Gyors változás várható a bankolásban

z Rekordévet zárt tavaly a bankszektor, amit jól alátámaszt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyele-

tének nemrégiben kiadott beszámolója is. Mi következhet ezután, már ami az eredményességet illeti?

Egy hitelintézet hírlevelében olvastam, hogy tavaly a gazdaságpolitika hibáiból a bank kiválóan profitált: úgy gondolom, hogy ez nemcsak arra a bankra, hanem az egész szektorra igaz. A fiskális és monetáris politikából következő kamatingadozásokat a vállalati és egyre inkább a lakossági orientáltságú bankok is kitűnően kihasználták: idejében olcsó forrást gyűjtöttek, kihasználták a nagy hitel oldali növekedést, és persze az állami támogatásból eredő előnyöket is. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy ez a tempó az idén nem tartható: egyrészt lelassul az a lakossági hitelnövekedés, amely nemcsak mérlegátrendeződést, hanem komoly méretbeli bővülést is eredményezett a hitelintézeteknél. A másik - amit merek remélni -, hogy a Magyar Nemzeti Bank, megtartva eddigi jó szokását, fokozatosan mérsékli a kamatokat, ami alapvetően kedvez az erős lakossági bankoknak, de összességében kamatréscsökkenést okoz a mai bankszerkezet mellett. A jutalékok szintje ezzel párhuzamosan növekszik majd, és ennek megfelelően kissé eltolódik a kamat/jutalék arány.

z Az európai uniós csatlakozás mit jelent a bankszektor számára: a határokon átnyúló szolgáltatás lehetősége nagyon kiélezheti a versenyt, vagy inkább csak elvi jelentőségű dologról van szó?

A határon átnyúló szolgáltatások inkább a vállalati piacon, ezen belül is a nagyvállalatoknál éreztethetik hatásukat, hiszen a lakossági piac egész

Európában lokális maradt. Ez a megoldás viszont inkább az egyéb, nem banki pénzügyi szolgáltatásoknál - nyugdíjpénztárak, befektetési alapok - éreztetheti hatását. A hitelintézeti piacon egyre inkább közép-európai, főként osztrák-olasz érdekeltségű szereplőké lehet a meghatározó szerep, ami, ha a szűkebb magyar piacot nézzük, biztos, hogy kiegyenlítődést jelent majd a jelenlegi pozíciókban. Nagyon nagy kérdés az is, hogy melyik az a bankcsoport, amely a takarékszövetkezeteket maga mellé tudja állítani, hiszen ők a lakossági piac komoly szeletét, 15-20 százalékát ellenőrzik.



z Ha jól emlékszem, már eddig is akadtak jelentkezők?

Így igaz. Ennek ellenére - bár nem könnyű a feladat - biztos vagyok benne, hogy valamelyik közép-európai bankcsoport előbb-utóbb szoros együttműködést alakít ki a takarékszövetkezetekkel, hiszen hosszú távon ők sem lehetnek versenyképesek külső tőke nélkül.



z A magyar ügyfelek többségének bankkapcsolata rendszerint kimerül a folyószámla-vezetésben, készpénzfelvételben, és ideális esetben valamilyen hitel rendszeres törlesztésében. A bankhasználati kultúránk véleménye szerint mikorra érheti utol valamennyire az uniós szintet?

Végtelenül optimista vagyok: úgy érzem, hogy a "sárga csekket" öt éven belül kiszorítja a bankszolgáltatás - azaz megszűnünk "készpénzország" lenni -, egész egyszerűen azért, mert a csekk tarthatatlanul drágává válik. Ez a változás abból ered, hogy az egyszerűbb banki szolgáltatások, így az átutalások a mostaninál jóval olcsóbbá válnak - amellett, hogy az összetettebbek ára nő -, így a csekk alapú átutalás nemcsak a járulékos kényelmetlenségek, hanem a költsége miatt is drágává válik.



z A Bázel II szabályrendszerre történő felkészülésről igen lesújtó hangvételű írások jelennek meg a magyarországi hitelintézetekkel kapcsolatban. Mennyire megalapozott az aggodalom?

