A jóslatok és a fundamentumok hatása a piacokra

Marc Faber korábbi jóslatait fundamentumokra alapozta, tehát figyelembe vette az arany és a részvények belső értékét, jövedelemtermelő képességét, a piac helyzetét, a piaci lehetőségeket. Az arany általa becsült értéke nagyobb volt, mint az éppen aktuális árfolyam, ez alapján azt javasolta: vegyenek aranyat. Való igaz, hogy a nemesfém ára 2006 végén a 2001-es, általa javasolt befektetési árfolyamnak a duplájára növekedett, tehát 100 százalékos hozamot lehetett realizálni ez alatt az öt év alatt. Ez tényleg nagyon szép teljesítmény, és persze nagyobb is, mint az egyszerű átlagos részvényekbe történő befektetés, de azóta nem hallottunk az ő érdemeiről, javaslatairól. Bizonyára voltak tippjei ezen öt év alatt is, csak ezek valami miatt feledésbe merültek, és ezt is szimplán elfelejtik, ha nem történik semmi. Ha pedig beválik a jóslata, akkor a neve megint az egekbe fog emelkedni.

Mindamellett az árfolyamok értékelésének létezik egészen más módja is. Egy jószág belső értékét ugyanis ki lehet számolni és összehasonlítani az aktuális piaci árral, csak ez végtelenül nehéz és végtelenül pontatlan. A természeti jelenségekhez hasonlóan a tőkepiacon is azt látjuk, hogy a folyamatok visszatérnek az átlaghoz, azaz a valóban nagy kilengések és a normál működés eredőjeként adódó középértékhez. A pénzügyi rendszerben és a természetben nagyon sok tényező együttes hatására változnak a dolgok.

Pusztán az, hogy egy évben magasabb volt a hozam az átlagosnál, nem determinálja, hogy a következőben bukásra számíthatunk. (Ez az átlaghoz való visszatérés félreértelmezése.) Valószínű, hogy alacsonyabb lesz a tavalyinál, de az, hogy az átlagosnál kevesebb legyen, egyáltalán nem. Az árfolyammozgások, akárcsak bizonyos természeti jelenségek, normál eloszlást követnek. Ha volt egy év, amikor az árfolyam kiugróan nagy volt, várható, hogy a következőben tendál vissza az átlaghoz, de ez sem szükségszerű. A tavalyi meg a tavalyelőtti átlagosnál nagyobb hozamból arra következtetni, hogy az a következő évben biztos alacsonyabb lesz, olyan, mint azt gondolni, hogy a harmadik fej után már biztos, hogy írásnak kell következnie, hiszen a nagy számok törvénye ezt mondja, de ez egyelőre kis szám.

A tőkepiacon pszichológiai tényezők is jelen vannak. A pénzügyeknek van egy olyan irányzata, amelyik azt feltételezi, hogy a sokszor „irracionális” emberi viselkedés nagyban befolyásolja a tőkepiacon realizálható hozamokat és az árfolyamokat. Keynes szépségverseny-hasonlata úgy szól: feltesznek valamiféle tétet arra, hogy megjelenik húsz gyönyörű hölgynek a fotója egy magazinban, és az olvasónak ezek közül kell kiválasztania, megszavaznia a legszebbiket. Az a szavazó, akinek a javasolt nyertese megegyezik a győztessel, részt vehet egy sorsoláson, amelynek szép nagy díja van. Az olvasó meditál, hogy melyik hölgy tetszik a legjobban, melyik a legszebb, de ha racionálisan gondolkodik, és a nyereményt akarja elhozni, már azon kezd el morfondírozni, mit gondolnak mások arról, hogy ki a legszebb. De ha a többiek is racionálisak – hát miért lennének azok bolondok –, lényegében azt akarja kitalálni, hogy mit gondolnak ők arról, hogy mit gondolnak amazok arról, hogy ki fog nyerni. Ennek végül már semmi köze nincsen a szépségversenyhez, a fundamentumhoz, hanem egy légvárat kezdünk el építeni a többiek vélt gondolatai alapján, akárcsak a tőkepiacon arról, hogy a többiek szerint hogyan fog viselkedni a tőkepiac. De a többiek sem azon fognak elgondolkodni, hogy hogyan fog viselkedni a tőkepiac, hanem arról, hogy a többiek mit fognak gondolni arról, hogyan fog viselkedni a tőkepiac.

A kisbefektetők egyik lehetséges taktikája az, hogy pontosan követik egy tőzsdegurunak a magatartását, tehát akkor és azt vesznek, amikor és amit a tőzsdeguru, és akkor és azt adnak el, amikor és amit ő. Általában az a jellemző, hogy ez a követő stratégia rossz. Leginkább azért, mert egyrészt a kisbefektetőknél az adásvételekhez kapcsolódó tranzakciós költségek elviszik azt az extra hozamot, amit realizálni tudnának, másrészt ők már későn vesznek, későn adnak el, tehát nem az eredeti árfolyamon történik meg a tranzakció. A két hatásnak együttes eredőjeként ők átlag alatt teljesítenek.

Ennek ellenére a jelenség létezik. Ha valaki, egy nagyon-nagyon okos ember, akinek sokan hisznek, azt mondja, hogy esni fognak az árak, vagy egyszerűen elad, akkor amiatt, hogy nagyon sokan hisznek neki, a belső értéktől, valamint a fundamentumtól függetlenül emelkedni fognak, vagy le fognak esni az árak, pedig ezt egyébként esetleg semmi nem indokolná. Bizonyos emberek egy blokktranzakcióval hatalmas elmozdulásokat képesek kiváltani, és jóslatuk önbeteljesítővé válik.

Marc Faber kijelentése tehát semmiképpen nem jelenti azt, hogy el kellene adni papírjainkat. Azt szoktuk mondani, ha biztos, hogy holnap leesnek az árfolya-mok, akkor már ma leesnek, miért várnának holnapig, de ha túl sokan hiszünk neki, akkor mi magunk váltjuk valóra a jóslatát.

A szerző a BME GTK dékánhelyettese, a pénzügyek tanszék docense