Az Európai Unió sikertörténete és globális küldetése

Európát nem kellene komorrá tennie a GDP-növekedés alapján végzett összevetésnek például az Egyesült Államokkal. Az EU előtt természetesen óriási kihívások állnak a gazdasági unió tökéletesítésében, például, hogy csökkenjen a munkanélküliség vagy fokozódjék a gazdaság dinamizmusa. Miközben az USA-ban növekedett az egy főre jutó GDP, az amerikaiak többségének ma rosszabbul megy, mint öt évvel ezelőtt. Márpedig az a gazdaság nem tekinthető sikeresnek, ahol a társadalom tagjai évről évre nehezebb helyzetbe kerülnek.

Ennél is fontosabb, hogy Európa sikere nem csak bizonyos törvénykezési vagy szabályozási műveletek eredményeiben, vagy akár a gazdasági integráció által hozott prosperitásban mérhetők. Az alapító atyák döntő motivációja ugyanis az volt, hogy tartós békét teremtsenek a kontinensen. A gazdasági integrációra már akkor is úgy tekintettek, hogy az a kereskedelemmel együtt járó temérdek interakció során elvezet a kölcsönös megértéshez, a fokozódó kölcsönös függőség pedig elképzelhetetlenné teszi a konfliktusokat.

Ezt az álmot az EU megvalósította. Sehol a világon nem élnek szomszédok nagyobb békességben, nem mozognak szabadabban és biztonságosabban egymás országaiban, mint Európában, ami nagyrészt a – tagországok állampolgárságához nem kapcsolódó – európai identitáson nyugszik. Ez olyan példaként áll a világ előtt, amelyet máshol is utánozni kellene, beleértve a kevéssé szerencsések megsegítését. Európa ez utóbbi tekintetben is élenjárt: több segélyt folyósított a fejlődő államoknak, mint mások (a GDP-hez viszonyított arányt illetően jóval többet, mint az USA).

A világ nehéz időszakon ment keresztül az utóbbi hat évben. A demokratikus multilate-ralizmus iránti elkötelezettséget kikezdték, nemzetközi konvenciók – például a kínzás elleni egyezség – által szavatolt jogokat megsértették. Több leckét is meg kellett tanulni, például a felfuvalkodottság veszélyéről, a katonai erő korlátairól és a multipoláris világ szükségességéről szólót.

Egy ilyen világ központi pillérévé kellene válnia Európának, amely úgynevezett puha hatalmat – a példa és az eszmék erejét – képes kisugározni. Ehhez alapot ad, hogy – Kínát és Indiát leszámítva – a világon a itt a legnagyobb lakosságszám (és mellesleg a GDP). Európa nagyrészt ténylegesen olyan értékek előmozdításának tudhatja be a sikerét, amelyek eredendően sajátjai, egyúttal azonban mégis globális érvényűek.

Ezen értékek közül a legalapvetőbb a demokrácia, amelyet nemcsak az időről időre megtartott választásokkal határoznak meg, hanem a döntéshozatalban való, aktív, értelmes részvétellel is. Ez feltételezi az elkötelezett civil társadalom, a nagyfokú információs szabadság, az állam vagy oligarchikus struktúrák által nem ellenőrzött, vibráló és sokoldalú média meglétét.

További fontos érték a társadalmi igazságosság. Egy gazdasági és politikai rendszert annak alapján kell megítélni, milyen mértékben teszi lehetővé az egyének számára a prosperitást és a bennük rejlő potenciál kiaknázását. Egyénekként részei vagyunk közösségek egyre tágabb körének, és a bennünk rejlő lehetőségeket csak akkor tudjuk érvényesíteni, ha egymással harmóniában élünk. Mindez pedig feltételezi a felelősség és a szolidaritás iránti érzék meglétét.

Ezt az érzéket az EU erőteljesen kinyilvánította a posztkommunista országoknak nyújtott támogatással. Az átmenet a kommunizmusból a piacgazdaságba nem volt könnyű, Európa példátlan bőkezűsége azonban kifizetődött: az újonnan felvett államok növekedése meghaladta a régiekét, s nem csak a jobb piaci hozzáférés miatt. Fontos volt ugyanis a kapott intézményi infrastruktúra, a demokrácia iránti elkötelezettséggel, a számos törvénnyel és a kiterjedt szabályozással – ezt hajlamosak vagyunk magától értetődőnek tekinteni.

Európa azért is sikeres volt, mert elismeri az emberi jogok egyetemességét és elidegeníthetetlenségét, továbbá mert megteremtette ezen jogok védelmének intézményi kereteit. Amerikának ezzel szemben látnia kellett az adott jogokkal szembeni sérelmeket, például a „habeas corpus” néven ismert jogi elv csorbulását, amely szerint bárki független bíró előtt támadhatja meg a saját őrizetbe vételét.

Ma csak Európa beszélhet hitelességgel az egyetemes jogokról, és mindannyiunk javát szolgálná, ha ezt a későbbiekben is megtenné, a korábbiaknál erősebb hangon. Amint pedig Európa megvalósította az emberek közötti együttélésben a harmóniát, ugyanezt kellene megteremtenünk a természeti környezettel fenntartott kapcsolatunkban. Az EU ezen a ponton is élenjár, különösen a globális felmelegedés elleni fellépésben, megmutatva, hogy a kisszerű önzést félre lehet tenni a közjóért.

A mai világban számtalan dolog van, ami nem működik jól. Miközben a gazdasági integráció hozzásegítette Európát számos cél eléréséhez, addig másutt a gazdasági globalizáció hozzájárult a szegények és a gazdagok közötti szakadék elmélyítéséhez, országokon belül és azok között egyaránt.

Egy másik világ lehetséges, de Európára hárul, hogy az élre álljon annak megvalósításában.

A szerző közgazdasági Nobel-díjas, a Columbia Egyetem közgazdaságtan-professzora.