Az Európai Unióban a bankok biztonságát szolgáló tőkeszabályozás mindig direktíva formájában jelenik meg, ami természetesen ránk nézve is irányadó lesz: ezt a banki prudenciát biztosító szabályozást alapozza meg a bázeli ajánlás, amit most Bázel II néven emlegetnek. Az előnyös hatása az ajánlásnak abban a szándékban mutatkozik meg, hogy kockázatkezelési kultúrát fejlesszen: kedvezőtlen hatása viszont, hogy túl bonyolult lett, ezáltal inkább azt sugallja az érintetteknek, hogy valamilyen szabálynak megint meg kell felelni. A magyar bankrendszer kényszerűen sokkal előrébb tart ebben a folyamatban, mint azt sokan tudni vélik, hiszen az anyabankok révén mindegyikben működik valamilyen, a bázeli ajánlások átvételéért indított projekt. Mi szeretünk inkább kockázatkezelési rendszert megújító projektekről beszélni, ezzel is sugallva az érintett banknak, hogy vegye át azt a gondolkodásmódot, ami ebben benne van. Figyelemre méltó, hogy pont a Magyar Fejlesztési Bankkal dolgozunk együtt ezen az ügyön, azzal a hitelintézettel, amely - a többi fejlesztési bankhoz hasonlóan - felmentést kapott e szabályok alól, a prudenciális elveket mégis valamiért magának érzi. Az MFB persze a mögötte álló állami garancia miatt élvez mentességet, így kiváltképp dicséretesnek számít, hogy tisztában kíván lenni a kockázati kitettségének mértékével.



z Tavaly bejelentették, hogy a bankárképző tulajdonosi szerkezete átalakul, azóta viszont nagy a csönd. Hogyan áll most ez a folyamat?

A bankárképző tizenöt éves intézmény, amelynek alapításánál mindhárom jelenlegi tulajdonos jelen volt, tehát Tóth Judit, Száz János és jómagam is. Több-kevesebb megszakítással mindhárman benne voltunk ebben a sajátos intézményben, és amikor az az igény merült föl a bankok részéről, hogy megszüntetés, vagy saját vállalkozásként továbbélés legyen a sorsa, számunkra egyértelművé vált, csak az utóbbi megoldás lehet elfogadható. A működésünkben nem változott semmi az eddig eltelt fél év alatt, viszont mindenképpen adódik egy felszabadultságérzés, hiszen a saját vállalkozásunkat, függetlenül működtetjük. Jól sikerült a piacváltás is abban az értelemben, hogy a bankárképző ma már nemcsak a bankoknak, hanem egyre inkább olyan intézményeknek is dolgozik, amelyek az európai strukturális alapokhoz való hozzáférésben érdekeltek. A két fő üzletágunk közül tehát az egyik a banki stratégia, banki kockázatkezelés, bankszakmai képzés, a másik az kifejezetten az európai pénzügyi lehetőségeknek a feltárása, az ehhez kapcsolódó tanácsadás, képzés. Nemrég zárult le a gazdasági minisztérium szervezésében indult, tőlük közbeszerzéssel elnyert úgynevezett Multiplikátor program, ami az ország 22 városában 450 leendő pályázatíró, pályázati tanácsadó szakembert képzett. Nagyon jó a kapcsolatunk a MEH-hel is: az ő SAKK-juk (Strukturális Alap Képző Központ) logóját a bankárképző is használhatja.



z Az ingatlan sorsa hogy alakult?

A négy volt nagy banki tulajdonosunk - az OTP Bank, a Magyar Külkereskedelmi Bank, a Kereskedelmi és Hitelbank és a Budapest Bank - birtokolják az ingatlant, amelyet a bankárképző - piaci feltételek mellett - bérel. Gondolkozunk a helyszínváltásban, ám amíg a bankokkal sikerül megegyezni, nem feltétlenül akarunk költözni. Bizonyos értelemben a költözés váltást jelentene az üzletpolitikában, de egyáltalán nem tartom kizártnak hasonló épület bérlését, vagy - társbefektető bevonása mellett - a tulajdonszerzést sem.



z A Király-Singlovits páros neve a sikertörténetként értékelhető Postabank-privatizáció után most a pénzügyi felügyelet átalakítása kapcsán merül fel - igaz, nem hivatalos forrásokból - rendszeresen: érkezett-e már valamilyen felkérés vagy jelzés önhöz, és ha ilyen helyzetbe kerülne, elvállalná-e a feladatot?

Hivatalos felkérés nem érkezett: kétségtelen azonban, hogy a Postabank-privatizáció után én úgy gondoltam - és azóta is úgy gondolom -, hogy a hármunk tulajdonába került bankárképzőnél most nagyon sok a tennivaló, ami teljes embert kíván. Éppen ezért - ha hivatalos felkérés érkezne is - jelen pillanatban nem kívánok elfogadni vezetői posztot a felügyeletnél.