Megvan, kik Maduro bukásának legnagyobb nyertesei, nem az olajiparban kell keresgélni
Futótűzként terjedt a hír év elején, hogy az Egyesült Államok átveszi az irányítást Venezuela olajipara felett. Donald Trump amerikai elnök sem rejtette véka alá: az ország olajtermelését a lehető leggyorsabban fel akarja pörgetni, hogy a nyersolajárakat még a félidős választások előtt a hordónkénti 50 dollár környékére nyomja.
A történet egyszerűnek tűnt
A történet egyszerűnek tűnt. Nicolas Maduro venezuelai elnököt letartóztatja az amerikai különleges egység, hatalomváltás Caracasban, az amerikaiak megszerzik a Petróleos de Venezuela (PdVSA) állami olajcéget, és felpörgetik a termelést.
Csakhogy az olajipar nem ilyen egyszerűen működik. Noha valóban növekedhet a venéz olaj értékesítése, hiszen az Egyesült Államok várhatóan felold néhány szankciót, a hetekig tartó tengeri blokádok alatt felhalmozott olajat eladják, ideiglenesen extra kínálatot juttatva a piacra, illetve a korábban Kínának meglehetősen olcsón szállított kőolajat a globális piacra irányítják át.
A hatás azonban korlátozott marad. Venezuela a világ olajtermelésének kevesebb mint 1 százalékát termeli napi egymillió hordójával, és pusztán marginális változásokról beszélünk. Valószínűleg néhány héten belül az új helyzet teljes mértékben beárazódik, és nagyrészt elfelejtődik.
Venezuela ugyanis csak úgy tudja valóban befolyásolni a globális olajárakat, ha masszívan növeli a termelését, ami sok évbe és sok pénzbe kerülne. Ráadásul állítólag borzasztó állapotban vannak Venezuela olajipari létesítményei.
Azon olajcégek számára, amelyek most azt fontolgatják, hogy visszatérnének Venezuelába, a legégetőbb probléma a Chávez és Maduro által hagyott romhalmaz. Az olajipar folyamatos vagyon- és értékrombolásnak volt kitéve a beruházások és karbantartás hiánya, a korrupció és a politikai kontroll miatt
– mondta Juan Szabo, a PdVSA egykori topmenedzsere.
A Rystad Energy olajipari tanácsadó cég becslése szerint pedig
a termelés napi hárommillió hordóra növelése legalább 180 milliárd dolláros beruházást és 15 évet igényelne. Kérdés, egyáltalán megéri-e.
Venezuela olajproblémája
Amikor olajról beszélünk, hajlamosak vagyunk úgy gondolni rá, mint a csapvízre. Mintha az olaj is egynemű lenne, ám különböző fajták vannak. A nyersolajat általában két fő jellemző szerint osztályozzák.
Először is a kéntartalma szerint. Az alacsony kéntartalmú nyersolajat édes olajnak, míg a magas kéntartalmút savanyú olajnak nevezik. Másodszor, a sűrűsége szempontjából. Itt könnyű vagy nehéz olajról beszélünk.
Az általános szabály pedig az, hogy a könnyű, édes nyers olajat jobb minőségűnek tekintik, és magasabb áron értékesítik, mivel könnyebb kezelni és olcsóbb finomítani.
Venezuela tartalékainak a közel 80 százalékát azonban az Orinoco-övből származó ultranehéz nyersolaj teszi ki, amelynek a kéntartalma is nagyon magas. Alapvetően egyfajta nagyon sűrű iszapról van szó, amelyet fel kell javítani, mielőtt megfelelően felhasználható lenne.
Az S&P Global Energy egyik korábbi tanulmánya szerint mindezért a venezuelai olaj előállításának megtérülési ára átlagosan 70 és 80 dollár között van hordónként.
A jelenlegi 60 dollár körüli árak mellett tehát a nagyszabású beruházásoknak egyszerűen nincs értelmük.
Nyertesek az olajiparban
Voltak azért Maduro bukásának nyertesei az olajiparban is.
- Az egyik ilyen a Valero Energy, egy 55 milliárd dollár értékű olajtársaság, amely hét finomítót üzemeltet a Mexikói-öböl partján. A részvényei több mint 11 százalékkal drágultak.
- A másik a Marathon Petroleum, 50 milliárd dolláros piaci kapitalizációjával az Egyesült Államok egyik legnagyobb finomítója. A Mexikói-öböl partján két finomítót is üzemeltet. A részvényei körülbelül 5 százalékkal erősödtek.
- A ConocoPhillips – amely közel 120 milliárd dolláros piaci kapitalizációjával az Egyesült Államok egyik legnagyobb olajtársasága – is profitálhat a venezuelai rezsimváltásból, mivel a vállalatnak valamivel több, mint 10 milliárd dolláros követelése áll fenn a Hugo Chávez által államosított eszközei után. Mégis csak 3 százalékkal nőtt a tőzsdei árfolyama.
- Vagy ott van a több mint 300 milliárd dollárt érő Chevron, az egyetlen jelentős olajtársaság, amely eddig is működött Venezuelában. Most minden jel arra mutat, hogy Washington meghosszabbítja a termelési engedélyét, ezért szinte biztosan ez a cég lesz a változások legnagyobb nyertese. Eddig 11 százalékkal emelkedett a részvényárfolyama.
A kötvénypiac az igazi nyertes
Van ellenben egy piac, ahol sokkal több pénzt kerestek Maduro bukásából, ez pedig az eddig nem teljesítő venezuelai államkötvények piaca. Amióta az Egyesült Államok elkezdte a csapatait a Karib-tengeren összpontosítani, ezeknek a kötvényeknek az ára megugrott, és Maduro bukása után az ugrás még nagyobb lett.
Például a 2022-ben lejárt és Venezuela által ki nem fizetett kötvények értéke az elmúlt évben 187 százalékkal, Maduro félreállítása óta pedig közel 30 százalékkal emelkedett.
A piac ugyanis most már sokkal valószínűbbnek látja, hogy Venezuela részben vagy egészben visszafizeti a tartozását, bár a nemfizetés kockázata nem tűnt el teljesen.
Ráadásul a hatalmas emelkedés dacára ezek a kötvények továbbra is annak az árnak körülbelül a 40 százalékán forognak, amelyet Venezuelának elméletileg ki kellene rájuk fizetnie.
Ha viszont egy új kormány a fennálló adósság 100 százalékát visszafizetné, egyes befektetők csaknem meghatszoroznák a pénzüket.
