Történelmi éven van túl a forint, szédületes, mit művelt a devizánk 2025-ben - senki nem számított a tavalyi ralira, de mi jöhet az idén?
Szédületesen erős éve volt a forintnak 2025-ben, a hazai deviza világviszonylatban is kiemelkedő teljesítményt nyújtott mind a két nagy, mind a régiós devizák ellenében.

Váratlan a forint tavalyi menetelése, de vannak magyarázatok
A forint futamára az év elején még nem sokan tettek volna nagyobb tétet, az a Világgazdaság tavaszi elemzői körképéből is kitűnik , hogy a hazai piaci szakemberek inkább pesszimisták voltak a forint idei évére, mintsem optimisták – az euró ellenében szinte minden megkérdezett szakértő 400 fölött látta az eurókeresztet, sőt, a 420-as tippek sem tűntek elrugaszkodottnak az akkori, 406 környéki árfolyamok mellett, a dollárral szemben pedig a 350-es szintet látták a legtöbben reálisnak (357-es napi árfolyam mellett).
Külön érdekes, hogy a VG-poll augusztus végi kérdéseinek megválaszolásakor sem voltak még sokkal optimistábbak a szakértők,
- eurórelációban csak ketten vártak 400 alatti eurót, de csak minimálisan: Zakár Tivadar 395–400-as, Árokszállási Zoltán pedig 397,5-es árfolyammal számolt év végére,
- dollárvonalon pedig a 340 környéki tippek taroltak, az a 327-es árfolyam, amivel a telet kezdte a devizánk, sehol sem jelent meg várakozásként.
Ez persze nem véletlen: a forint idei menetelése tényleg váratlan fejleménynek tekinthető, és sok tényező együttállására vezethető vissza.
Ezek közül is kiemelkedik az MNB tartós szigora, rendíthetetlenül magasan maradó alapkamata.
Az év első felében még sok kérdőjel övezte nemcsak az MNB, de a két fontos nemzetközi jegybank, a Fed és az EKB kamatpályáját is. Az EKB végül tavaly lendületesen megvágta a kamatokat, hogy lendületet leheljen a nehéz időket élő régiós gazdaságba, a Fed pedig az év második feléig várt ki a kamatcsökkentések megindításával, akkor viszont egymást kezdték követni a monetáris lazítások, melyek elsősorban a munkaerőpiacon már-már látni vélt repedések betoldozgatására irányultak. Ez oda vezetett, hogy az euró és a dollár kamattámaszai is lejjebb kerültek az év során, ami levegőhöz engedte jutni a kisebb, feltörekvő piaci devizákat, így a forintot is.
A forint pedig ezen a helyzeten gyorsan kapitalizálódni is tudott: mivel az MNB nem nyúlt saját rátáihoz, a forint teljes mértékben ki tudta élvezni a kamatelőny minden pozitív járadékát, ismét célkeresztjébe került a hot money-nak és a carry tradereknek, ez keresleti túlsúlyt hozott piacára, és végezetül szédületes felértékelődési hullámot indított el az árfolyamán.
A dollár gyengélkedése is a forint szekerét tolta
A forint meneteléséhez az is hozzájárult, hogy a dollár egyszerűen képtelennek bizonyult megtalálni a formáját az év során, így a kisebb devizák előtt szinte egész évben nyitva álltak a kapuk a felértékelődés felé. A dollár szenvedése elsősorban annak tudható be, hogy Donald Trump vámháborúja rengeteg kérdőjelet ébresztett a befektetőkben az amerikai gazdaság egészségét, az amerikai cégek és részvénypiacok kivételességét, valamint az amerikai munkaerőpiac teljesítőképességét tekintve, ami egyrészt a laza monetáris politika ígéretén keresztül gyengítette a keresletet a zöldhasú iránt, másrészt az amerikai kitettségek átfogó csökkentését hozta magával. Ez egyébként az amerikai tőzsde relatív alulteljesítésében is meglátszik, a magyar részvénypiac forintban is köröket vert tavaly a tengerentúli társakra, dollárban pedig már-már az arannyal vetekszik a magyar parkett felértékelődésének mértéke.
A dollárnak ugyanakkor természetesen az sem tett jót, hogy az amerikai kormányzat a politikai csatározások miatt rekordhosszan, közel másfél hónapig leállásra kényszerült, mely időszak során kimaradtak a kulcsfontosságú makrogazdasági adatok, tovább erodálva ezzel a befektetői bizalmat.
A geopolitikán és a jegybankon múlhat a forint 2026-os esztendeje
Mint azt az idei várakozások kapcsán is láthattuk, nagyon nehéz, szinte lehetetlen pontosan előre jelezni, hogy milyen éve lesz egy adott devizának, hiszen annak alakulására messze nemcsak a devizapiaci aktorok, de a világpolitika, a makrogazdaság és a geopolitika is lényegi behatással tudnak lenni. Bizonyos vonalakat ugyanakkor látni, melyek mentén el lehet kezdeni gondolkozni a forint 2026-os kilátásairól.
Ezek közül a legfontosabb az idén is az MNB kamatpályája lesz,
hiszen amíg szigorú a monetáris gyeplő és magas a kamatkülönbözet a forint javára, addig egyértelműen korlátos az esetleges leértékelődés nagysága is. Az MNB-től a hazai elemzői közösség egyhamar nem számít kamatvágásra az idén sem, a legtöbbet emlegetett lazítási korlátként legtöbben a még mindig célsáv felett tartózkodó inflációt szokták megjelölni a szakértők, mely nem teszi lehetővé a jegybank számára, hogy csökkentse a hitelfelvétel költségeit. Ez mindenféleképpen a forint mellett szól.
Ahogy az is a forint malmára hajtaná a vizet, ha az orosz–ukrán háborúban végre beállna egy pozitív fordulat, hiszen ez csökkentené a régióval kapcsolatos bizonytalanságokat és félelmeket, így nagyobb volumenben tudna a nemzetközi tőke áramlani a régiós piacokra, ami ismét keresleti túlsúlyt hozna a piacra, és felfelé tolná a devizák árfolyamait is. A béketervek kapcsán nehéz biztosat mondani, az viszont kijelenthető, hogy a nagy globális aktorok a télre fordulva felpörgették a diplomáciai nagyüzemet, Steve Witkoff december elején ismét leült tárgyalni Vlagyimir Putyinnal, és a felek közlései szerint az álláspontok egyre közelednek egymáshoz. Óvatos optimizmusra tehát lehet okot találni ezen a fronton is.



