Egyedülálló modellel húzza be a befektetőket a Mol szektortársa
Hatalmas elánnal folytatja az Eni úgynevezett szatellitstratégiája tovább építését – derült ki az olasz energetikai vállalat hétfő reggeli közleményéből, amely szerint újabb két részlegét, ezúttal indonéziai és elefántcsontparti gáz- és olajipari projektjeit szervezi külön-külön vállalatokba, módot adva a finanszírozó partnerek célzott beszállására, illetve saját tőkéje átcsoportosítására az alacsony szén-dioxid-kibocsátású tevékenységet végző üzletágaiba.
Újabb cégeket választ le magáról az Eni
Indonéziában a Reuters szerint egy földgázkitermelési központot akarnak létrehozni, amiben a nemrégiben feltárt Geng North-1 lelőhelyet, valamint a Chevrontól átvett, illetve a Neptune Energy felvásárlásával megszerzett eszközeit fogná össze. Elefántcsontparton pedig márciusban felfedezett jelentős tengeri lelőhelye és az óriási Baleine-mezőn folyó olaj- és gáztermelő egységei kerülnének közös vállalatba.
Az ágazatban egyedülálló stratégia persze az Eninél nem újdonság, hiszen a céget már 10 éve vezető Claudio Descalzi kedvenc vesszőparipája a működési területek különböző leányvállalatokba, azaz az anyavállalat körül keringő szatellitekbe szervezése, ami lehetővé teszi, hogy olyan befektetők is beszálljanak a megújulóenergia-projektekbe, akik viszolyognak a fosszilis energiától, vagy az utóbbi területre éppen a rájuk vonatkozó ESG-szabályok miatt nem merészkedhetnek. Ugyanez vonatkozik a hitelezőkre, mivel számos bank és pénzügyi cég szabályzata zárja ki, hogy például kőolajfinomítást finanszírozzanak.
Az összefüggés ugyanakkor fordítva is igaz, lévén más befektetők viszont kifejezetten a magasabb megtérülésű hagyományos energetikába akarnak befektetni, és közömbösek a trendi zöldenergiával szemben, amely kevesebb osztalékkal kecsegtet.
Sikeres példa a Plenitude, de jön a bioműanyagos
Az elmúlt években az olasz energiamulti már leválasztotta a kiskereskedelmi és megújuló energiaforrásokkal foglalkozó Plenitude-ot – amelyben egy részvénypakettet már át is adott a svájci Energy Infrastructure Partners alapnak –, valamint a bioüzemanyagokkal foglalkozó Enilive-ot, amelynek még nem kelt el a kisebbségi részesedése. A svájciakkal kötött ügylet egyébként 10 milliárd euróra, vagyis idei évre várható nyeresége mintegy tízszeresére értékelte a Plenitude-ot, míg az egész csoport tőzsdei értéke csak a profit 3-4-szeresét teszi ki.
Az Eni a Plenitude-ot és az Enilive-ot is tőzsdére kívánja vinni, amiből 2024-27 között 4 milliárd eurót tenne zsebre a tervek szerint, miközben további 4 milliárd fosszilis energiával foglalkozó szegmensei leválasztásából és IPO-jából (tőzsdére lépéséből) folyhatna be.
Éppen a múlt hónapban állapodott meg amúgy az Eni, hogy egyesíti brit északi-tengeri olaj- és gázipari tevékenységeit a londoni tőzsdén jegyzett izraeli Ithaca Energy ITH vállalattal, cserébe a vállalat 38,5 százalékos részvénycsomagjáért. A közel egymilliárd dollár értékű ügylet révén az Eni csökkenthette tőkekiadásait, ráadásul osztalékot is kaphat az Ithacától.
A sort pedig hamarosan a bioműanyagokat gyártó Novamont, majd egy szén-dioxid-leválasztással és -tárolással foglalkozó vállalat folytathatja.
Mit mondanak az elemzők?
Az elemzők vegyesen ítélik meg az Eni stratégiáját. Míg Lydia Rainforth, a Barclays európai energiaipari elemzője szerint növeli a csoport tőkevonzó képességét, és például az Enilive IPO-ja katalizálhatja az Eni részvénykurzusát, Biraj Borkhataria, az RBC elemzője szkeptikusabb, szerinte a befektetőket csak az győzné meg, ha a leválasztásokból befolyó extra bevételekből részesülnének.
Az Eni különben március közepén javított ugyan osztalékpolitikáján, és 2024-ben felpörgeti saját részvényei vásárlását is, ám a csoport pénzügyi igazgatója nemrégiben elutasította az elidegenítésekhez kapcsolódó rendkívüli osztalék ötletét.
A hírre az Eni részvényei nem reagáltak érdemben, az árfolyam 0,3 százalékkal, 15 euró fölé emelkedett, idén viszont eddig összességében 2 százalékkal csökkent.
Az LSEG elemzői konszenzusa vételre ajánlja a papírt 17,4 eurós medián célár mellett.
