Pezseg az élet Ferihegy új kérője körül

A történetét egészen 1874-ig visszavezető német cég élén 1992 óta Hans-Peter Keitel áll, aki 15 év alatt a német építőipari óriást nemzetközi konszernné alakította. Alaptevékenysége mellé ugyanis az ingatlangazdálkodást és -üzemeltetést is felvette, azért, hogy a vállalat kevésbé függjön hazája konjunkturális kilengéseitől. Mindez olyan jól sikerült, hogy tavaly az elvégzett munkák értékének 87 százalékát már a Németországon kívüli tevékenységek adták, s olyan új piacokra is betört, mint az Egyesült Államok, Ázsia vagy Ausztrália. Eközben az új tevékenységek közül például az 1997-ben alapított reptérműködtető részleg mára önálló üzletággá nőtte ki magát: immár Athén, Düsseldorf, Hamburg, Sydney és Tirana légikikötőjében is van érdekeltsége.

A cég 25,08 százalékát egészen a közelmúltig az August von Finck magánbefektető cége, a Custodia tulajdonolta, míg a közkézhányad – a 6,16 százalékos sajátrészvény-hányadból adódóan – mintegy 68,75 százalék volt. Amikor tavaly februárban a milliomos 10,64 százalékról 25 fölé emelte a részesedését, sokan úgy vélték, ez az esseni vállalat felvásárlásának első lépése lehet. Csakhogy elemzők – a vállalatvezetéssel egyetértve – többször rámutattak: egy pénzügyi befektetőnek mindenképpen kevesebbet ér a cég, mint egy szakmai tulajdonosnak. Ráadásul, ha ilyet nem sikerülne találni, a haszonszerzés reményében akár a vállalat feldarabolása is szóba jöhetne, ami viszont komoly értékrombolást okozna. E találgatások különösen akkor élénkültek meg, amikor karácsony előtt a Custodia bejelentette, vevőt keres teljes csomagjára.

Csak néhány napja derült ki, hogy a spanyol Actividades de Construcción & Servicios (ACS) vállalatban sikerült szakmai befektetőt találnia a német csoportnak. Ráadásul a Custodia sem járt rosszul: csomagjáért 1,26 milliárd euróért adott túl, ez részvényenként 72 eurós, azaz a tavaly februári vételi értéknél 70 százalékkal magasabb eladási árat jelent.

A részesedését egyelőre emelni nem szándékozó ACS – amely az árbevétele alapján a legnagyobb spanyol építőipari vállalat – amennyire hasonlít, legalább annyira különbözik is a Hochtieftől. A hispán cég bevétele közel azonos: 2006-os forgalma 14 milliárd euró volt, miközben a németeké 15,51 (2005-ben 13,65) milliárdot tett ki. A tőkepiaci kapitalizációban viszont jókora az eltérés: a spanyolok részvényei együttesen 15,6 milliárd eurót érnek (ennek alapján a világ harmadik legnagyobb építőipai cégének számít), míg a Hochtief saját tőkéjének piaci értéke csupán 4,87 milliárd euró. Korántsem arról van azonban szó, hogy a német vállalat sokkal kisebb tőkével képes ugyanolyan teljesítményre: a 3,2-szer annyi tulajdonosi forrást lekötő ACS – rendkívüli tételek nélkül – 835 millió eurós nettó eredménye 9,4-szer akkora, mint a 89,1 millió eurós német adózott profit. Gyökeres eltérés van a stratégiában is, hiszen a Real Madrid futballklub egykori elnöke, Florentino Pérez által vezetett ibériai csoportnak szinte alig van külföldi munkája, így bevételének stabilan több mint 80 százalékát az anyaország adja.

Bár első látásra ez utóbbi üzleti modell tűnik sikeresebbnek, Herbert Lütkestratkötter – aki április elsején átveszi a világ jelenlegi legnagyobb, Tajpejben álló felhőkarcolóját is építő Hochtief vezérigazgatói székét – egyelőre nem tervez stratégiaváltást. Sőt, maguk a spanyolok is azzal indokolták a tulajdonszerzést, hogy annak révén valamelyest diverzifikálhatják a tevékenységüket. Így jelenleg arról sem hallani, hogy az ACS nem lenne elégedett a középtávon a németek által elérni kívánt évi 100 millió eurós, az ágazati hatékonyságtól továbbra is jócskán elmaradó profittal. Kivárásukon azonban a tavalyi Hochtief-trendeket látva nem csodálkozhatunk: az elvégzett munka értéke 12,6, az új megrendeléseké 31,8, a nettó profit 31,6 százalékkal emelkedett egyetlen év alatt.

A Hochtiefnek új lendületet adott a tulajdonosváltás körüli spekuláció elülése. A csoport Oroszországban igyekszik erősíteni a piaci pozícióit, illetve révbe értek a ferihegyi reptér üzemeltetési jogának megszerzéséről szóló tárgyalások is. Igaz, ez utóbbin sokkal nagyobbat lendített, hogy március 14-én az EU versenyhatósága áldását adta arra, hogy a 75 éves üzemeltetési jogot 2005 decemberében 464,535 milliárd forintért megszerző brit BAA eladja azt annak a konzorciumnak, amelyet a német Hochtief AirPort, a kanadai Caisse de Dépot et Placement du Québec és a szingapúri GIC Special Investments of Singapore alkot.

A cserére a magyar kormánynak is rá kell bólintania, ezt a hírek szerint az késlelteti, hogy a Hochtief nem akarja az eredeti szerződésben lévő valamennyi fejlesztést megvalósítani. Az ügylet érdekessége, hogy a BAA azt követően döntött az eladás mellett, hogy azt egy másik spanyol cég, az elsősorban a londoni Heathrow fejlesztését elváró Ferrovial bekebelezte tavaly nyáron.

Azt persze nem tudhatjuk, mennyi öröme lesz a Hochtiefnek a magyar reptér-üzemeltetésben. A britek kevesebb mint egyéves regnálása ugyanis a hírek szerint nemigen javította a beszállítókkal ápolt kapcsolatokat. Ráadásul a reptéren mostanra sztrájk közeli helyzet alakult ki, miután több alvállalkozó is 4-6 százalékos, az inflációtól is jóval elmaradó bérfejlesztést ígért, szemben a dolgozók még ennyire sem reális, 18-20 százalékos követelésével.