssága 370 milliárd dollárról 31 400 milliárd dollárra hízott, amivel párhuzamosan az arany unciája is 35 dollárról 2000 dollár közelébe drágult.
Ha egy kormányzat jelentős adósságot halmoz fel, pénznyomtatásra vagy az állami kiadások növelésére kényszerülhet, ami újabb inflációs nyomást eredményezhet. Ilyen helyzetekben a befektetők előszeretettel fektetnek aranyba mint az inflációval szembeni menedékeszközbe.
Emellett az amerikai adósságszintek növekedésével a befektetők óvatossá válhatnak a pénzügyi piacok stabilitását illetően is, ami megint csak a biztonságos eszközöket értékelheti fel.
Rövid távon nyomás alatt maradhat az aranyjegyzés
Rövid távon az FX Empire technikai elemzése szerint a határidős ügyletek tesztelhetik az 1899 dollárnál lévő támaszszintet. Jó esély van arra, hogy ez a szint sem tart ki, ami potenciálisan akár az 1889 dollárig történő visszaeséshez is vezethet.
A piaci szereplők pénteken szoros figyelemmel kísérik az amerikai munkaerőpiaci adatokat, különösen a bérnyomást, amelynek további fokozódása gyengíti az aranyat.
Ezzel ellentétben az amerikai–kínai viszonyt romboló fejlemények, például a különböző technológiák és nyersanyagok forgalmának korlátozása, vagy a Janet Yellen pekingi látogatása során bekövetkező esetleges negatív események emelhetik az arany ázsióját.
Végül arról sem szabad elfelejtkezni, hogy a világ nemcsak Amerikából áll, az arany piacát számottevően befolyásolják indiai és kínai magánszemélyek anticiklikus befektetései is, amelyek már sok esetben megtámasztották a sárga fém kurzusát. Emellett az utóbbi időben a központi bankok is jelentős vásárlókká léptek elő.
